Komposztálási kisokos 2014-05-19 Zöld Megosztás: Tweet A civilizáció kezdetén már ismert volt a komposztálás tudománya: számos előnye van, kezdve azzal, hogy magunk állítjuk elő a talajjavítót és nem kell megvenni. Bár az emberek igen korán megismerték a komposztálás tudományát, az elmúlt két évtizedben fejlődött igazán a folyamatok megismerése. De mi is az a komposzt? Lényegében a növényi eredetű hulladékok és biológiailag bontható szerves hulladékok baktériumok és gombák által biodegradált végterméke. Végső fázisában remek humusztartalmú talajjavító anyag. Leginkább a kertekben, a mezőgazdaságban használják a komposztot trágyafajtaként, merthelyettesíti a kereskedelmi trágyákat. A megfelelően szétválogatott konyhai hulladékot és a kertben felhalmozott, komposzt-alapanyagot újra hasznosíthatjuk a kertünkben. A komposztálás nem más, mint irányított humusz-gyártás. Hogyan készül a komposzt és mitől jó? Ha elegendő időt hagyunk rá, minden biológiailag lebontható anyag komposztálódik. A cél azonban az, hogy egészséges környezetet és táptalajt szolgáltassunk a gyors bontóknak, a baktériumoknak. Nem minden biológiailag lebontható anyag alkalmas az otthoni komposztálásra, és nem minden környezetben elég magas a hőmérséklet ahhoz, hogy a kórokozókat megölje és elriassza a férgeket. Ha azt szeretnénk, hogy sikeres legyen a komposztálás, a megfelelő baktériumfajokat kell alkalmazni! Meg kell lenniük a lebontást végző mikroorganizmusok optimális életfeltételeinek megteremtéséhez szükséges tápanyagok és nyomelemek. Valójában miért jó nekünk a komposztálás? Először is, mert a szerves hulladékok nem a szemetesünkben kötnek ki, hanem visszajutnak a természetbe. A környezetet megóvjuk az eljárással. Másrészt, mert megszabadulunk a nagy mennyiségű, háztartásunkban létrejövő szeméttől, illetve csökkentjük azt. A komposzttal javíthatjuk kertünk talaját, termékenyebb lesz, egészségesebb növények teremnek majd. Nem kell költenünk külön komposztra a kerti növényeinkhez, magunk is előállíthatjuk azt. Mi kell hozzá? Mindenekelőtt környezettudatos szemlélet, de segítségre és gyakorlati tanácsokra szükségünk lesz. Kellenek persze komposztálható nyersanyagok, azaz biohulladékok, megfelelő komposztláda és kerti eszközök, valamint egy jó komposztálóhely a kertben. Nem célszerű földbe ásott komposztálót készíteni, mivel nem fog megfelelően szellőzni, ráadásul nem túl jó minőségű talajjavítóra számíthatunk ilyen körülmények között. Inkább egy faládát készítsünk, és ebben tároljuk a komposztot. Árnyékos, szellős helyre rakjuk, közvetlenül a földre, félnedves közeg való neki. Hordók és dobozok is megfelelnek, de legyen rajtuk lehetőség a megfelelő szellőzésre. Mielőtt felállítanánk a komposztálót, célszerű a talajra egy nagyjából 10 cm vastag mulcsot, szalmából vagy gallyakból álló réteget rakni. Ez biztosítja majd az alsóbb rétegek átszellőzését. Erre az alsó rétegre váltakozva kell konyhai és kerti hulladékokat tenni. Mit rakjunk bele? Amit mindenképp érdemes a komposztálóba tenni: konyhai hulladékokat, tehát zöldséget, gyümölcsöt, krumplit, tojáshéjat, teafilter tartalmat, kávézaccot, elhervadt, vágott virágot, elszáradt cserepes növényeket. A kertből elnyílt virágokat, lehullott zöldséget és gyümölcsöt, ágat, gallyat, lombot, kerti gazt és fűnyesedéket. Belekerülhet kezeletlen fa, nem színes papír, karton, sőt haj- és köröm is. Mikor és hogyan alakítsuk ki? A legokosabb, ha a komposztálásnak tavasszal látunk neki. Így ugyanis van lehetőségünk a nyár, majd az ősz során összegyűlt hulladékokat is belerakni, végül takarjuk be vastag rétegben avarral! Így következő tavasszal már használhatjuk is az anyagot! A komposztálás szabályait be kell tartani, máskülönben könnyen úgy járhatunk, hogy a komposztáló ládánk környékén elszaporodnak a rágcsálók, a bogarak és kellemetlen, büdös szag lesz. Kétféle módszere van a komposztálásnak: az egyik a prizmakomposztálás. Ennek lényege, hogy prizmaszerű halomba rakják fel a nyersanyagokat. Szélessége legyen 120-150 centi, magassága pedig 50-150 centiméter. Jobban fel tud hevülni a prizma, ha magasabb, magassága azonban ne legyen több 1,5 méternél. Levegőt átengedő, de a csapadék ellen védő anyaggal takarjuk le! A prizmakomposztálás hátránya, hogy nem nyújt szép látványt, könnyen széttúrják a rovarok, és jobban ki van téve az időjárás viszontagságainak. A másik a komposztsilók, a komposztládák és tartályok használata: kerek és szögletes is lehet. Ha nem otthon készítjük, hanem vesszük, figyeljünk arra, hogy megfelelő méretű és alulról perforált legyen, és biztosítsa minden oldalról a levegőzést! Hátránya, hogy nehezebben lehet az anyagot átforgatni benne, nehézkes a kitermelés. Túlzott praktikussága miatt, könnyen elfelejthetünk vele foglalkozni. A komposztálást rétegesen kell végezni: legalulra kerüljenek nagyobb gallyak, középre a gyomnövények, így van rá esély, hogy a legjobb állagot kapjuk. Hogy az erjedést segítsük, terítsük be időnként egy rétegnyi földdel. Ez a megoldás csökkenti a lehetőségét is, hogy kellemetlen szag terjedjen el, és vonzza a rovarokat.Két-három alkalommal forgassuk át a komposztot, a 9-12 hónap alatt. Nagyjából egy évig tart ugyanis, míg olyan komposztanyag jön létre, melyet azután használhatunk a növényeink ápolására, a földbe bedolgozva. Mielőtt felhasználjuk, érdemes átnézni, rostálni, és elsősorban az erjedt részeket bedolgozni a talaj felső rétegébe! Forrás:
