Felkészülni és tűrni – hazai éghajlat

Láng István akadémikus szerint buta dolog megkérdezni, zajlik-e a klímaváltozás: az éghajlat mindig is változott, és változni is fog – a kérdés a mérték.

Hogyan érinti a klímaváltozás a hazai agráriumot?

Itt is számolni kell a kockázatok növekedésével. Ezek közül a legfontosabb a vízkérdés, hiszen a felmelegedéssel a vízdeficit is jobban előtérbe kerül. Azt lehet mondani, hogy a Dunától nyugatra sokkal kedvezőbbek a természetes csapadékviszonyok, mint keleten. Ezen kívül az ország keleti részében a talajok is rosszabbak, sok a könnyen kiszáradó, szikes talaj. Az aszályok gyakorisága várhatóan növekedni fog, és ezzel párhuzamosan sajnos belvizek is kialakulhatnak: az ország keleti részében ugyanazon a helyen tavasszal lehet belvíz, nyáron súlyos aszály.

Mégis, összességében az a helyzet, hogy van elég víz az országban. A két nagy folyó nagyon sok vizet tud adni. A felszín alatti vizeket nem szabad túlságosan kiaknázni, ez látszik többek között a Duna-Tisza közi homokhátságon is, amelynek egyik gondja éppen az, hogy túl sok vizet vettek ki a talajból. Amit újabban szorgalmazok, az a természetes csapadék jobb hasznosítása. Ebben jelentős gazdasági tartalékok rejlenek, hiszen az éves átlagos csapadékmennyiség eléri a két nagy folyó teljes évi vízhozamának felét. Az öntözés szerepét mindenképpen növelni kell, részaránya a jelenlegi háromról akár tíz százalék körüli szintre is emelkedhet. Ezzel párhuzamosan folytatni kell a szárazságtűrő növényfajták nemesítését. A magyar agrárium nagy tudósai már az előző század elejétől kezdve foglalkoznak ezzel. Ugyanakkor látni kell, hogy ennek is van határa, valamennyi vízre mindenképpen szükség van.

Milyen egészségügyi következményei lehetnek az éghajlatváltozásnak?

A városokban a hőség jelenti a legnagyobb gondot. A falvak szellősebbek, kevesebb az aszfalt, így ott ez kevesebb problémát okoz. Szerencsére az elmúlt években többek között Páldy Anna, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet főigazgató-helyettese erőfeszítéseinek köszönhetően kidolgozták az ország hőségriasztási rendszerét. A meteorológia négy-ötnapos előrejelzése alapján az országos tiszti főorvos elrendelheti a felkészülést. Ha a napi középhőmérséklet eléri a 27 fokot, kihirdetik a hőségriadót. Ilyenkor megváltoznak a szabadtéri munka feltételei, szükség esetén locsolják a villamossíneket és más óvintézkedéseket vezetnek be.

A hőségek veszélyét fokozza, hogy egyre több a szívbeteg, cukorbeteg, akiknek többsége nehezebben viseli a meleget. Az ilyen embereket óvni kell, például a szomszédok segíthetnek a bevásárlásban. Ebből is látszik, mennyire fontos a helyi közösségek összefogása. Meg kell még említeni az UV-sugárzást. Fontos leszögezni, hogy az ózonréteg ritkulása nem klímaprobléma, ugyanakkor van a kettő között érintkezési pont: az éghajlat változása miatt hosszabbak a meleg napok, így nő a sugárzási kitettség.

Hogy áll a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) megvalósítása?

A 2008-2025-re szóló NÉS szerint a mindenkori kormánynak kétévente nemzeti éghajlatváltozási programot kell letennie az asztalra, ezt azonban az előző kormány is elmulasztotta, és a jelenlegi sem készül összeállítani. A mai gyakorlat szerint inkább szektoronként folyik a felkészülés, például a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság terén, vagy az egészségügyben a hőséghullámok kezelésénél, ugyanakkor összefogott, kormányszinten elfogadott nemzeti program nem készült.

Én ezt nagyon hiányolom. Mindemellett jó kezdeményezések vannak. Az árvízvédelem terén például jó ötletnek tartom, hogy a közmunkaprogram egy részét átirányítják ide. Szintén előremutató, hogy az új katasztrófavédelmi stratégia tervezete már nemcsak műszaki, hanem természeti katasztrófákkal is számol. Elég jól állunk a vetőmag-tartalékolással is. Részterületeken tehát vannak eredmények, egészében véve azonban én sürgetném azt, hogy további lépéseket tegyenek átfogó programok kidolgozása felé.

Forrás: