Szerelmes óriáskatona 2011-08-04 Napi Hírek Megosztás: Tweet Egy mezopotámiai harcos végső nyughelye került elő Szíriában Tirka városának feltárása során, a lelet a keserves bronzkori katonasorsról árulkodik. A mezopotámiai Tirka (vagy Terka) az Eufrátesz alsó szakaszának középső részén épült ősi település, amely az iraki-szíriai határtól körülbelül 80 kilométerre, a szíriai oldalon helyezkedik el. A terület a Kr.e. 3. évezredtől a mai napig folyamatosan lakott. A 24 hektáros ősi városmag 18 méter magasságú tell alatt rejtőzik, a feltárások száz éve, 1910-ben kezdődtek, azóta napvilágra kerültek a települést körülvevő hat méter magas városfalak, amelyeket a 40 kilométerre lévő kőfejtésből származó kövekből emelték, valamint a 18 méteres várárok. A falak három koncentrikus gyűrűt képeztek, a belső Kr. e. 3000 körül épült, a középső száz évvel később, a külső pedig további évszázad múltán. A falakat egészen Kr. e. 2000-ig folytonosan használták és javították. Napvilágra került a Kr.e. 18. században az orvosok védelmezőjének, Ninkarrak (Niniszina) sumér istennőnek a tiszteletére emelt szentély is. A kutatócsoport Jacek Tomczykkal, a varsói Stefan Wyszynski bíboros Egyetem régészével az élen két kőboltozatos sírkamrából álló temetkezési komplexumot tárt fel. Az építmény hossza majd 5 méter, szélessége 3,7 méter, míg magassága eléri az 1,8 métert – olvasható az Archaeologica régészeti hírportálon. "A kisebbik sírkamrában rengeteg korabeli luxuscikkre – ékszerekre, kancsókra, tányérokra bukkantunk, a tárgyakat gondosan egymásra halmozták. Találtunk állati csontokat, valamint kagylóhéjat is, a leletanyag tanúsága szerint a kisebbik kamrát rendszeresen látogatták, s az érkezők elhelyezték adományaikat" – hangsúlyozza Jacek Tomczyk az International Journal of Osteoarchaeology című folyóiratban publikált tanulmányában. A nagyobbik sírkamrában egy pár aludta örök álmát. A törékeny, 160 centiméteres asszony halálakor negyvenéves lehetett, a 45 éves kora körül elhunyt férfi viszont igen robusztus termetű, bronzkori viszonyok között szokatlanul magas, majd’ 180 centiméteres volt.. "Az izmok tapadási helyei igen kifejezettek voltak, erőteljes csontozata messze meghaladta az átlagot, mindez arra utal, hogy egy harcos földi maradványairól van szó" – emelte ki a kutató, hozzátéve, hogy ezt a megfigyelést látszanak alátámasztani a férfi jobb oldala mellett talált bronztárgyak – páncéling maradványai, övcsat, fegyverek. A férfi jobb felkarján begyógyult súlyos sebesülés nyomait fedezték fel – a két hosszú és mély vágás egyaránt származhat kardtól, bárdtól, harci szekercétől. "A térség otthont adott nomád és félnomád állattartó közösségeknek, a sivatagban élőket vad és civilizálatlan népségnek tartották. Az Eufrátesz völgyében pedig letelepedett földművelők éltek. E dimorf (kettős) társadalmi szerkezet fényében nincs mit csodálkozni a harcos súlyos sebesülésein" – fogalmazott Jacek Tomczyk, hozzátéve, hogy más korabeli csontvázakon nem fedeztek fel ilyen súlyos sebesüléseket. Ez viszont arra utalhat, hogy a sírban nyugvó személy közösségének prominens harcosa lehetett. Mindkét csontváz esetében megkíséreltek DNS-vizsgálatokat végezni, a fogakból véve mintákat, a genetikusoknak azonban csupán a férfinál sikerült az anyai ágon öröklődő úgynevezett mitokondriális DNS-t elemezni. Kimutatták, hogy az úgynevezett K-haplocsoporthoz tartozott, amely körülbelül tizennégyezer éve alakult ki a Közel-Keleten. A kutatócsoport további DNS-vizsgálatokat tervez. Forrás:
