Apa lettem – az újszülött és a mami 2012-07-25 Kórkép Megosztás: Tweet Egy férfi életében több szerepben is meg kell felelni, helyt kell állni, és talán az egyik legkomolyabb szerep apának lenni Mindenki fejében él egyfajta minta, elképzelés, az apaságról, hogy milyen apa szeretne lenni. Ám arról, hogy ezt hogyan fogja megvalósítani, talán kevesebb elképzelése van. Már a születéstől Sok évnek el kell telnie, mire egy férfi az apaság minden apró részletét megismeri, átéli, megtapasztalja. Ez így természetes, hiszen mint minden szerepet, ezt is nagyon sokat kell gyakorolni. Az apaság érzése természetesen nem jön magától, azért sokat és folyamatosan tenni is kell. Pusztán attól, hogy valakinek gyermeke született, nem lesz egy csapásra apa, legfeljebb biológiai értelemben. Ha az apa a kezdetektől részt vállal a gyermeknevelésben, egy másfajta kötődési minta alakul ki a kicsikben, mint az anyával. A gyerekek megtapasztalják, hogy egy másik személy is gondozza, szereti őket, és azt is, hogy a vele való kapcsolat más minoségű. Nem jobb és nem rosszabb, mint az anyával, csak más. Úgy is mondhatnánk, hogy az érzelmileg elkötelezett apák hagyományos elődeiknél szükségszerűen közelebb kerülnek a gyermekeikhez. Emiatt érthető, ha azt is igénylik, hogy jelen lehessenek a szülésnél, és a gondozásból is kivehessék a részüket. Ennek nyomán sokkal előbb kialakulhat az apai identitás, nem csak a gyerek 10-12 éves korára, ahogy az korábban jellemző volt. Megfigyelték, hogy ha a gyermek születésekor az apa is jelen van, a későbbiekben jobban bevonódik az újszülöttel kapcsolatos teendőkbe. Akár azért, mert általában azok az apák mennek be a szüloszobába, akik nagyobb szerepet vállalnának a kezdetektől, akár azért, mert az apa, aki már az elején részességet érezhet a gyerek gondozásában, nevelésében, annak az apaszerep a későbbiekben is több örömet okoz. Ha esténként megfürdeti, játszik vele, a gyerek őt is rendszeres gondozójának fogja tekinteni. Az apát is jó érzéssel tölti el, ha azt érzi, hogy képes megnyugtatni a kisbabát, ha érzi, hogy a gyerek valóban az övé, ő az apja. Az anya szerepe Bármilyen furcsán hangzik is, a gyerek az igazi apai tekintélyt csak az anyán keresztül kapja meg. Úgy is mondhatnánk, hogy a gyermek életében az anya helyet készít az apának. Gyakran megfigyelhető, hogy az apai tekintély csak akkor számít a gyereknek, ha az anyának számít annak a férfinak a szava, aki az ő partnere. Még akkor is, ha nem biológiai apa, és akkor is, ha nincs mindig jelen. Hányszor halljuk az anyáktól a mondatot: Mit fog szólni apa, ha hazajön! Vagy: Jaj, de fog apa ennek örülni! Lehet, hogy a valódi reakció nem ez lesz, de a gyerek fejében kezd fontos lenni az apa, mert az anya azt mondta, azt üzente, hogy fontos. Lényeges, hogy az anya ne szóljon bele a párja férfiasabb, kicsit másféle nevelésébe, hiszen ha ezt teszi, a férfiban nem tud kialakulni az érzés, hogy ő az apja a gyereknek, és vannak dolgok, amelyeket csak tőle vagy általa kaphat. 1,5 – 2 éves gyerekeknél gyakori, hogy az anya nehezebben bír velük, és könnyebben szót is fogadnak az apának, mint az anyának. Az apák ilyenkor hajlamosak félreérteni ezt a helyzetet, és hibaként felróni az anyának, hogy nem elég határozott a gyerekekkel, rosszul neveli oket. Olvass még több neveléssel kapcsolataos cikket! Jó, ha tudjuk, ilyenkor csupán arról van szó, hogy sokkal fájdalmasabb elfogadni az anya tiltását, fegyelmezését. Gondoljunk csak bele, korábban vele volt szinte szimbiotikus kapcsolatban a gyerek, tőle kapott minden jót, az anyatejet, az egész napos odafigyelést és így tovább, míg az apától eddig más távolságban volt a gyerek. Ilyenkor ez a félreértés vitába torkollhat a szülők közt, és egyfajta versengés alakulhat ki, hogy ki neveli jobban a gyereket. Ha nem a versengés irányába megy a szülőpár, ez a szituáció erősítheti az apában a saját fontosságát, az apai öntudatát. Cikkünk második felében a kislányok, kisfiúk és az apa viszonyát vizsgáljuk. vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3); Forrás:
