Novemberi jeles napok – mi vár ránk ebben a hónapban?

November 1. Mindenszentek
November 2. Halottak napja
November 3. Hubertus
November 4. Károly
November 5. Imre 
November 6. Lénárd
November 11. Márton
November 17. (csodatevő Szent) Gergely
November 19. Erzsébet
November 22. Cecília
November 25. Katalin
November 30. András

November, régi nevén az Enyészet hava, a Gergely naptárban az év tizenegyedik hónapja és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik, jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

„Köd szitál, hull a dér, lepörög a falevél: földre szökik, szemétnek, aki éri, ráléphet, – sziszegő szél söpri, hajtja, hullogó hó betakarja.” Csanádi Imre Őszi levél című versikéje már nemcsak a pergő falevelekről énekel, hanem a hivatalos tél közeledtét is jelzi.

Fotó: 123rf.com

November jeles napjai közül az első nap IV. Gergely pápa óta az összes szent (Mindenszentek) ünnepe, 2-a pedig a X. századtól összekapcsolódott a családok halottairól (Halottak napja) való megemlékezéssel, a temetőlátogatással. Több vidéken ilyenkor találkoznak a helyiek a falujukból elszármazott családtagjaikkal is. A hiedelmek és szokások szerint a halottak nyugalma végett ilyenkor tilos volt varrni, takarítani, meszelni, mosni és élelmiszert télire eltenni. A tiltások sokfelé egész hétre érvényesek voltak, mint a bácskai kis faluban, Tompán, ahol a jövő évi termés miatt a legközelebbi hozzátartozók sírjáról halottak napján leszedték az elhervadt virágokat, kifőzték, és a levét a vetőgabonára locsolták, hitük szerint ugyanis ez megvédi a növényt az üszögtől. A népi bölcsesség szerint mindenszentek és halottak napja környékén fordul az időjárás, az ősz szürkébb, hidegebb fele veszi kezdetét, és a mindenszenteki időjárásból következtetni lehet az előttünk álló tél keménységére. Szokás például cserfaágat vágni, és megnézni, hogy mennyire nedves a belseje, ha száraz, akkor kemény lesz a tél.

November 3-án emlékezünk Hubertusra, a vadászok és az erdészek védőszentjére. A legenda szerint a VIII. században élt Hubert nevű német püspök, frank őrgrófi családból származott, aki fiatalságában könnyelmű életet élt, mígnem egy vadászat alkalmával feltűnt előtte egy szarvas, agancsa között fénylő kereszttel. A csodás tünemény hatására Hubert megtért és remetei életet kezdett, így lett később nemcsak a vadászok és erdészek, hanem a lövészcéhek védőszentje is. A régi szegediek szerint névünnepét illik vadászattal megülni, mert annak a vadásznak, aki ilyenkor otthon ül, nem lesz szerencséje.

Borromei Szent Károly- Fotó: 123rf.com

November 4-én a Károlyokhoz is fűződik egy nemes szívű Szent Károly, aki a XVI. században élt és önfeláldozó módon segítette a betegeket járvány idején, ezért az ábrázolásokon, mint pestispatrónus jelenik meg.

November 5-én István király és Boldog Gizella fiára, Imrére emlékezünk, akit lelki tisztasága, engedelmessége és szelídsége miatt a katolikus egyház a fiatalság példaképének tart.

Bár mindenszentek és halottak napján elnehezültek a szívek, de bilincstörő Szent Lénárd napjától (november 6.) újra az életöröm bizodalmával készülhetünk a télre. Lénárd a koraközépkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje, aki remeteként a VI. században élt Limoges környékén. Sokfelé prédikált és sok csodát művelt, e miatt sokféle patronátusa volt: elsősorban az ártatlanul láncra vert rabok, kovácsok, de beteg emberek és állatok orvosa és a pásztorok védőszentje. 

“Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik” – szól a régi rigmus. Márton napja (november 11.) régen nagy esemény volt, majdnem olyan, mint a disznóölés. A legenda szerint Szent Márton alázatból és szerénységből ki akart térni püspökké választása elől, ezért a ludak óljában elrejtőzött, de a ludak gágogásukkal elárulták hollétét. Ezzel a legendával hozták összefüggésbe a “Márton lúdja” kifejezést. A szentéletű püspök legendájához történelmi esemény is kapcsolódik. A rómaiak Márton napján Aesculapiust, az orvos istent ünnepelték, ünnepi étkük pedig a ludak húsa volt, amely a hadistennek, Marsnak a szent madara, ugyanis a harcias jószágok ez esetben is a gágogásukkal megmentették Rómát a gallok éjszakai orvtámadásától.

Márton napja fontos időjósló nap is, ugyanis a levágott lúd mellcsontja megmutatja, hogy milyen időjárás várható: ha barna színű, esős, ha fehér, havas telet várnak a gazdák, ha homályos a csontlap, akkor rövid, sáros telet jósolnak.

Ha leesik a hó Márton napján, mondogatják ma is a régiek, hogy “Márton fehér lovon érkezik”. Szintén régi időjóslás szerint: “Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” A középkorban a Mártonnal kezdődő karácsony előtti 40 nap Európa szerte ugyan olyan böjtös időszaknak számított, mint a farsang és a húsvét közötti nagyböjt. Az erre való felkészülésként Márton napján libapecsenyére újborral koccintottak, ezért az akkorra kiforrt bor gazdáját így köszöntötték: “Az új bornak Szent Márton a bírája!” S mivel mára egyre több helyen felelevenítik a Márton-napi étkezési szokásokat, ezért azok, akik ez alkalomból ünnepi étket készítenek, eldönthetik, hogy “Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál?” 

Csodatevő Szent Gergely

A naptárakban több helyen emlékeznek Gergelyről, így november 17-én is, ekkor a „csodatevő” Szent Gergelyről. Szegény, de előkelő pogány családból származott és szülei gondot viseltek arra, hogy Gergely jó nevelést kapjon és megfelelő iskolákban tanuljon, így Gergely bölcseletet tanulhatott a korabeli híres iskolákban. Alexandriában Origenész tanítása nyomán megtért és megkeresztelkedett. Az Isten utáni vágya miatt elhagyta a nagyváros nyüzsgő életét és a pusztába vonult imádkozni. Híre meghaladta a sivatag határait és Fedim Amazia püspöke megkerestette és pappá szentelte. Csodatevő Gergely olyan eredményes volt az igehirdetésben, hogy amikor 270-ben elhunyt, már csak 17 pogány volt abban a városban.

“Szent Erzsébet napja a tél erejét szabja” – mondogatták hajdanán, november derekán. S ha Márton borát esetleg nem kóstolták meg, akkor Erzsébet (november 19.) köszöntése jó alkalmat kínál erre. A magyar- és a világegyház egyik legtiszteltebb szentje Árpád-házi Erzsébet, II. András és Gertrúd királyné leánya, Thüringiai Lajos felesége, akit férje halála után rokonai Margburgba űzték, ahol ispotályt, vagyis kórházat alapított és élete végéig az özvegyek, az árvák, a betegek és a szegények segítője lett, mint a rózsalegenda hősnője. Szentté avatása után Erzsébet nevét egyre több helyen vették fel, így lett nálunk Pesterzsébet, de az Ő tiszteletére építették az Erzsébetvárosban a Rózsák terét is a templommal és a szegények házával. Szent Erzsébet ünnepére az ősi tapasztalások szerint leesik az első hó, mondták is a régiek: “Erzsébet megrázta a pendelyét” vagy “megrázta Erzsébet a pendőt”. Ha ez bekövetkezik, akkor karácsonykor mindenütt havazás várható, mert Erzsébet neve napja egyben a karácsony és az egész téli időjárás mutatója is. Egyébként régen, ha ekkor havazott, azt mondták, lágy lesz a tél. De a Hortobágyon azt is mondogatták: “Erzsébet, Katalin, havat szoktak adni, a bitang marhákat jászolhoz kell kötözni!”

A népi hiedelem szerint két lakója van a Holdnak: a hegedülő Szent Dávid és a muzsikájára táncot lejtő Cicelle A mennyei liliomként is emlegetett képzeletbeli nőalakban Szeged környékén a III. században élt ókeresztény vértanú égi mását, Szent Cecíliát (november 22.). tisztelték, akit az egyházi zene patrónusaként is emlegetnek. A legenda szerint a szűz és a király azt kérte Istentől, hogy adja meg nekik az örök fiatalságot, hogy kedvelt szórakozásukat űzhessék. Az úr ezért a Holdba helyezte őket, és – a legenda szerint – amikor az égitest megújul, megújulnak ők is. A szőregiek azt mondják, hogy holdfogytakor Cecília eltakarja szoknyájával a Holdat. A verseciek viszont állítják, hogy náluk Cecíliai gondoskodik a szőlősgazdákról úgy, hogy a levegőben lebegve fonalat húz a város köré, és ezzel minden bajtól megóvja őket.

“Katalin kopog, karácsony locsog” – hirdeti országszerte a sokféle változatban ismert regula, de a népi megfigyelések szerint ez a mondás igaz fordítva is.

A báli szezon nyitó napja a középkor legnépszerűbb női szentjének, a IV. század elején vértanúságot szenvedett alexandriai Katalinnak (november 25.) emléknapja. Népszerűségébe belejátszódott története is, mely szerint bölcsességével ötven tudóst nyert meg a kereszténységnek, s amikor e miatt Maxentius császár kerékbe törette, a kínzóeszköz darabokra esett szét. Erre emlékezve Doroszlón Katalin neve napján nem fogják be az állatokat, hogy ne forogjanak a kerekek, hiszen azok vértanúságának eszközére emlékeztetnek. Napjához számos férjjósló praktika is kötődik. Pl., ha gyümölcsfaágat, vagyis Katalin ágat tesznek a vízbe és az karácsonyig kizöldül, akkor a következő farsangkor férjhez megy a ház leánya. A fiúk pedig e napon azért böjtölnek, hogy álmukban megláthassák jövendőbelijüket. Régen Katalin napjával befejeződött az őszi bálok, lakodalmak időszaka, mert közelített az adventi csendesebb, böjtös időszak, amikor már sem lakodalmakat, sem táncmulatságokat nem tartottak.

Fotó: 123rf.com

“Ágyam járom, párnám mászom, mondd meg András, ki lesz a párom?” András (november 30.) napján is folytatódik a párkeresés, ezért is regélték ezt hajdanán a pártában maradt lányok. Nem csak szilveszterkor, hanem ekkor is ráírták a cédulákra a kiszemelt férfineveket, ezeket gombócba gyúrták, és amelyiket először vetette fel a víz, annak a viselője lett a lány férje-ura.

“András zárja a hegedűt!” – hallatszott a hajdani intelem, mert napján még szabad volt a mulatság, de annak befejezésével karácsonyig nem illett az adventi időszak csendjét zenés-zajos mulatságokkal megzavarni. Viszont a hagyományos falusi gazdálkodás szerint ekkor kezdődnek a disznóvágások, ezért napját sokfelé “disznó-ölő Szent András”–ként is emlegeti, amikor némely vidéken ma is a hajadonok hajnalban kelnek és titokban megrugdalják a disznó ólját, mert a disznó röffenéseinek száma magadja azon évek számát, amíg még pártában maradnak.

“Kövér ludakat jó pénzért eladok,
Vágom a fát, majdan tűzhöz futok,
Fürödöm, de asszonnyal nem hálok,

Tisztulok, mert jó – és eret vágatok!” – ezt tanácsolta egy régi rigmus novemberben, az ősz és a tél közötti átmeneti időszakban, amikor a falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek már csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak. Bár Márton madarai közelebb húzódtak a településekhez, ezzel is jelezve a tél közeledtét, azért előfordulhatnak még szép napok is, amiket – főleg Baranyában – Szent Márton nyaraként emlegetnek.

Szerző: Szigethy Emma

Forrás: https://napidoktor.hu/index