Egy 2500 éves nemi betegség, ami még mindig fertőz

A 15. század végéről maradtak ránk bizonyítékok arról, hogy Európában kitört a szifilisz járvány. Ekkoriban tért vissza amerikai felfedező útjáról Kolombusz Kristóf, így a kutatók úgy gondolták, hogy ő, no meg útitársai voltak a nemi betegség terjedésének forrásai. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy olyan tudósok is akadtak, akik úgy vélték a kór Észak-Afrikából terjedt át kereskedelmi és egyben nemi kapcsolatok útján.

Ám minden teória megdőlni látszik és talán “rehabilitálni” lehet a nagy felfedezőt. Ugyanis a Zürichi Egyetem (UZH) tudósainak új kutatása azt mutatja, az első megbetegedések már a 15. század elején jelen voltak Európában.

A paleogenetikusok Finnországból, Észtországból és Hollandiából származó négy emberi csontvázból vettek DNS-mintát a kísérletükhöz. Ezekből jól kimutathatók voltak a Treponema pallidum baktérium különböző alfajai. Ennek a baktériumnak az egyik alfaja okozza a szifiliszt – olvasható Verena Schünemann paleogenetikusnak és kutatócsoportjának a Current Biology tudományos lapban közzétett munkájában.

Mi több, a vérbaj egyik rokonát a frambőzia betegséget is kimutatták az emberi mintákból. Ez a betegség is nagyon fertőző és a bőrt, a csontokat és az ízületeket támadja meg – idézte az MTI a szaklap cikkét.

Egy ma már nem létező betegséget is kimutattak a hollandiai maradványokból. De akkoriban szintén a fertőző betegségek közé tartozott és szedte az áldozatait.
A talált baktériumok örökítő anyagának elemzésével a kutatók arra következtettek, hogy közös ősük legalább 2500 éve fejlődött ki.

Honnan tudja a nő, hogy nemi beteg?

A szifilisz nemi úton terjedő, bakteriális betegség. Három stádiuma van. Penicillinnel és más antibiotikummal jól kezelhető, de csak az első két stádiumban. Még ma is előfordul ez a betegség az egész világon, így Magyarországon is. A legrosszabb benne az, hogy az óvszer nem nyújt kellő védelmet ellene, ugyanis sérült nyálkahártyán át jut be a szervezetbe. Ilyen pedig nem csak a nemi szerveknél és a végbélnél van, de a szájnál is.