A kóros soványság belső és külső tényezői

A vékony alak már igen régóta divatos, ám a kórós soványság már betegség, mely komoly lelki és testi problémákat eredményez.

Mikortól számít kórosnak a fogyás, a fogyókúra? Tehát mik azok a jelek, melyeknél már felmerül a gyanú, hogy valaki anorexiás?

Az anorexia a népesség 1-4 %-ban fordul elő, általában 12-18 éves korban, lányoknál gyakrabban, de a szubklinikai zavarok például falásrohamok, koplalás már az egyetemisták 60%-nál megtalálható. Az anorexia alaptünetei közé tartozik a súlyfóbia, a testképzavar, a súlyhiány és az amenorrea. Az anorexiások mások alakját reálisan meg tudják ítélni, azonban a sajátjukat tévesen érzékelik. A súlyhiánynak legalább 15%-osnak kell lennie a BMI azaz testtömeg-index normál tartományához képest, amit úgy számítunk ki, hogy a testtömeget elosztjuk a testmagasság négyzetével. Ennek normális értéke 18,5-25 kg/m2 között van nőknél. Ennél alacsonyabb testsúlynál már gyakran elmarad a menstruáció is.

A fogyókúra kontrollált formában történik, egészséges határokon belül marad és része a sport, az egészséges táplálkozás, és a fogyókúrázó mindvégig reális meg tudja ítélni saját testsúlyát, és azt, ahol a fogyásban tart. Fogyókúra alatt nem tűnik el az étvágy, a menstruáció és a szexuális vágy, és a fogyókúrában nem használatosak a purgáló vagy más néven kompenzáló tevékenységek, mint az önhánytatás és hashajtózás.

A fogyókúra másik jellemzője a yo-yo effektus. Minden embernek van egy saját ún. stabilizációs pontja, azaz saját optimális testsúlya. Ha egy szigorú diétával a bevitt kalóriamennyiség hirtelen kevesebb lesz, mint amivel ez a testsúly megtartható, a szervezet mindenáron azon lesz, hogy saját egyensúlyát visszaállítva a bejutó táplálékból zsír formájában minél többet elraktározzon, és a gazdaságosabb működés érdekében lelassítsa az anyagcserét. Ezért nehéz a fogyás, és a diéta hosszú, gyomorkorgató óráihoz képest pillanatok alatti a visszahízás. Anorexia esetében azonban már olyan szélsőségekbe csap át a fogyás, hogy a szervezet teljesen legyengül és nem tud ilyen módon kompenzálni.

Milyen szerepe van az anorexia kialakulásában a társadalomnak, a családnak?

A mai társadalom, Forgács Attila, az evészavarokat kutató pszichológus szavával élve ?moho sapiens? már nem azért eszik, hogy éljen, hanem azért él, hogy egyen. Az elfajult szépségőrület, melyet Amerikában már el is neveztek beautizmusnak, könnyen vezethet evészavarokhoz. A beautizmus jelszava: a szép jó, a csúnya rossz. Ha valaki állandó elégedetlenséget érez a testével kapcsolatban, hamarosan szorongani kezd emiatt, és előfordulhat, hogy egy idő után már nem csak a tükör előtt, hanem tartósan, társaságban is hatalmába keríti az érzés. Így a túlzott szépséghajszolás az eredeti céllal ellentétesen visszahúzódóvá teheti, s idővel akár depresszióssá is válhat.

Az anorexia hátterében nagyon gyakran találunk konfliktusos családi miliőt, igen gyakran az anya-lánya kapcsolatig vezethetőek vissza a tünetek. Ha megnézzük a betegség szimbolikáját, érthetővé válik. Az anorexiás lány elveszíti nőies alakját, megszűnik a menstruációja, aszexualizálódik. Családokkal végzett kutatások nagy száma utal rá, hogy az anorexiás lányok gyakran nem csak a nőiességet utasítják el, hanem a nőiesség mintáját nyújtó anyával is konfliktusaik vannak.Hogyan függnek össze az egyéb testkép- és evészavarok az anorexiával, pl. az ortorexia, a bigorexia (izomdiszmorfia), az exorexia, a drunkorexia?

Ezek a testképzavarok hasonlóak abban, hogy mindben fontos a külső megjelenés, amit valamilyen korlátozó magatartással érnek el. Ortorexiásokra jellemző az extrém-egészséges életmód, megszállottan kezdenek hinni mindig a legújabb diétákban, nem fogyasztják el az ételt, ha a tálat a diéta által kizárt étel érintette, tévhitekben élnek, például megvetik a gyümölcsöt, mondván, hogy candidát okoz. Az ortorexiások ezzel próbálják biztosítani életükben a rendet, a túlzások és a kényszeresség folytán mindez azonban már jelentősen ronthatja az életminőséget. A bigorexiás az anorexiással ellentétben nem látja elég nagynak a testét, ez főleg férfiakra jellemző, akik egészségtelenre fújják az izmaikat tömegnövelő szerekkel, s közben még mindig véznának, vékonynak, gyengének látják önmagukat. Az exorexiás kényszeresen, egészségtelen mértékben sportol, akár napi 5-6 órát is. A drunkorexiás fiatal az esti buli napján visszaszorítja az elfogyasztható kalóriamennyiséget, mert hozzászámolja az esti alkohol tartalmát is.

Mi a teendő, ha valaki úgy érzi, problémái vannak az evéssel és az alakjával? Mit tehet egy szülő, ha azt gyanítja, gyermekének problémái vannak?

A kommunikáció minden kapcsolat alapja. A szülő első lépésként próbálja megbeszélni a tinédzser gyermekével a problémáit, és próbáljon vele minél több időt tölteni, sok olyan tevékenységet közösen végezni, ami örömmel jár, ami új élményt hoz. Ha a probléma fennmarad, akkor külső segítséget kell igénybe venni. Anorexia esetén hatékony a kognitív viselkedésterápia, ami a gondolkodásbeli torzulásokat segít helyreállítani, az autogén tréning, ami egy relaxációs módszer és a reális testképet segít kialakítani és megtanítja, hogy a test nem ellenség, és a családterápia, ami segít, helyreállítani a család egyensúlyát anélkül, hogy valaki más átvenné a ?problémás? szerepet. Mindezek azért nagyon fontosak, mert az anorexiások egy része többször visszaesik. Fontos, hogy a beteg gondolkodása reálissá váljon, rendet tudjon tenni az életében és ki tudjon tűzni olyan értelmes célokat, amikért érdemes élni és cselekedni, és ami örömmel tölti el.