Tágra zárt combok - Nők a "vaginizmus szorításában"

Mi is a vaginizmus?

A hüvely görcsös összehúzódása, melynek következtében a szexuális aktus és a megtermékenyülés is gátolva van. A pénisz érintésének mechanikus ingerére a hüvely alsó harmadának izomzata a közösülés előtt görcsbe rándul és így a pénisz behatolása lehetetlenné válik.

A legritkábban előforduló szexuális diszfunkció. Kiegészítheti a combok reflexszerű összezárulása. Ritkán előfordulhat a hímvessző bevezetése után is. A vaginizmusban szenvedő nőknél nemcsak a közösülés, de a nőgyógyászati vizsgálat sem kivitelezhető, a nő a hüvelytampont sem tudja behelyezni. Az így kialakult feltételes reflexet minden további behatolási kísérlet, vagy akár a közösülés gondolata is kiválthatja.

A korábbi rossz tapasztalatok és az ebből fakadó félelmek fenntarthatják a tünetet akkor is, amikor az már nem „indokolt”. Kiválthatja és fenntarthatja a tünetet a partner nem megfelelő magatartása (nemcsak szexuális magatartása), ügyetlensége, túlzott engedékenysége vagy éppen agresszivitása, azaz szexuális kulturálatlansága. A vaginizmus, hasonlóan a fájdalmas közösüléshez, lehet partnerspecifikus – számol be Kerek Kriszta szexuálterapeuta.

Fotó: 123rf.com

Szült nőknél is előfordul, esetleg a szülés után alakul ki, s annak ellenére fennmaradhat, hogy a nő tudatosan újra gyermeket akar. A nők többsége akkor fordul orvoshoz, amikor szülni akar, mert a vaginizmus meggátolja ugyan az aktust, de a nemi élet egyéb variációit nem. Petting során orgazmust is elérhet a pár; az asszony klitorálisan, a férfi a combok közti ingerlésre vagy manuálisan. Számtalan fizikai betegség is oka lehet a vaginizmusnak (pl. kismedencei gyulladás vagy a hüvely rendellenes fejlődése), ezért nagyon fontos a nőgyógyászi vizsgálat az okok tisztázásra, a terápiás kezelés megkezdése előtt.

A vaginizmus kialakulásának fő okai:

A felvilágosítás hiányából (A szexuális felvilágosítás fontosságáról itt olvashatsz.), tudatlanságból, tévhitekből eredő félelem a közösüléstől, amely az izomvédekezés kialakulásához vezethet.
A leggyakoribb tévhit a vaginizmusban szenvedő nők között, hogy szűzhártyájukat vastag lemeznek képzelik, melynek átszakítása nagy fájdalommal és erős vérzéssel jár. Az érzelmileg labilis nőknél a fájdalomtól való félelem provokálhatja a vaginizmus védekezési mechanizmusát.
Mély, belső konfliktusok, amelyek a szexualitáshoz társuló, általában nem tudatos bűntudatot eredményezik. Szorongást keltő szituációt a nők úgy kerüli el, hogy annak létrejöttét lehetetlenné teszik.
A szexualitással kapcsolatos bűntudat ritkán jelentkezik tudatos formában, általában a nők fantáziáiban, álmaiban jelenik meg. Gyakori, hogy a szorongást a szexualitástól a nő fantáziája úgy „fedi el” hogy azt gondolja, hogy a vagina bemenete túl szűk, ezért nem alkalmas a közösülésre. Ezt a jelenséget Friedman „csipkerózsika szindrómának” nevezte el.
A terhességtől való félelem, amennyiben a fogamzásgátlás nem megoldott.
A férj korai magömlése, amely megakadályozhatja, hogy a nőnek orgazmusa legyen. Az így ismétlődő frusztráció vaginizmushoz vezethet, amelyhez fájdalom is társulhat a kismedencei vérbőség következtében.
Párkapcsolati konfliktusok, a kapcsolat elszürkülése, érzelemszegénnyé válása.

Fotó: 123rf.com

További elméletek a vaginizmus kialakulásával kapcsolatban:

Egyes kutatók szerint a vaginizmus elsősorban a terhesség elleni védekezés, a nőiség tagadásának következménye.
Masters és Johnson szerint a vaginizmust gyakran okozhatja a normális pszichoszexuális fejlődést megakadályozó vallásos nevelés, korai szexuális trauma vagy akár a nő látens homoszexuális irányultsága is.
Több szakember jelentőséget tulajdonít a vaginizmus létrejöttében a gyermekkori ún. genitális inzultusoknak, mint pl. a végbélkúp használta, vagy a beöntés. Tekintettel azonban arra, hogy sok gyermek esik át ezeken a beavatkozásokon, és általában nincs mélyen traumatizáló hatásuk, így ez valószínű azoknál a gyermekeknél okozhat problémát, akik egyébként is emocionális zavarban szenvednek.
A vaginizmus terápiájában fontos szerepet kap a hüvelyizmok tornáztatása, összehúzása, lazítása. Ezek az ún. Kegel-gyakorlatok. Ha a terápia nem segít, végső esetben műtéti eljárással oldható a hüvely görcsös összezáródása.