Alvászavar: hitek és tévhitek

A teljes felnőtt lakosság körülbelül tíz százaléka küzd súlyos vagy krónikus alvási nehézségekkel. Melyek a legfontosabb alvászavarral kapcsolatos hiedelmek?

Alvászavar, vagy inszomnia

Inszomnia alatt az alvás mennyiségi és/vagy minőségi zavarát értjük, ami a nappali funkciók romlásával jár. Az alvási panaszok klinikai jelentősége az ébrenléti tünetek alapján ítélhető meg, vagyis van-e: nappali fáradtság, rossz közérzet, teljesítményromlás, koncentrációzavar, aluszékonyság, ingerlékenység, testi fájdalmak, félelmek az alvással kapcsolatban.

E mögött számos háttértényező állhat, mint stressz, életmódbeli sajátságok, nem megfelelő cirkadián (napi) ritmus, nem megfelelő alváshigiéne, alvási helyzethez társuló ébresztő hatású gondolatok és ingerek.

Mintegy 25 százalékban -ban testi (vagyis belgyógyászati vagy neurológiai betegség) deríthető ki, ezek kivizsgálása az adott szakterület feladata.

Az alvászavarok felében valamilyen pszichiátriai háttértényező szerepelhet, ezek hangulatzavarok, szorongásos és stresszhez társuló zavarok, szer abúzus, időnként pszichotikus zavarok, pl. skizofrénia.

Az alvászavar okát ill. következményét illetően gyakoriak a túlértékelések, félelmek, amik tovább ronthatják az elalvási képességet, emiatt mielőbb érdemes tisztázni ezeket.

Az életkor előrehaladtával is változik az alvásszerkezet: az éjszakai alvásmennyiség ugyan csökken, de gyakoribb a nappali szunyókálás. Gyakoribbá válnak az éjszakai megébredések is.

Mennyi alvásra van szükségünk?

Az alvással kapcsolatban többféle elvárás, hiedelem ismeretes, ilyen az alvás mennyiségére vonatkozóan. A szükséges alvásmennyiség 5-10 óra között változik, ezért is az alvás minősége fontosabb szempont. Vannak un. keveset alvók, náluk nincsenek nappali tünetek ill. hétvégi kompenzáló alvás.

Utóbbi jelenség azoknál fordulhat elő, akik hét közben relatív alvásmegvonásban élnek pl. a munkájuk miatt, ill. akiket hét közben a stressz tart éberen. Az alvással kapcsolatban gyakran túlzó elvárások kerülnek felszínre. Emiatt szubjektíve súlyosabbnak ítélik meg az alvászavart.

Az elalvási időt túlbecsülik, vagy az alvási időt alulbecsülik. Van olyan elvárás, miszerint „rövid időn belül el kell aludni”, vagy hogy „nem szabad éjszaka megébredni”. Ez utóbbi pedig nem feltétlen gond, ha vissza tud aludni az ember. Gyakran elhangzik, hogy már „hónapok (netán évek) óta nem alszom”. Ez is egy általánosítás és túlzás, hiszen alvás nélkül csak 8-10 napig bírja az ember!

Az alvászavar kezelése

Az alvászavarok feltérképezésekor egy sor kérdésre keressük a választ, melybe a körülményeken, előzményeken túl beletartoznak az alvással kapcsolatos hiedelmek és elvárások, az alváshigiénés szokások, kezeléssel kapcsolatos elvárások, eddigi terápiás próbálkozások. Az objektivitás érdekében segítségünkre lehet az alvótárs, valamint az alvásnapló vezetése.

Az alvászavarok terápiájának célja az, hogy a kliens gyógyszer nélkül is képes legyen a kielégítő alvásra.

A kezelés három iránya: 1. a kiváltó okok (háttérbetegség vagy háttértényezők) kezelése 2. nem gyógyszeres terápiás módszerek, valamint a 3. gyógyszeres kezelés. A gyógyszerek lehetnek altatószerek, vagy antidepresszívumok, nyugtatók, újabban pedig melatonin tartalmú szerek. Jellemzőjük, hogy vényköteles szerek, és az altatókon nincs OEP támogatás.

Az altatókkal kapcsolatos alapelv, hogy 6-8 hétnél ne tartson tovább az alkalmazásuk. Sajnos ezt kevesen tartják be! Ennek oka a félelem az altató elhagyásától, a kialakult függőség és megvonásos inszomnia.

Éppen ezért hangsúlyt kell helyezni a nem gyógyszeres kezelési módokra, mint az alváshigiénés tanácsadás, pszichoterápia (kognitív-viselkedésterápia, beleérte a relaxációt), fényterápia, alváskorlátozás ill. megvonás. A pszichoterápia foglalkozik az életmód és napi ritmus átalakításával, az alvási helyzetben jelentkező negatív gondolatok és káros viselkedés módosításával, valamint a feszültségkezeléssel.

Forrás: https://napidoktor.hu/