Kiderült: mégsem olyan rossz a kétfázisú alvás

A történelem során hosszú ideig a kétfázisú alvás volt a norma. Lássuk, hogy milyen előnyökkel jár, ha ezt az alvásmintát a modern korban is átvesszük.

Sokakhoz hasonlóan én is gyakran szenvedek álmatlanságtól. Legalábbis azt hittem, hogy ez az oka. Elég könnyen elalszom, de hajlamos vagyok rendszeresen felébredni a hajnali órákban. Ilyenkor feküdtem, próbáltam visszaaludni, és aggódtam, hogy nem fog sikerülni. De mostanában úgy döntöttem, hogy inkább felkelek, főzök magamnak egy csésze teát, és olvasok egy kicsit. Néha talán egy kis munkát vagy házimunkát is végzek, és sőt volt olyan alkalom, amikor süteményt sütöttem!

Foto:123rf.com

A „kétfázisú alvás” elfeledett gyakorlata, melyre az elmúlt évtizedekben derített fényt a történettudomány, azt jelentette, hogy az emberek éjszaka két, nagyjából egyenlő hosszúságú időintervallumban aludtak, a kettő között pedig akár két órát is ébren lehettek.

Úgy tűnt, hogy az ébrenlétnek való engedés a megoldás. Körülbelül egy óra múlva újra fáradtnak éreztem magam, és vissza tudtam térni az ágyba – aludni. Reggel úgy ébredtem, hogy sokkal frissebbnek éreztem magam, mintha az ágyban maradtam volna, és megpróbáltam volna aludni.

Azóta rájöttem, hogy csak átvettem egy olyan alvási mintát, amely a történelem során mindig is általános volt: két műszakban aludtam.

A kétfázisú vagy bimodális alvást az iparosodás előtti világban normának tekintették, és számos írásos utalás van rá. A görög és római íróktól Chaucerig, Shakespeare-ig és Dickensig, az irodalomban, naplókban, levelekben, újságcikkekben, színdarabokban és még bírósági tanúvallomásokban is vannak beszámolók arról, hogy az emberek első és második alvást tartottak.

Időutazás

Miközben egy fejezetet kutatott az Éjszaka a múltban című könyvéhez A. Roger Ekirch történész ezekből az utalásokból kezdte összerakni az alvási szokások mintáját, amelyek nagyban eltértek a jó éjszakai alvásról alkotott mai elképzelésünktől. Úgy tűnt, hogy elődeink jellemzően már este 9 és 11 óra között elaludtak, és éjfél és hajnali 2 óra között néhány órára újra felébredtek. Ez alatt az idő alatt elvégeztek néhány házimunkát, például fát vágtak, tüzet gyújtottak vagy varrtak. Akiknek volt állatállományuk, azok az állataikat gondozták, míg a vallásos rendek lakói imádkozásra használták ezt az időt.

“Ez az alvási szokás széles körben elterjedt volt az iparosodás előtti világban.”

Úgy tűnik, ez a szexre is remek alkalom volt, mivel a párok az első alvás után felfrissültek, és a másodikra már egymással is tudtak törődni! A második alvás reggelig tartott, és ez az alvási szokás az iparosodás előtti világ minden kontinensén elterjedt volt.

Az állatvilágban még mindig vannak erre utaló jelek, ahol sok fajnak két vagy több különálló pihenőidőszaka van. Ilyen például a gyűrűsfarkú maki, amely sem nem éjszakai, sem nem nappali állat. Ezek az élőlények nappal és egy rövid ideig éjszaka is végzik a dolgukat, akárcsak a mi őseink.

A gyűrűsfarkú maki két fázisban alszik.

A nyolcórás alvás kialakulása
Úgy tűnik, hogy a kétfázisú alvás egészen az ipari forradalomig volt jellemző, amikor a gyárakban hosszú műszakok voltak, és a mesterséges világítás megjelenése lehetővé tette, hogy az emberek este tovább maradjanak fent. Mivel még mindig korán kellett kelniük a munkába, az alvásuk egyetlen hosszabb alvássá tömörült, amelyet csak a vizelési kényszer szakított meg.

“Szinte egyik napról a másikra a hét-nyolc órás alvás lett az új norma”

A hosszú, sötét éjszakák miatt azonban úgy tűnik, hogy az emberek viszonylag gyorsan visszatérnek az osztott alvás mintájához. Az amerikai Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet egyik tanulmányában felnőtteket kértek meg arra, hogy 14 órán keresztül feküdjenek sötétben az ágyban. Néhány éjszaka után a legtöbben szegmentálták az alvásukat. Egy másik vizsgálatban serdülőket fektettek sötétben három 18 órás éjszakára, és szintén egy-két éjszaka után elkezdtek különálló részekre osztva aludni. 

Foto:123rf.com

Különböző alvásmintája van mindenkinek

“Az alvás időtartamának vannak határai” – magyarázza Mary Carskadon professzor, a Rhode Island-i alváskutató laboratórium igazgatója. “Amikor ennyi sötétséget kaptunk, akkor volt értelme a szegmentált alvásnak. És ahol a váltott műszakban dolgozóknak kihívást jelent a cirkadián időzítési rendszerük, ami különböző fizikai problémákat okozhat, nem tudok arról, hogy az alvás ilyen típusú szegmentálása kockázatot jelentene. Egyesek pihentetőnek találják, mások egyre produktívabbnak találják magukat éjszaka. Azt mondanám, hogy ez egyéni dolog.”  

A magamfajtának, akinek a cirkadián ritmusa úgy tűnik, megrekedt az iparosodás előtti korszakban, ez jó hír. Ha valaki nem tudja átaludni az éjszakát, könnyen álmatlanságban szenvedőnek gondolja magát, és tovább zavarja az alvását azzal, hogy azon bosszankodik, hogy nem alszik “rendesen”.

“Ha megértjük, hogy évezredeken át a két alvás volt a norma, az elveszi az álmatlanság stigmáját”

A modern világban arra kondicionáltak bennünket, hogy egyetlen hét-nyolc órás szilárd alvás az, amire szükségünk van, és nagyrészt a sötétben maradtunk a kétszeri alvás történelmi gyakorlatáról.

Számomra az, hogy megtudtam, hogy évezredek óta a két alvás volt a norma, elvette az álmatlanság stigmáját, és lehetővé tette, hogy az éjszaka folyamán egy-két órára megszakítsam az alvásomat anélkül, hogy aggódnék. Most már jobban kihasználom az ébren töltött óráimat, és nyugodtan tudok aludni – kétszer.