Zsidró Tamás felesége földönkívüli? 2012-09-28 Sztáregészség Megosztás: Tweet Egy háromgyermekes család viszontagságai. Zsidró Tamás mesterfodrász beszélt a feleségéről, a családjáról, az életükről Azzal kezdem, hogy nálunk a feleségem mindennek a tudója. Ő az a nő, akinek minden nap aranyba kéne önteni még a lábnyomát is. Csodálom az erejét és kitartását, amivel igazgatja és terelgeti az ő három és fél gyerekét (a fél az jómagam lennék). Lassan, de biztosan eltelt a nyári szünet. Augusztusra kifogytunk a tábori ötletekből és bizony kicsit megfogyatkozott a családi kassza is: már megint sok játékot könyörögtek ki a gyerekek, és a táborozások sem kerültek kevés pénzünkbe. Így lendültünk neki szeptemberben az óvoda- és iskolakezdés varázslatának. A gyerekek: Dominik, Danika és Martinka – 15, 10, és 4 évesek A képlet így több ismeretlenes, mivel Dominik a 0. osztályt kezdte. Szerencsére ugyanott maradt, ahová általános iskolába járt, de mégis csak ez már a középiskola. Új tanárok, új osztálytársak, más elvárások. Fontosnak tartjuk, hogy legyenek céljai: megbeszéltük, hogy az év végére középfokú angol nyelvvizsgával örvendeztet meg minket, és a Vasas vízilabda szakosztályában is egy évfolyammal feljebb kerül. Ez az év tartogat kihívásokat számára, mivel két korcsoportot összevegyítenek, és ott ők lesznek a kicsik ebben az évben. A nagy kérdés az, hogy hányszor játszik ebben az idényben, hiszen úgy tapasztaltuk, hogyha játszik, akkor edzeni is van kedve. Ezt pedig mi nagyon szeretnénk, mivel azt vettük észre, hogy a sport nemcsak testedzés, hanem segít a korosztályos problémái leküzdésében is. Danika negyedikes lett. Mivel ő diszlexiás, ezért nagyon oda kell figyelnünk a tanulmányi előmenetelére. Fejlesztő tanár néni foglalkozik vele, és speciális tornával is „nyaggatjuk" – ezt mindig ő mondja nekünk. Sikerült elsőben kiszűrnünk ezt a problémát, úgyhogy idén is teljesen felvértezve állunk szemben a diszlexiával. Martin óvodás lett az idén, ezzel kicsit késtünk, mivel tavaly nem vették fel mondván nem vagyunk "szociálisan rászorultak", így még egy évet jártunk az imádott bölcsődébe. Nem is volt baj, mert Martin nehezen szokja a más környezetet. Ezért készültünk a beszoktatás nehézségeire. Ez sok sírással ment, de nekünk ebben is nagy tapasztalatunk van. És még egy szerencse, hogy Martin is ugyanoda fog járni oviba, ahová a két nagyobbik. És hogy mindezen előkészületből mit tapasztaltam én? Szinte csak annyit, hogy augusztus végére kis halmok alakulnak ki ceruzákból, füzetekből, filctollakból a lakásunkban. Ezek a halmok szeptemberre óriási kupacok lettek, szinte átláthatatlannak és megoldhatatlannak tűnnek egy férfi számára. De az én Pötyikém (feleségem beceneve), mint egy angyal, akinek varázspálcája egyetlen suhintásával rendet tud tenni. Simán átlátja a helyzetet és szeptember elsején a gyerekeink katonás rendben mentek az iskolába. Még pár hétig hallom a kéréseket "anya még ezt kért a tanár néni, még azt kért az edző bácsi” – aztán már ott marad a koránkelés és az edzésre vitelek napi rutinja. Szinte azt gondolnánk, ez nem is olyan nehéz dolog egy olyan nőnek, akinek "csak" ez a dolga, de az én feleségem még dolgozik is, segít a szalonjaim koordinálásában is. Na, így már érthetetlen jómagamnak is. U.i.: Lehet, hogy egy földönkívülit vettem feleségül? Forrás:
