„Elkezdtem úszni: már a cigit se kívánom!”

35-44 év közötti férfi vagyok. Nem éreztem túl jól magam az utóbbi időben. Sokat dohányoztam, ittam és meg is híztam. Majd eldöntöttem, hogy elkezdek úszni. Minél régebb óta csináltam, annál kevésbé kívántam a cigit. Felgyorsult az anyagcserém, kitágult a tüdőm. Jobb lett a közérzetem és egyre tisztábban kezdtem gondolkodni. Magától értetődővé vált, hogy mi az, ami fontos és mi nem az. Kevesebbet is ittam. Már jobban alszom, több energiám marad, amit például az úszásra fordíthatok. Már nem dohányzom és lefogytam 15 kilót. Nem volt szenvedés, sőt! Még a napi 1-2 sör is belefér…

A sportolás és a dohányzás valójában összeegyeztethetetlen – jegyzi meg a szerkesztő. Aki dohányos, annak a szervezetében állandó az oxigénhiány, testmozgás közben folyamatos légszomj gyötri. Nem lehet összehasonlítani azt a munkát, amit egy nemdohányzó tüdeje, szíve végez azzal, amit egy dohányosé. Aligha lehet azonban egészséges tüdő és szív nélkül futni vagy bármilyen edzést végezni.

Ha sportolunk, az erek és a tüdő kitágulnak, a keringés gyorsul, ezzel együtt az anyagcsere is. Így, ha valaki sportolás után is rágyújt, a méreganyagot csak még gyorsabban juttatja szét a szervezetében.

Az úszás nagyon jó motiváció a dohányzásról való leszokásnál. Mivel a nikotinhiány frusztráló, a testmozgás megnyugtat és örömöt ad, mely a cigaretta hiánya miatti űrt kitölti – jegyzi meg a szerkesztő.

A kellő motiváció megtalálása nagyon fontos a dohányzás és egyéb káros szenvedélyek kiküszöbölésében, de már önmagában az is motiváló erő lehet, hogy jobb lesz a közérzetünk! Büszkévé tesz, ráadásul kitalálhatunk magunknak jó néhány jutalmazást is. Elég csak arra gondolni, mit vehetünk abból a pénzből, amit eddig a cigarettára (és/vagy az alkoholra) költöttünk!

Forrás: