Várkonyi András a nyelvzseni

Várkonyi Andrást sokan Vili bácsiként ismerik, de kevesen tudják, hogy elismert színész, író, rendszeresen szerepel külföldi alkotásokban és több nyelven is folyékonyan beszél

Várkonyi András színész, író, Budapesten végezte iskoláit, közben a Pince Színházban is játszott főszerepeket. Ezzel párhuzamosan publikált is, különböző lapokban novellái, riportjai jelentek meg. Legismertebb szerepe a Barátok Közt című sorozat Kertész Vilmosa.

Az ország Vili bácsija!

Az ország Vili bácsiját mindig izgatja valami, most például egy színházi bemutató, és ő így szereti az életét, hogy mindig van valami, van amire várni kell, ami kitölti az életét. „Ez mindig valami munkát jelent, valami feladatot, tépelődést, töprengést, agymunkát, ami nem árt az embernek 63 éves korban.”

"Vannak olyan időszakaim, amikor kifejezetten csak a színháznak, a színpadnak élek, vagy amikor a forgatás egy olyan periódusban van, amikor másra akár gondolni sem akarok. Van olyan is, amikor egyszer csak támad egy ötletem, amiből forgatókönyv készülhet – nekilátok, megírom, társakat keresek hozzá -, ilyenkor az izgat nagyon. Volt egy olyan időszak is, amikor a Borkóstoló című cd-met készítettem, az nagyon nagy munka volt.”

Én ezt a szakmát így szeretem, ezért jöttem erre a pályára: Rengeteget szinkronizálok, tévézek, színház – tehát a különböző területeit ennek a pályának megpróbálom a képességeimhez mérten végezni – ebben látom ennek a szakmának az értelmét.

Nyelvet tanulni jó!

„Az is egy hobbim volt, hogy nyelveket beszélő színész vagyok. Nagyon jól beszéltem lengyelül, oroszul, viszonylag jól németül, franciául nagyon jól, és 60 éves korom után kezdtem angolul tanulni, és van egy magyar tanár diplomám, amire néha hivatkozom, ha olyan szövegekkel találkozom, amik nélkülözik a magyar nyelv szépségét.”

A szakma nagy része rendszeresen jár castingokra, a nyelvet beszélők külföldre is. Várkonyi András is eljár olyan filmekre, amiket Magyarországon nem forgalmaznak. „Volt olyan is, amikor eleve a nyelvtudásom miatt hívtak fel, ott csak olyanokat castingoltak, akik beszéltek nyelvet, így kerültem be például a Katedrális című filmbe.”

Saját magam szinkronizálom

„Volt olyan, hogy saját magam szinkronizáltam – nem is egyszer. Az nagyon érdekes volt, mert nem is azon a nyelven beszéltem – franciául, németül, vagy angolul -, és akkor úgy kellett csinálni, hogy az ember szája úgy mozogjon, hogy stimmeljen.