Beregi Péter kórházban kezdte pályafutását 2012-09-03 Sztáregészség Megosztás: Tweet Beregi Péter élete nem indult túl simán. Az édesanyja nem tudta szoptatni ezért béranyától kapott tejet, amitől viszont olyan beteg lett, hogy kórházba került A Mikroszkóp Színpad oszlopos tagja volt Beregi Péter. De, mégsem múlt idő, mert a Fészek klubban Sas József csapattagjaként tovább viszik egyedi humorukat. Hogy tetszik, amit csinálnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy százezreket ültetnek a tévé elé, a régebben felvett műsoraikkal. A kérdéssel odáig jutottam, hogy fizi…ő máris átvette a szót. 1945-ben az utcán születtem. 3 kiló 60-nal. Anyámnak nem volt teje, így egy béranyától vett tejet, mely olyan fertőzött volt, hogy 4 hónaposan lefogytam 1 kiló 20 dekára. Kórházba kerültem, 16 féle fertőzéssel, amikor anyám rám nézett, csak sírni tudott. Újra sikerült neki egy béranyát felhajtania, az se vált be. Majd jött egy erdélyi lány és kukoricakásával etetett. Ez volt a nekifutásom az életnek, tehát már akkor mozogtam eleget, igaz, az életben maradásért. Felnőve kiderült, hogy baromi jól futok, annyira, hogy ifjúsági válogatott lettem. Mégis a színészetet választottam, de a sportos múltam miatt a 67. születésnapomra a fiam súlyzókkal lepett meg. Ha még azt is hozzáteszem, hogy a telkem 3 ezer négyzetméter és magam ápolom, akkor a fizikumommal minden rendben! Szó szerint a mozgással tartom magam egyensúlyba, ugyanis mióta ennyit „dolgozom” lefogytam 7 kilót, és nyomában eltűnt a cukrom is. Egyébként nagyon érzékeny vagyok, amikor találkozom az emberekkel, a kollegákkal, a nézőkkel akkor jól érzem magam. Ahogy öregszem, a lelki problémákat egyre nehezebben oldom meg. Tudat alatt arra gondolok, hogy a megoldáshoz már nincs elég időm. Az a fajta pesszimista vagyok, aki optimista talajról rugaszkodik el. A gyerekeim és a macskám tudják csak feledtetni ezt az állapotot. Mit teszek még magamért? Igyekszem nem cukorral fogyasztani a dolgokat, viszont vörös bort iszok esténként és állítom, hogy jót tesz. Ha bármim fáj, azonnal hívom a feleségemet, hogy sajnáljon. És megpróbálok, bár egyre nehezebb, olyan orvos találni, aki megkeresi a bajok okát. Most pechem van, mert a nyaram egy fogászati történettel telik. Hosszadalmas, fájdalmas és drága. Tudod, mit? Inkább mesélek a macskámról! Amíg nem volt közelebbi kapcsolatom velük, se nem utáltam, se nem szerettem őket. Amióta van, megváltozott a helyzet, hogy Mark Twaint idézzem: „A macska az Isten egyetlen olyan teremtménye, aki nem hagyta rabszolgasorba dönteni magát”. Nem szolgai módon ragaszkodik, mint a kutya, nem az élelmemért, kizárólag a melegségért. Minden áldott nap odajön hozzám és teljes szívből jelzi, hogy szeret! Sajnos most nagyon beteg, elmúlt 13 éves, és nem tudom mi lesz vele. Meg velem. Forrás:
