Szeptemberi jeles napok – mi vár ránk ebben a hónapban

Szeptember   1. Egyed
Szeptember   4. Rozália
Szeptember   5. Lőrinc
Szeptember   8. Fecskehajtó kisasszony Mária
Szeptember 12. Mária
Szeptember 14. A Szent kereszt felmagasztalásának napja
Szeptember 15. Hétfájdalmú szűzanya Mária
Szeptember 17. Zsófia, Lambert
Szeptember 21. Máté
Szeptember 24. Gellért
Szeptember 28. Vencel
Szeptember 29. Mihály

„Jön immár az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja
A hosszú napokat.”

Kányádi Sándor „Jön az ősz” című versének sorai az első emberes hónapot, szeptembert idézik, amelynek legrégibb magyar elnevezése Földanya. A 18. századi nyelvújítók szerint Gyümölcsös, a népi kalendárium Szent Mihály vagy Őszelő havának jegyzi.

Egyed napja (szeptember 1.), a meteorológiai ősz kezdete megmutatja, milyen lesz a további időjárás, ugyanis „Az Egyed-napi szép idő, szép őszre mutat”.

Mivel többnyire a vándorló kereskedők, a zarándokok, a céhes iparosok ismerkedtek meg Szent Egyed kultuszával, ezért alakja inkább a városokban, a polgárok között volt népszerű. Egyed tiszteletére Somogyvárott monostort emeltek.

Fotó: 123rf.com

A népi időjóslás szerint, ha névünnepén esik, enyhe lesz a tél. Ha égzengés is járul hozzá, akkor a következő évben jó termés várható, ha pedig szép az idő, kellemes lesz az ősz. A hajdani csíziós versike így emlékezik rá: „Egyed, ha fenn hordót görget, jól terem jövőre a földed!”. Vagyis, ha Egyed apát névünnepén megdördül az ég, s még eső is támad, a következő évben jó termés várható. Egyed csendesebb esőjétől a göcsejiek azt tanácsolták a kétökrös gazdáknak, hogy vásároljanak két igavonó jószágot, mert a nagy sár miatt fölázott földeken csak így tudják elvetni a búza magját és behordani az idei termést. Egyébként neve az ókori regevilágba visz. A tréfás népi találós kérdés azt tudakolja, hogy „mikor van a túrós csusza neve napja?”Egyed napján” – szól a válasz. Ez persze csak ott igaz, ahol a túrós csusza kecsketúróval készül. Ugyanis a név alapjául szolgáló aigis kecskebőrt jelent, és az ókori hitregében a főistenek, Zeusznak csodás védőpajzsa kecskebőrrel volt borítva. Tehát a csusza neve nem ezért, hanem azért Egyed, hogy egyed!

Rozália (szeptember 4.) a járványos betegségek védőszentje. A szentéletű leány haláláig a világtól elvonultan élt egy Palermo melletti barlangban. Tiszteletére több hazai kápolnát építettek, de szobra nem hiányzik a városok főtereiről sem.

A népi hiedelem szerint a mostani Lőrinc (szeptember 5.) az a Lőrinc, amelyik megvizezi a dinnyét és ettől kezdve már nem olyan ízletes ez a kedvelt nyári csemege.

„Gyászba borult egek, háborgó tengerek Csillaga Mária!”. Többek között ezekkel a szavakkal fohászkodtak énekeikben Máriához a csíki székelyek, amikor keresztekkel, templomi lobogókkal keresték fel a kegyhelyeket. Szűz Mária születésének emléknapja szeptember 8-a, Kis boldogasszony napja, melyet a 11. század óta számon-tartanak, és amely az egész magyar nyelvterületen kedvelt búcsúnap. Fecskehajtó kisasszony napjának is nevezik, mert a néphit szerint “Kisasszony hajtja a fecskéket!”, vagyis elbúcsúznak a villás farkúak. Hajdanán ekkor az asszonyok hajnalban kimentek a határ kiemelkedő helyére napfölkeltét nézni, hátha az első napsugarakban megpillanthatják Máriát. A liturgikus hagyomány szerint talán ezért is Mária a „hajnali szép csillag”. Napján, ha ritka szemű eső esik, esős időszak következik, mely szerint „Az időt Kisasszony napja négy hétre előre szabja”. A hegyvidéki népi időjóslás úgy tartja, ha napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor nem csak hosszú, de meleg őszre is számíthatunk.

Mezőgazdasági szempontból jó időszak ez a dióverésre és az őszi vetés kezdetére. Némely vidéken a vetőmagot kora hajnalban kitették a harmatra abban a hitben, hogy az Úristen szentelése megfogja. Régi hagyomány szerint fűzfát, szénát, kukoricaszárat, három almát és három nádszálat is szenteltek mellé, melyekből a beteg jószágoknak is adtak.

Fotó: 123rf.com

Ebben az időszakban hagyományosnak is mondható az a szép természeti jelenség, mely szerint egyes helyeken újra virágzik az akác, a gesztenye és az aranyeső, ez pedig a régi gazdák szerint hosszú, szép őszt ígér.

Fecskehajtó kisasszony napjával a két asszonyközi időszak lezárul és kezdetét veszi az ősz.

A szeptember 12-i Máriához történelmi érdekesség kapcsolódik. 1683. július 14-én Kara Musztafa nagyvezír több mint 200 ezres sereggel indult a csupán 20 ezer katonával védekező Bécs ellen. Az őszig tartó ostromot Sobeiski János lengyel király és Lotharingiai Károly felmentő serege döntötte el, amikor a félelmetes Allah! kiáltással szemben felzúgott a „harci Jézus Mária”, és a véres ütközet Kahlenberg lejtőjén a keresztény hadak győzelmével végződött. Ennek a győzelemnek az emlékére rendelte XI. Ince pápa Mária szeptemberi neve napjának megünneplését.

Szeptember 14-e érdekes dátum, amely az egyházi naptárban a Szent kereszt felmagasztalásának ünnepe. A legenda szerint a III. század elején élt Nagy Konstantinus édesanyja, Ilona császárnő, ezen a napon találta meg Jézus Krisztus keresztjét. A január 6-ára eső Vízkereszt, majd a május 3-án esedékes Keresztfa ünnep és szeptember 14-e, Szent kereszt napja, szinte hajszálpontosan harmadolja az évet, s ez a Földünkben gyökerező Élet fáját jelképezi.

Ezt a jeles napot követi Mária, Jézus halála felett érzett anyai szenvedésének, a Hétfájdalmú Szűzanya, más néven Fájdalmas Szűzanya napja szeptember 15-én, amelynek egyik legszebb bizonyítéka középkori nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária siralom és a magyar Pieta kultusz. Emlékeként kétszáz éven át virágvasárnaptól mindenszentekig, a hó minden harmadik vasárnapján körmenet indult az egri “fájdalmas templomból” a kálváriáig.

A jeles napokhoz kapcsolódó mezőgazdasági szokás folytatódik azzal, hogy az egri szőlősgazda ekkor “fájdalmasra szed”, vagyis ennek a Máriának a napjára végleg leszüretel. A gazdák azt is mondják, “Reménykedjünk, hogy gyakran megdördüljön az ég, mert akkor jó vetésidő, szép ősz, jövőre pedig bő termés ígérkezik.”

Már csak a régi kalendárium emlékeztet szeptember 17-én a naptárból kiszorult és a Zsófiáknak helyet adó Lambert püspök névünnepére, amikor az időjárás megmutatta a tavaszt, ám, ha eső támadt, akkor a Mura vidéki gazdálkodók azt mondták: “Küzdelmes lesz a kinti munka, négy ökörrel sem lesz könnyű kievickélni a sárból!”. Napján sűrűn vizsgálják az eget, mert ennek időjárásból következtetnek a jó vagy rossz, negyven napig tartó vetésidőre. A székelyek ezt a napot tartják tavaszmutatónak, mert szerintük amilyen az időjárás ekkor, olyan tavasz várható.

Máté apostol emléknapja (szeptember 21.) a néphagyományban az őszi gabona vetésének ideje. Sokfelé ilyenkor a szakajtókba és a kosarakba rakott búzát sok helyen ma is megszentelik a templomokban, majd a vetőmag közé keverik, így kezdik el a vetést, ezzel segítik elő a bő gabonatermést. Viszont régen Göcsejben, Máté napján tilos volt vetni, mert a földművelők úgy vélték, aznap fölveri a gaz a földet. Ha valamelyik gazda mégis rákényszerült, akkor a nyelve alá három búzaszemet csúsztatott és a vetés végéig ott tartotta, s ha szóltak hozzá, nem válaszolt. Állítólag azért, hogy a madarak nyelve is leragadjon, ne kapjanak rá a vetésre. Ahogyan a falusiak a pelyvás termés miatt Máté hetét emlegetik, a pelyvás héten lassanként pihenni készül a természet, nyugovóra térnek és kaptáraikba vonulnak vissza legszorgosabb napszámosaink, a méhecskék, s ha a napfényben csillog a pók szőtte ökörnyál, és a szunnyadó akácokon megpillanthatjuk a másodvirágzást, a népi tapasztalat szerint bizton számíthatunk a gyönyörű vénasszonyok, más néven indián nyárra.

A naptár emlékezetes alakja Gellért püspök (szeptember 24.), Imre herceg nevelője, a főváros védőszentje, akit kis kordéjával a pogány lázadók 1046-ban letaszítottak a Kelen, a később róla elnevezett Gellért-hegyről. Vértanúságának helyszínén templomot emeltek, ahová betegek tömegei jártak gyógyulni a hegyből előtörő források vizétől. A Szeged környékiek ma is mondogatják, hogy aki Gellért éjszakáján felmegy a hegyre, ott találkozhat az ördöggel, akitől megszerezheti a rontás tudományát.

Kellemes népi megfigyelés, hogy ha Szent Vencel napján (szeptember 28.) verőfényes az idő, akkor a jövő tavasz is szép lesz.

Fotó: 123rf.com

Szent Mihályt (szeptember 29.) kódexeink Mihály arkangyalként is emlegetik, aki a túlvilágra költöző lélek kísérőtársa, bírája. “Kikeletkor lehet pásztor, de ősszel, aztán számadáskor, az a juhász, aki beszámol!” Nem véletlenül született ez a rigmus, ugyanis a pásztorok, csikósok, gulyások, juhászok és kondások ilyenkor adtak számot a rájuk bízott jószágokról. A hagyomány szerint a Szent György napján behajtott állatokat Szent Mihály napján terelték vissza a falvakba. Ekkor szerződtették újra a pásztorokat is, akik ez alkalomból igencsak figyelték az időjárást, mert szerintük, ha a juhok összebújnak az akolban, akkor hosszú, hideg télre számíthatunk, ellenkező esetben enyhét. Ha a jeles napon még találkozni lehet fecskével, karácsonyig egyáltalán nem várható hideg, még fagy is alig lesz, és nagyon kicsi az esély arra, hogy essen a hó. S ha dörög az ég vagy hideg szél fúj, hosszú és szép lesz az ősz, de hideg, kemény tél vár ránk. Feledve az elmúlást meg a közelgő nemszeretem, vagyis hűvös időszakokat, ekkor tartották a híres szent Mihály napi vásárokat, a szüreti mulatságokat, végül az advent kezdetéig a kiforrt borok kóstolóit.

A borongós, esős nappalok meghozták azt az időszakot, amikor már a gazdaemberek is csak a betakarítással foglalatoskodnak és elsősorban a benti munkákra összpontosítanak az asszonyok is.

A népi gyógyászat szerint ebben az időszakban célszerű az orvosi füveket gyűjteni, a háziasszonyok pedig figyelmeztetnek a ruhák szellőztetésére, nehogy a moly befészkelje magát a szekrényekbe.

Sok helyütt ekkor fogják hízásra a karácsonyi levágásra szánt disznókat, és ahol még nem szüreteltek, ettől kezdve őrzik a szőlőt.

“Szállj, szállj ökörnyál, jön az ősz, megy a nyár. Megy a nyár, a nevetős, komolykodva jön az ősz. Csillámló derekkel, sárga levelekkel, szőlővel, mosolygóval, fűre koccanó dióval”. Csanádi Imre “Búcsúztatva köszöntő” című versikéje hűen tükrözi szeptember időszakát, amikor napközben még kellemes, verőfényes az időjárás, de már sok helyen felfedezhetjük az ősz hangulatát, hiszen színesednek a lombok, a vándormadarak is elhagyják fészkeiket, és kissé harapósak a hajnalok meg az éjszakák, az erdőkben pedig felharsan a szarvasbikák bőgésére választ adó vadászkürtök hangja.

 Szerző: Szigethy Emma

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.