Dr. Rusz Edit

szexuálpszichológus

Rendezett, harmonikus, boldog családban nőttem fel a négy és fél évvel idősebb bátyámmal együtt. A szüleink szeretete és féltő gondoskodása mellett megkaptunk minden olyan támogatást, ami kultúra, viselkedés, morális értékrend terén a családban alapvető fontossággal bírt. Édesanyám óvónő volt, édesapám pedig könyvelő. Az általános és középiskolai tanulmányaimat Jászberényben fejeztem be, majd édesanyám mintáját követve a Szarvasi Óvónőképző Intézetbe jelentkeztem, ahová fel is vettek, és amit igen jó eredménnyel végeztem el. Kitűnő tanáraim voltak, főleg a magyar nyelv és pszichológiai vonatkozású tantárgyakból.

 

Az irodalom iránti érdeklődésem gyerekkoromra vezethető vissza, édesapám révén már egészen kis koromban megszerettem a jó könyveket, a szép verseket – a színvonalas irodalmi művek iránti rajongásom a mai napig töretlen. Az óvónőképzőben nagy hatást tett rám a pszichológia tudománya. Ezért a főiskola befejezése után csak rövid, de annál boldogabb időszakot töltöttem az óvónői pályán, majd ezt követően jelentkeztem az ELTE pszichológia szakára. A kötelező órák, előadások mellett speciális kollégiumok felvételére is lehetőség nyílt.

 

A gyermeklélektan mellett már elsőéves koromban felvettem a szexológia speciális kollégiumot. Nagyon tetszett ez a tudományág, élveztem a tanárnő (Dr. Lux Elvira) óráit, és jelentkeztem hozzá asszisztensnek. Így már az egyetemi évek kezdetétől bejártam az I. Nőgyógyászati Klinikára minden péntek délután, ahol a tanárnő felügyelete alatt élőben foglalkozhattam a páciensekkel.Szerencsém volt, mert részt vehettem egy tudományos kutatásban – a hirzutizmus (túlzott testszőrzet) problémájával küszködő nők pszichológiai felmérését én végeztem. Ennek a kutatásnak (amely jelentős létszámú kísérleti személy bevonásával zajlott) az eredményből született meg a későbbiekben a doktori vizsgám témája „A hirzutizmus pszichoszomatikus aspektusai”, amely „summa cum laude” minősítéssel zárult. A diploma megszerzése után nehéz volt hivatásos szexológus szakemberként elhelyezkedni, ilyen státusz ugyanis nem létezett.

 

Mindenféle „burkolt” állást kellett elvállalni, és „fű alatt” alkalmazta az ember az egyetemen tanultakat, illetve még több évtizeden keresztül (!) szakképzéseken vettem részt és számos szakvizsgát tettem le.

 

Ezek közül a leglényegesebbek: klinikai szakpszichológus, autogén tréning, hipnózis, egyéni- és csoportterápiás képzés, szexológiai szakképzés, Leuner-féle imaginációs terápia, viselkedésterápiás képzés, kommunikációs tréning képzés. Igen neves szakemberek keze alatt formálódott az ember szakmai identitása: (Dr. Kun Miklós, Dr. Tringer László, Dr. Szakács Ferenc, Dr. Buda Béla, Dr. Szilágyi Vilmos, stb.). A mi korosztályunk nagyon szerencsés volt: a tudomány legjelesebb mesterei révén rendkívül alapos szakmai képzésben részesülhetett. A szakosodás sok időt vett igénybe, de gazdagította az embert, türelemre nevelte és alázatossá tette a pszichológia tudományával szemben.

 

A szakma elismerése, legalizálása lehetővé tette hogy pályázat útján bekerüljek a Központi Honvéd Kórházba, ahol végzettségemnek megfelelő beosztásba kerültem. Ezzel majdnem egyidőben a Dr. Ceizel Endre által vezetetett újonnan megnyílt Optimális Családtervezési Intézet szexuálpszichológusa lettem, és több mint húsz éven keresztül szerda és péntek délután ott rendeltem.

 

A kilencvenes években Dr. László Imre (aki felettesem volt a honvédségnél) meghívott a magyar súlyemelő válogatotthoz, hogy segítsem a válogatott pszichológiai felkészülését, hogy ezáltal jobb teljesítményt tudjanak felmutatni hazai és nemzetközi versenyeken. A fő és mellékállásom mellett rendszeresen lejártam Tatára az edzőtáborba – ez a szép és eredményekben is megmutatkozó sikeres közös munka kb. 7 évig tartott.

 

Sportpszichológusként más sportágakban is közreműködtem: foglalkoztam ritmikus sportgimnasztikás lányokkal, profi ökölvívókkal, kard- és párbajtőr versenyzőkkel. Sok szép élményt gyűjtöttem és teljes mértékben beigazolódott, hogy sokszor a lelki felkészülés jobb eredményre serkenti az embereket, mint amit a valós fizikai állapota önmagában lehetővé tenne. Azáltal válik a sportoló eredményes versenyzővé, hogy megtanulja: hogyan és mikor tudja összpontosítani a rejtett energiáit, amikor már valójában nincs is igazi, „papírforma szerinti” esélye a helyezésre.

 

A média hamar a kegyeibe fogadott: az első szárnypróbálgatások még a közszolgálati csatornákon történtek, de a kereskedelmi televíziózás megjelenése után ugrásszerűen megnőtt a szexszel, szerelemmel, párkapcsolattal összefüggő szakértői felkérések száma. A televíziózás mellett sok rádióadó is rendszeresen meghívott, leggyakrabban a Danubius Rádió foglalkoztatott. A rádiós munkám több évtizede igazolta az emberek alapvető igényét az ilyen témájú műsorokra: nagyon szimpatikus, kulturált volt nemcsak a rádió sok munkatársának, hanem a hallgatóságnak a hozzáállása is.

 

Az újságok – napilapok és különböző magazinok – is sokat foglalkoztattak. Régóta és kölcsönös megbecsülés jegyében dolgozom együtt az Elixír Magazin kiváló csapatával. Az elmúlt öt évben a Blikk napilapban dolgoztam heti öt alkalommal, mint szexológus szakértő, élő telefonvonalon érdeklődhettek a problémákkal küszködő emberek egész Magyarország területéről és határon túlról is. Ezeknek a telefonos beszélgetéseknek írásos változata cikkek formájában jelent meg a Blikkben. Sorolni lehetne még azokat a nyomtatott és internetes újságokat amelyek több-kevesebb rendszerességgel megkeresnek.

 

Számos alkalommal tartottam úgynevezett felvilágosító vagy speciális előadásokat a szex témakörében különböző életkorú csoportoknak, iskolai osztályoknak, érdeklődőknek, így segítve elő olyan szexualitással kapcsolatos ismeretek megszerzését, amelyhez különböző okokból nem jutottak hozzá ezek az emberek.

 

Magánpraxisomban a szexterápia egyénileg és párok részvételével egyaránt történik – az orvosolandó probléma jellegétől és annak megoldási módjától függően. Az alkalmazott terápiás módszerem: kognitív- és viselkedésterápia.

 

A hivatásom megválasztása tudatos volt: a szexológia az a terület, ahol a terápia sikere teljes mértékben lemérhető, megtapasztalható. Szembetűnő, szinte „kézzel fogható” a változás, hogy milyen nagy boldogságot ad az érzelmileg, lelkileg, emberileg és szexuálisan harmóniában átélt, gyönyörűséget adó szerelmi élet!

 

Határozottan állítom, hogy a jó szexualitás a legjobb és a legolcsóbb gyógyszer. A boldogságot azonban nem adják ingyen: sokat és jól kell tenni a szeretet jegyében annak, aki hosszú évtizedekig szeretne kiegyensúlyozott párkapcsolatban, teljes családi és boldog, kielégítő szerelmi életet élni. 1972. óta vagyunk férjemmel Rádóczy Gyarmathy Gábor festőművésszel egy pár. Gábor szürrealista, szimbolista képeket alkot, művei rendszeresen szerepelnek kiállításokon és neves galériák, magángyűjtemények megbecsült darabjai. 1983-ban született Ákos nevű gyermekünk, aki a Pécsi Tudományegyetem filozófia szakának végzős hallgatója. Ákos 2008. karácsonyán nősült meg, és 2009. októberében született meg kisfiuk: Attila.

 

A hivatásom mellett más kedvelt elfoglaltságaim is vannak: a kisunokám, olvasás, klasszikus zene minden mennyiségben, főzés, autóvezetés, Somogy megyei parasztházam építése – szépítése, szőlőm gondozása, jó szüretek lebonyolítása, baráti összejövetelek, utazás belföldön és külföldön.

 

2003-ban jelent meg egy könyvem a „Testiségről őszintén” címmel. Még sokat szeretnék foglalkozni a hivatásommal – aktívan keresem a segítségnyújtás új módjait az arra rászorulóknak: például könyvírás, honlapszerkesztés, egyéni és csoport terápiás foglalkozások stb.

 

Bízom abban, hogy érdemes volt élni és dolgozni, és ha „csak” néhány ember is úgy érzi, érdemes volt a közös munka, akkor már nem éltem hiába.

Forrás: