Ha valaki Shakespeare-hez is benézne…

A híres angol író szülőházát ma már csaknem eredeti állapotában láthatják viszont az érdeklődők. Ez a 16. században épült otthon sok érdekes történetet rejteget…

Aki szereti Shakespeare-t, egész biztosan szívesen időzne el a néhai neves író egykori otthonában. William Shakespeare szülőháza egy 16. századbeli, favázas építmény, melyet az 1800-as évek közepén elkezdtek restaurálni. Az angliai Warwickshire-ben áll, Stratford-upon-Avon-ben, a Henley Street-en.

Az író itt jött a világra 1564-ben, itt töltötte gyermekkorát. Ma egy kis múzeum várja a látogatókat Shakespeare otthona helyén, mely a városka igazi nevezetessége, minden ide érkező szívesen csodálja meg – üzemeltetője a „Shakespeare szülőhelye” alapítvány. Az író művei iránt érdeklődők és egyáltalán, az irodalom rajongói számára igazi Mekka ez a hely.

Shakespeare háza önmagában viszonylag egyszerű, ám a 16. század végén jelentős méretű otthonnak számított. John Shakespeare, az író édesapja kesztyűkészítő és gyapjú kereskedő volt. A házat eredetileg két részre osztották, hogy a műhelynek is helye legyen benne.

Építészetileg Shakespeare otthona nem kiemelkedő és azokban az időkben tipikusnak számított: a fa keretet sárral, vesszővel erősítették. Helyi tölgyből, valamint kékesszürke kőből épült, a kandallók pedig akkoriban szokatlan párosításból, korai tégla és kő keverékéből készültek. A földszinten is kőpadló található.

Shakespeare szülőházának egyszerű téglalap az alapja. A földszint egy szalonból és kandallóból állt, hozzá kapcsolódó hallal és nagy, nyitott tűzhellyel, majd keresztfolyosóval, és végül egy szobával, amely valószínűleg John Shakespeare műhelyéül szolgált. Hasonló az elosztása az első szintnek is, három kamrával, a hallból nyílik a lépcsőfeljáró, mely talán a mai lépcsők helyén állt. Hagyományosan a szalon feletti kamra a szülő szoba. A külön kis ház, melyet Joan Hart Cottage-ként ismernek, később épült a ház észak-nyugati végén, a jelenlegi konyha pedig a felette levő kamrával együtt szintén később lett az épülethez adva.

Az épület származását illetően vannak nézeteltérések – egyesek a 15. századba helyezik keletkezését, de valószínűbb, hogy Shakespeare otthona a 16. század közepén épült. A megmaradt emlékek azt mutatják, 1552-ben John Shakespeare bírságot kapott, mert a szemetet a házon kívül hagyta a Henley Street-en, vagyis ebben az időben még biztosan ott lakott. Az épület a család tulajdona maradt, amíg William Shakespeare lánya el nem adta. Tekintve, hogy az író 1564-ben született, bizonyos, hogy gyermekkorát itt töltötte.

A tulajdonjog John Shakespeare halála után Williamre szállt, noha ekkortájt az írónak már volt egy másik háza Stratford-ban, és nem volt szüksége a Henley Street-i otthonra. A főházat Lewis Hiccox-nak adták bérbe, aki Maidenhead (később Swan és Maidenhead Inn) néven fogadót csinált belőle. Észak-nyugati részét lakossági felhasználásra bocsátották.  Shakespeare halálának idején, 1616-ban Joan Hart vette át, az író éppen megözvegyült testvére.

Shakespeare akaratának megfelelően az egész épület tulajdonjoga (a fogadó és Joan Hart háza) idősebb lányáé, Susannáé lett. Majd 1649-ben a hölgy egyetlen gyermeke, Elizabeth kapta meg, 1670-pedig pedig Thomas Hart. Hart volt Shakespeare húgának, Joan-nak az egyetlen leszármazottja, így ő a családja 1646-os halála után is lakta a kisebbik házat. 1806 után az épület tulajdonjoga a Hart-oké maradt.

Ezt követően egy hentesnek, Thomas Court-nek adták el, aki azonban a fogadót továbbvitte. A kisebb házban Thomas Hornby lakott, egy másik hentes, akire a Hartok az épületet hagyták, miután elköltöztek Stratford-ból az 1790-es években.

Mrs. Hornby volt ezután a bérlő, illetve Shakespeare szülőháza kezelője, míg a bérleti díjat 1820-ban fel nem emelték. A hölgy ekkor ugyanabban az utcában egy másik épületbe költözött, majd boltot nyitott, ahol állítása szerint valódi Shakespeare-érdekességeket kínált – versenyre kelve az eredeti szülőházzal -, a látogatók számára.

Miután kikerült a család tulajdonából, Shakespeare otthona némileg elhanyagolt állapotba került, míg a 18. században fel nem keltette néhány hozzáértő érdeklődését. Isaac Watts, Charles Dickens, Sir Walter Scott és Thomas Carlyle azon ismert emberek között voltak, akik meglátogatták az író szülőházát, dedikálták a falakat és az ablakokat. Számos aláírás ma látható, noha a dedikált falakat már átfestették. A vendégkönyvbe azonban írt Lord Byron, Alfred, Lord Tennyson, John Keats és William Thackeray is.

Shakespeare házának helyreállítása egy metszeten alapult, elsőként a The Gentleman’s Magazine-ban publikálták, 1769 júliusában. Benjamin Cole metszete egyébként Richard Greene rajza alapján készült.

Az érdeklődés az ingatlan iránt ismét megnőtt, amikor a teljes házat áruba bocsátották Court özvegyének 1846-ban bekövetkezett halála után. Egy amerikai showman, P.T. Barnum felajánlotta, megveszi a házat és tégláról-téglára átszállíttatja az Egyesült Államokba. Válaszul azonban létrejött a Shakespeare Születésnapja bizottság (ebből lett később a Shakespeare Birthplace Trust), és olyan hírességek segítségével, mint Dickens, összegyűjtötték a szükséges 3000 fontot, melyből következő évben megvásárolták Shakespeare otthonát.

Ezt követően lehetővé vált az író szülőházának gondozása. A bizottság megszerezte az épületet és elkezdhette a helyreállítást. Eredetileg a szülőház egy terasz részét képezte, később mindkét oldalra házak épültek, megőrzésének első lépése tehát ezek elbontása volt, hogy elkerüljék, nehogy a szülőházat bármilyen (pl. tűz) veszély fenyegesse.

A régi fényképek szerint a 19. század elején a szülőház eleje téglából volt kirakva. Ez egy gazdaságos megoldás volt a gyakori szokásra, mely során a fakeretes épületeket téglássá változtatták a 18. századi Angliában. Az 1769-es metszetre hivatkozva és figyelembe véve a fennmaradt építészeti bizonyítékokat, a bizottság 1857 és 1864 között helyreállította ház 16. századi külső kinézetét.

Ma a Shakespeare Center helyezkedik el a szülőház szomszédságában, egy, a régi házzal meglehetős kontrasztot alkotó, modern üveges, beton épület, mely a bizottság székhelye. Felépítése, majd pedig megnyitása 1964-ben Dr. Levi Fox érdeme, aki a bizottság vezetője volt 1945-1989 között. Az épület helyet biztosít a könyvtárnak, a dokumentumoknak és egyéb gyűjteményeknek is. Természetesen a szülőház látogatását is biztosítják.

Shakespeare otthona korabeli képet nyújt az akkori családi életről: a korabeli bútorokkal, az aláírásokkal díszített ablakokkal – azoknak keze nyomával, akik évszázadokon át látogatták ezt a helyet -, valamint John Shakespeare kesztyűkészítő műhelyével. Mrs. Hornby-ról is szól azonban egy „fejezet” az épületben.

Az egyéb kiállítások a szülőház változó tulajdonjogát, illetve funkcióit mutatják be – milyen volt otthonként, vendégházként, műhelyként, hentesüzletként, irodalmi szentélyként – no és persze látványosságként.

Forrás: