Hol aludjon a gyerek? 2013-02-25 Kebelbarát Megosztás: Tweet Pici korában szívesen vesszük magunk közé a gyermeket, ám egy idő után saját ágyában kell aludnia. A szülők optimisták, hiszik, hogy bár kezdetben velük alszik a kisgyermek, egy idő után remekül meglesz a saját fekhelyén is. Nos, ez általában nem ilyen egyszerű. Telik-múlik az idő, anya és apa pedig már bármit megtenne egy nyugodt éjszakáért. Van megoldás? Kezdetben biztonságot adó érzés lehet, ha a csemete velünk alszik, eljön azonban az idő, amikor már-már félünk. Saját ágyában kéne lennie, de félálomban is érezzük, hogy hamarosan megérinti a hátunkat a kis kéz, és a gyermek ismét kettőnk között lenne a hitvesi ágyban. Mi pedig felemeljük a takarót, jöjjön csak! Túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy egyéb megoldáson kezdjük törni a fejünket. Aztán egyszer csak, az egyik szülőnél betelhet a pohár, muszáj aludnia, távozik a másik szobába. Nem fog tökéletesen aludni, de legalább alszik. Akárhogy is, a szülők napról napra fáradtabbnak érzik magukat, aki pedig kimerült, vitatkozni sincs kedve, az eddigi utat követi: beengedi a gyereket az ágyba. Megoldás persze van, csak nem mindig kellemes. Gondolni kell azonban arra, hogy senki sem bírja a végtelenségig cérnával, anyára és apára az egész családnak, a munkahelynek is szüksége van, a fáradt, lehangolt szülő pedig képtelen mindenhol megfelelően teljesíteni. Egy biztos, annak, aki éppen leszoktatni készül a csemetét a szülőkkel való alvásról, fel kell készülnie a sírásra, a hisztire, az érzelmi zsarolásra, és a vádaskodásra. Íme néhány tipp, amellyel talán könnyebbé tehetjük az átszokást! Válasszuk meg az időt! Ne a lehető legrosszabbkor kezdjünk hozzá a gyerek saját ágyába szoktatásához: vagyis, ne akkor, ha éppen vakációra megyünk, egy nehéz munka kellős közepén vagyunk, vagy netán újabb babát várunk. Válasszunk olyan időszakot, amikor minden csendes! ,,Természetesen nem fog egyik napról a másikra menni a dolog, de ha elhatároztuk, hogy hozzákezdünk a ,,tréninghez”, ne hátráljunk meg!” – ajánlja Jill Spavick családterapeuta. Kezdjünk el beszélni új elvárásunkról a délutáni alvást illetően, így a gyermek hamarosan azt is megérti, hogy ez az estére is vonatkozik! Igyekezzünk többször elmondani a jelenlétében, hogy az anyukák és apukák a saját ágyukban alszanak, és saját fekhelyükön alszanak a gyerekek is! Gyárthatunk mesét is a témában, vagy ,,alvós” könyvet – akár kifesthetőt -, amelyben a gyermek figura saját ágyában alszik. Ha netán elköltöztünk másik helyre, befejezhetjük a mesét azzal, hogy ,,és a kisgyermek végre aludni tért a saját, vadonatúj ágyába”. Mi van, ha elgyengülünk? ,,Nem vészes, csak meg kell hogy erősítsük magunkat!” – hajtogatják a szülők, amikor lámpaoltás után a gyermek saját ágyában sírni kezd. Sokan máris rohanunk, hogy megnyugtassuk, de ezzel megint maguknak teszünk rosszat: nem alszunk, és a gyermek is azt látja, hogy amint jelentkezik, ugrunk. Tény azonban, hogy valóban meg kell erősítenünk magunkat, akaraterőnket: a gyerekek végül is egyedül fognak aludni, nem a szüleik mellett egész életükben! Jobb, ha minél előbb elkezdik! A szülők és az alvásszakértők egybehangzó véleménye alapján arra semmi szükség, hogy az anya vagy az apa ismét elkezdjen engedményeket tenni. Kísérjük el a gyermeket az ágyához, kapjon jó éjt puszit, takarjuk be gondosan, és hagyjuk magára! Ne engedjünk az extra kéréseknek, amellyel a csemete az időt próbálja húzni! Lesz persze valószínűleg sírás-rívás, ellenkezés, mocorgás, vádak szórása a szülőre, de amikor megfordulunk és megadjuk magunkat, gondoljunk csak bele abba: szeretnénk még az életben egy jót aludni? Higgyük el, hogy használ! Tartsuk magunkat az új szabályokhoz! Azoknak a szülőknek nehezebb a dolga, akiknek a gyermeke gyakorlatilag a kezdetek óta a hitvesi ágyban aludt. Ilyenkor segíthet, ha beszerzünk a gyermeknek egy ,,vigasztalót”, valamilyen játékot, paplant, ami a kedvence lehet alvásnál, és egy ideig aludjunk a szobájában akár egy másik ágyon, vagy heverőn. Nem hangzik valami jól, de hatásos lehet. Egy idő után nem fogja észrevenni, hogy a szülő távozott a szobából, mert addigra mélyen alszik, de addig is, biztonságérzetet ad számára, hogy elalváskor van vele valaki. Persze előfordul, hogy ha azt tapasztalja, az előbb még ott volt az édesanyja, édesapja, most meg nincs, s a keresésére indul. Nyugtassuk meg, hogy attól még itt vagyunk, elérhetőek, nem kell félnie! Lehet, hogy utána elő fog jönni és megnézi, ott vannak-e a szülei, de visszamegy az ágyába. Átmenetileg azt is megtehetjük, hogy időnként visszatérünk mellé, ez a tudat megnyugtatja. Minden éjjel távolodjunk kicsit messzebb az ágyától, míg végül visszatérünk saját ágyunkba. Ha a gyermek követ, minden alkalommal vezessük vissza a fekvőhelyére türelmesen! Másnap reggel? Csak másnap tudjuk meg, mennyire volt kielégítő a gyermek számára az egyedül alvás. Ha kételyei vannak, biztassuk: ,,te már nagy vagy, meg tudod csinálni!”. Jó megoldás lehet a jutalmazás is: a jutalom lehet valami egészen kis apróság is. A kicsik szeretik az ilyesmit, és képesek végigcsinálni dolgokat, hogy a meglepetést láthassák. Mondjuk nekik azt, hogy az álommanó hagyja ezeket a párna alatt a jól alvó gyerekeknek! Forrás:
