Még most is gyerek 2010-03-17 Sztáregészség Megosztás: Tweet Bár csókkirály korszakát megérte már és jó néhány szőnyeget is felcsavart, de ő még sokszor gyermeknek érzi magát. A legrégebbi emlékkép ?Látom magam előtt az óvodát, ahova jártam. Három szobája volt, az egyikben a kicsik, a másikban a középsősök, a harmadikban a nagycsoportosok. Arra emlékszem, hogy már ott nagyon megnéztem a lányokat. Volt egy kis szerelmem – emlékszem a nevére is, Éva volt ez a kislány -, mindig együtt voltunk, párba is állítottak minket. Emlékszem december 24-én egész nap arra gondoltam, hogy este karácsony van, és milyen szép lesz a fa, és milyen játékok lesznek alatta… Az óvodába mindenkinek kellett vinni otthonról kockacukrot – kettőt -, és ebből csináltak ott szaloncukrot, azt kaptuk meg. Kezemben ezekkel a szaloncukrokkal vittek haza, otthon felkapott a nagybátyám az ajtóban, és háttal vitt be a szobába, hogy ne láthassam mi lesz. Letett a földre, akkor rögtön sötét lett, és akkor ott a Papám meg a Mamám meggyújtották a csillagszórókat, és láttam a csodát.? Nem féltem már attól, hogy ezért milyen korholás, vagy retorzió jár??Azt hiszem, tudom, hogy mikor lettem először felnőtt, és tudom, hogy mikor lettem másodszor. Először akkor lettem, amikor tudtam azt, hogy bármit mondanak is a szüleim, a tanáraim, vagy bárki, én akkor is az akarok lenni, aki lettem is végül, a Fenyő Miklós. Akkor lettem felnőtt, amikor tudtam azt, hogy nem érdekel az, hogyha megbukom, mondjuk elektrotechnikából… Nem féltem már attól, hogy ezért milyen korholás, vagy retorzió jár. Másodszor akkor lettem felnőtt, amikor igazán megismertem a felelősséget, tehát azt, hogy amit teszek, annak következményei vannak. Ez egy kicsit később sikeredett.? Gyerek vagyok most is? ?Az alapvető jóságba, jóindulatba, tisztességbe való hitemet, képtelen vagyok elveszíteni. Nem tudtam kinőni ezt az álmodozó, úgynevezett nagyon lelkesedő, naív hitemet, tehát gyerek vagyok még most is ezek szerint.? Hős akartam lenni színpadon, ez volt az álmom? ?Két összetartó, egymáshoz illő, és jól együtt gondolkodó embernek a gyerekeként felcseperedni – valószínűleg egy gyermek számára ez a boldogság. Egész kis korban ezt nem biztos, hogy realizálja az ember, de később nagyon sokszor hálát fog adni a sorsának, ha ez így volt a gyerekkorában.? Forrás:
