Sánta László karácsonykor és azon is túl

A Budapesti Operettszínház társulatának egy része Németországban tölti az idei ünnepeket. Sánta László őszintén beszél erről az időszakról és a jövőbeni terveiről

Hogy ünnepled a karácsonyt idén?

"Általában három variáció szokott előfordulni. Az egyik, hogy szerencsés vagyok és az ünnepek ideje alatt éppen nem játszom. Ekkor otthon vagyok a szüleimnél, ők Békéscsabán laknak, ilyenkor leutazom hozzájuk és az egész család együtt ünnepel. A jól megszokott koreográfia szerint, a szüleim főznek, a gyerekek együtt díszítik a fát apa vezényletével persze, és minden olyan meghitt és családias. A másik variáció, hogy dolgozom, de közben Magyarországon vagyok. És még ha előadásom is van, akkor is haza tudok menni pár napra.

És a harmadik variáció, – idén is így lesz -, hogy külföldön dolgozom a Budapesti Operettszínházzal. Idén Frankfurtban leszünk karácsonykor és ez egy nehéz ügy, mert az egyik felem azt mondja, hogy ez ugyanolyan nap, mint a többi, és majd bepótoljuk. Ugyanakkor a másik felem érzi, hogy ennek az egész karácsonyozásnak a család a lényege, és kevésbé fontos, hogy mi van a fa alatt és milyen étel van az asztalon. Sokkal fontosabb, hogy együtt van a család. Ez idén nem így lesz, és biztosan hiányozni fog. Természetesen a turnén is kialakultak a kis szokásaink, akik jó barátságban vannak, azok megajándékozzák egymást, és minden egyes karácsonykor, amit a színház külföldön tölt, egy közös vacsorán ünnepeljük meg a szentestét.

Ennek is megvan a hangulata, hiszen valamennyire mi is egy kis család vagyunk. Ami viszont vigasz, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mert hozzám kijön a párom karácsonyra és ezért jó hangulatú lesz. Bár lesz bennem egy hiányérzet, hogy nem lesz ott a családom, de van egyfajta izgalom is bennem, hogy a párommal tölthetem az ünnepeket egy külföldi városban, ez egy jó lehetőség.”

Jön az újév, ilyenkor mindenki fogadkozik mindenre, neked vannak vagy lesznek újévi fogadalmaid?

"Újévi fogadalmaim? Jó kérdés, igazából nem gondolkodtam ezen még. Ahogy eljön az év utolsó napja én is hajlamos vagyok ilyeneket megfogadni, hogy jövőre majd lefogyok két kilót, vagy nem eszem többé húst vagy valami ilyesmi. De klasszikus értelemben véve nekem nem hiszem, hogy lesznek fogadalmaim. Azt viszont már most tudom, hogy mindenképpen nehéz és változásokkal teli időszak közeledik most felénk, és ha lesz újévi fogadalmam, akkor az biztos, hogy ehhez fog kapcsolódni.

És az is biztos, hogy én leszek az első helyen, a szónak abban az értelmében, hogy nekem legyen elég erőm ahhoz, hogy segíthessek, és én legyek elég nyugodt ahhoz, hogy segíthessek, én lássak elég tisztán ahhoz, hogy segíthessek. És látod minden mondatnak az a vége, hogy segíthessek, ez egyfajta életfeladat betöltés számomra. És ha már újévi fogadalom, akkor átgondolom, hogy mit tettem idén és mit teszek jövőre. Van egy kis lenyugvás is ebben az egész év végi időszakban. Engem soha nem vonzott a bulizás.

Sokkal inkább a lenyugvás, a magamba fordulás, és ilyenkor nyilván átgondolom, hogy mit tettem, vagy mire jöttem rá idén, és úgy gondolom, hogy ezt az utat csak folytatni kell tudni. Ha kell újévi fogadalom, akkor az ez lesz, hogy folytatni tudjam azt, amit elkezdtem.”

Van elképzelésed a közeli és a távoli jövőt illetően, hogyan képzeled el az életed 5, vagy 10 év múlva?

"Azt gondolom, hogy egy nagyon komoly változás elé néz a világ a szó nemes klasszikus és mindenféle értelmében. Miközben nem mernék belebocsátkozni, hogy mit fogok csinálni 5-10 év múlva, és az egyik felem azt mondja, hogy nem akarok ennyire előre tekinteni és nem akarok ennyire görcsösen ragaszkodni egy bizonyos tervhez, de ugyanennek a változásnak a következménye, hogy azt gondolom, jó, ha az embereknek van egyfajta tervük. Mondok egy példát.

Ha gyerekként mondjuk hajóskapitány szeretettem volna lenni, és elkezdem ezt a gondolatot erősíteni magamban, elkezdek fantáziálni, hogy milyen lehet egy hajóskapitány élete, elképzelem, milyen érzéssel töltene el, hogy én egy hajóskapitány vagyok, akkor ez az élet hamarabb a lábaim előtt heverhet, mint azt gondolnám. Ez a vonzás törvénye. Minden embernek vannak álmai, csak nagyon ügyesen elnyomják ezt magukban, de mélyen hiszem, – és most válaszolok igazán a kérdésedre -, hogy ha ezekre az érzésekre koncentrálok, akkor lehetőségem lesz az elkövetkezendő 5-10 évben abba az élethelyzetbe kerülni, hogy azt az életet éljem, amire vágyom.

És ez jó érzéssel tölt, el, szabadsággal, békével, kiegyensúlyozottsággal. Ez összefügg az újévi fogadalmammal is, hogy ezt a fajta utat keresem, és ezt próbálom kitapogatni lelki értelemben. Most nyilván nem fogok felmondani az összes színházban és beállni hajóskapitánynak. Sokkal inkább azokat az élethelyzeteket keresem, amikor lehetőségem van boldoggá tenni más embereket, vagy segíteni, másoknak. És az ilyen helyzeteket én mindig megragadom. Szóval ez a terv az elkövetkezendő 5-10 és az utána következő években is.”

Forrás: