„Én már mindenkinek Vili bácsi maradok”

Várkonyi András, akit mindenki Vili bácsiként ismer, gyermekkorában is eleven kisfiú volt.

Egyszer az óvodából, átmászva a kerítésen hazaszökött, és nagyon örült az épp otthon dolgozó apukájának, aki viszont nem osztozott az örömében – az akkori 56-os eseményeket az ő családjuk is nyugtalanul élte meg. A tankot, ami esténként biztosította a nyugalmukat, Riskának nevezték el, ebben az időszakban alakult ki betűéhsége is, ugyanis rengeteget olvasott.

Érettségi után egy furcsa helyzet állt elő: Felvették földi kísérőnek a Malévhez, ahol négy nyelven kellett beszélni bizonyos szinten, ugyanekkor rádióbemondónak is felvették, és persze ott volt a mindenkori álom, a Színművészeti Főiskola is.

Már játszott előtte amatőr színházakban, ahol eldőlt, hogy melyik irányban megy tovább az élete. Néhány foglalkozást – mint szerepjátékot – rövid időre kipróbált: Volt sírszalag készítő, kerámiaüzemben kisegítő munkás, csavarkészítő Kft-ben szedegette a salakból a csavarokat, és volt amikor adminisztrátorként dolgozott.

Főiskola után a színházi pálya minden lehetőségét kiaknázta. Harmincéves kora körül már saját kis színháza volt, gyerekdarabokkal járták az országot. Később már a szinkron munkái is sokasodtak, és nyugati filmekben is egyre többször tűnt fel.

A Barátok Közt című napi sorozatba 49 évesen került be egy casting útján, ez a csapat nemrég ünnepelte a 15. évfordulóját, ami Magyarországon egyedülállónak számít, és a nézők között is elsöprő sikert arat a mai napig.

Jelenleg két színházban is játszik: A Fogi színházban több vígjátékban kapott szerepet, valamint az újonnan alakuló Vidám Színpadon is dolgozik. Önálló esteket is tart, és sokat szinkronizál. „A színész olyan, hogy ha fölkérik, akkor ha teheti, nem mond nemet, mert azonnal húszan ugranak a helyére…”

Természetesen sokat tesz azért, hogy fizikailag is bírja a megerőltető munkát, hetente kétszer jár cardio edzésre, aminek köszönhetően nem csak állóképessége, de a laborlelete is sokat javult.

Forrás: