Egy Napkutya otthona – interjú Nagy Amarillisszel 2013-02-19 Sztárotthon Megosztás: Tweet A Napkutya zenekar egy rendkívül gyorsan terjedõ paradox betegség, amely rajongóit szinte azonnal gyógyítja és energiával tölti fel. Mesélj egy kicsit a lakásról, ahol laksz, merre van, hogy van berendezve, milyen színeket szeretsz látni magad körül az otthonodban? Budapesten élek. Egy régi villaépületszerű kertes házban bérlek egy kis kuckót, már időtlen idők óta. Lakberendezésben leginkább a minimalista stílust szeretem az egyszerű, letisztult színeket, formákat és a természetes anyagokat, de az igazán színes, bohókás bohémlak is közel áll hozzám. Nálam szinte minden fehér és barna a lakásban, a fürdőszoba az egyetlen kivétel, ott a zöld és a szürke az uralkodó színek. Bár törekszem a minimalizmusra, de mivel ahhoz vagy nagy tér kell vagy kevés személyes holmi, az még várat magára nálam. A frekventáltabb helyeken fekvő lakásokat szereted? Vagy jobban tetszik, ha egy kicsit távolabb van az otthon zöld övezetben? Mindkettőnek megvan az előnye. Szeretem a nyüzsgést, néha el is gondolkozom rajta, hogy beköltözöm a belvárosba, de aztán mindig győz a nyugalom iránti vágyam. Szerencsés helyzetben vagyok, mert ahol élek mindkettő adott. A BAH csomópont környékén lakom, egy csendes kis utcában. Naponta legfeljebb 10 autó halad el a ház előtt, azonban a város legfrekventáltabb pontjai 15-30 percnyi közelségben vannak tömegközlekedéssel. 3 perc sétára található egy nagy park hatalmas kutyafuttatóval, és ha éjjel fogyna el a vaj, 1 perces sétával 2 éjjel-nappaliba is betérhetek. Milyen lenne számodra az álomotthon? Öntisztuló. Sosem álmodtam tengerparti villáról, vagy egy lakatlan szigeten lévő banánlevél kunyhóról. Az álomotthon számomra inkább egy atmoszférát jelent. Meleg, meghitt, megnyugtató. Nem szeretem az igazán nagy házakat, lakásokat, de jó, ha mindennek megvan a funkcionális helye. Van kedvenc bútorod, vagy lakberendezési tárgyad? Több is, bár azt mondják, hogy tárgyakhoz nem szabad kötődni. Van egy olyan hatalmas ülőgarnitúrám, ami valószínűleg még egy háromszor ekkora lakásba is nagy lenne. A kötődés talán azért is ennyire erős, mert ez volt az első saját bútorom. Bár 2 éve áthúzattam, megjavíttattam, így is nyomott hagytak rajta az évek. Legalább 5 éve tervezem a cseréjét, de egyszerűen nem tudok jó érzéssel megválni tőle, mert hihetetlen kényelmes és rengeteg emléket őriz. Viszonylag nagy társasági életet élek, ennek pedig egyik főszereplőjévé vált ez a kanapé. Simán elücsörög rajta 10-15 ember és olyan is volt már, hogy kilencen aludtak rajta. Azt persze nem tudom, hogy ez mennyire lehetett kényelmes, én nem voltam köztük. A másik a kád, de ez inkább határozatlan névelővel. Nem a mostanihoz ragaszkodom, hanem ahhoz, hogy legyen. Leggyakrabban fürdés közben jönnek az igazán jó, kreatív ötleteim, ilyenkor szoktam rendezni a gondolataimat. Régóta tervezem, hogy beszerzek egy vízhatlan jegyzetfüzetet. Mindig furcsa volt számomra, hogy vannak emberek, akik zuhanyzáspártiak és kifejezetten nem szeretnek fürdeni. Én képes vagyok akár órákon át pancsolni. Jön a tavasz, ilyenkor mindenki egy kicsit kivirul és sokan nekiesnek a lakásnak, hogy egy kis újat vigyenek a mindennapokba. Ilyenkor gyakran festik újra a szobákat, vagy átrendezik a lakást. Te szoktál ebben az évszakban változtatni a környezeteden? Még nincs egy éve, hogy teljesen felújítottam a lakást, úgyhogy ez idén biztosan kimarad. Inkább az „életmódbeli” változások ideje ez nálam. Gyakrabban vagyok kint a kertben, ha jó idő van ott eszem, és gyakran ott is dolgozom. A bulik jelentős része is kiköltözik ilyenkor. Minden évben eltervezem, hogy ültetek zöldséget, remélem idén nem ősszel eszmélek megint, mint mindig, hogy vége a tavasznak. Forrás:
