A tél károsító hatásai kertünkben – 1. rész

Bármilyen lelkiismeretesen is készítettük kertünket a télre, akkor is előfordul, hogy szembesülünk olyan hatásokkal, amelyek kárt okozhatnak növényeinkben.

Ezért nagyon fontos, hogy télen is együtt éljünk a kerttel, kövessük figyelemmel az előrejelzéseket, és ha szükséges, avatkozzunk be a károk megelőzése, elkerülése érdekében. A következőkben megpróbálom összeszedni ezeket a káros hatásokat, az elkerülésükre tett megelőző intézkedéseket, valamint a bekövetkezett károk kezelési módját. Kezdem a leggyakoribbal és egyben a legkárosabba,l a fagyhatással.

A növények fagytűrő képessége nagyon eltérő. Nagyon sok mindenen múlik, és nagyon sok mindentől függ. Egy azonban biztos: Hazánkban őshonos növények kitűnően tűrik a nálunk jelentkező fagyokat, legyen az bármily hektikus is. Azonban ez nem mondható el az elmúlt években slágernövényekké vált, a mediterrán országokban őshonos fajokról. Honi klímánk alatt ezek nem télállók. A télállóság függ:

– a növény származási helyétől,

– fajtájától,

– előállítási vagy nevelési helyétől.

Bonyolult biokémiai, morfológiai, morfogenetikai dolgokba nem kívánok elmélyedni, ezért a fenti tényezőket közérthetően az alábbiakban foglalom össze. A származási hely egyértelmű. Ha olyan országban őshonos, ahol nincs tél, fagy, akkor nem is kellett ehhez alkalmazkodnia, tehát ne várjuk tőle, hogy állja a mínuszokat. Előfordul, hogy egy adott fajt azért nemesítenek tovább, hogy télállóvá váljon, így olyan fajták jönnek létre, amelyek bírják a mérsékelt teleket. Ilyen lehet pl. a banán vagy a kivi. Leanderek között is vannak már hidegtűrő fajták.

Az előállítás helye egy kicsit kapcsolódhat a télálló fajtákhoz. Vannak olyan növények, amelyek fagyérzékenyek, azaz kisebb fagyokat még elviselnek, de nagyobb fagyok esetén károsodnak. Ha ilyen növényeket olyan országokban szaporítanak, nevelnek, ahol erős fagy is éri őket, akkor fokozatosan úgy megedződhetnek, hogy a komolyabb fagyokat némi segítséggel átvészelik. Erre találunk példát a rózsáknál vagy egyes gyümölcsfajtáknál. Növényvásárlásnál erre is ügyelnünk kell. A fagy sokféleképpen károsíthat. Ahhoz, hogy ki tudjuk védeni, ismernünk kell a támadás irányát. Néha nagyon alattomos is tud lenni. Nézzük csoportokba szedve:

– fagyás hatására bekövetkező vízhiány miatti kiszáradás,

– hideg miatt megfagyott folyadék roncsoló hatása,

– fagyás miatti szilárdulás,

– fagyás-olvadás kettős hatás miatti sokk,

– felfagyás,

– fizikai behatás,

Amikor a víz megfagy, akkor a növények számára felvehetetlenné válik. Azokat a növényeket, amelyeknek télen is szükségük van vízre, nagyon kedvezőtlenül érintheti ez a jelenség. Ők az örökzöldek. Télen is zajlik bennük vízforgalom. A téli nap sugara a megmaradó lombfelületből (ezért örökzöldek) vizet párologtat el, amit pótolni kell. Ha ezt az átfagyott föld miatt nem tudja a gyökér pótolni, akkor a növény kiszárad. Ezt elsősorban edénybe ültetett és a szabad ég alatt telelő örökzöldeknél figyelhetjük meg. Téves tehát azt képzelni, hogy az örökzöldek kifagynak, a valóság ezzel szemben az, hogy kiszáradnak.

Ezért fontos a dézsás örökzöldek tövét úgy takarni, hogy ne fagyjon át teljesen, valamint télen is öntözni a földjüket. Dézsás örökzöldeken kívül igazán kemény fagy esetén sekélyen gyökeresedő törpe örökzöldeknek is gondot okozhat a vízhiány. Pláne, ha fiatal telepítésűek, mert akkor a gyökerük még nem húzódott a fagyhatár alá, így nem tudnak vizet felvenni a csonttá fagyott talajból. A dézsa átfagyását nagyon sok módon megelőzhetjük. Néhány példa:

– szigeteljük a dézsát, erre nagyon sok alkalmas anyag van,

– ősszel süllyesszük le a dézsát a földbe,

– vigyük fagymentes, de ne meleg helyre

– ősszel ültessük ki a növényt szabadföldbe

találkoztam már olyan megoldással, amikor kocsibejárókba beépített fűtőszálat helyeztek a dézsára, ezzel fűtötték, jó megoldás lehet, de számolni kell a talaj gyors kiszáradásával, drága és bonyolult

Néhány napos földátfagyás még nem végzetes az örökzöldekre. Kiszáradásra egy héten túl tartó kemény fagy esetén számíthatunk. Aki nem téliesítette megfelelően a dézsás vagy törpe örökzöldjeit, annak célszerű figyelni az időjárást, és ha szükséges, akkor további fagyvédelmet bevetni.

Ismert jelenség, hogy a megfagyó víz még a legkeményebb fémet is képes szétrepeszteni. Gondoljunk bele, hogy milyen roncsoló hatással van a jég a növények sejtjeire. A növényekben a víz a sejteken belül helyezkedik el. Hideg hatására itt megfagy, térfogata megnő, kitágul, és az addig elégséges hely szűknek bizonyul.

Ha a sejt elég rugalmas, és tud annyit tágulni, amennyit a jég igényel, akkor megússza károsodás nélkül, ha azonban rugalmatlan, akkor kireped a sejtfa,l és súlyosan károsodik a növény. Minél több sejt reped szét, annál nagyobb a kár. De a jég nemcsak belülről károsít, hanem kívülről is. A növények törzsében kialakult résekbe, repedésekbe befolyva, ott megfagyva, komoly feszítő, repesztő hatása van.

A hidegben a dolgok (legyen az élő vagy élettelen) olyan keménnyé fagynak, hogy gyengébb érintésre is könnyen törnek. Ez elsősorban a magas nedvességtartalmú lágy növényi részekre veszélyes. Ilyet bizony télen is találunk szép számmal a kertben. Rutinos kertészek rögtön rájöttek, hogy milyen növények ezek. Bizony a lomb-, tű-, és pikkelylevelű örökzöldek. A lombjuk ilyenkor megfagy, és ha kap egy erősebb szelet, vagy nagyobb havat, akkor könnyen törhet. Ezt még fokozni tudjuk a hó leverésével, esetleg az autónkkal, ha a bejáró útra belógó ágaknak hajtunk.

Ne nagy letörő ágakra gondoljunk, hanem arra, hogy sok-sok apró pikkelylevél, vagy kisebb hajtás, lomblevél törik el, le. Ezek helyén apró sebzések keletkeznek, amelyeken keresztül a tavasz beköszöntekor behatolnak a kórokozók, és a növények hajtásakor arra leszünk figyelmesek, hogy elhalnak a friss hajtások, levelek. Tujákat, borókákat és hamisciprusokat fertőzi így nagyon könnyen a kabatínia. Ez a betegség egy éven belül képes még egy idős örökzöldet is kipusztítani. Legyünk tehát nagyon körültekintőek erős fagyok esetén.

Télen ezek a hatalmas hőmérsékleti ingadozások nemcsak az emberi szervezetre hatnak kedvezőtlenül, hanem a növényeket is megviselik. Már ezen a télen volt eddig három olyan időjárásváltás, ami egy napon belül majdnem 20 fokos eltérés eredményezett. A fagyás-olvadás – főként akkor, ha közel egyhetes meleg periódusokkal tűzdelt – olyan belső folyamatokat indít el a növényekben, ami erőnlétét, fagytűrését csökkenti. Ezt nagyon nehéz megelőznünk. Minden növényt nem takarhatunk be. Ezért is fontos, hogy egész évben, de legalább a nyár végétől optimális feltételeket biztosítsunk a növényeknek, hogy erőtől duzzadva készüljenek fel a télre. Tavasszal pedig meg kell vizsgálnunk, hogy milyen károk érték őket, és ennek megfelelően kell beavatkoznunk.

Forrás: