Húsvét után fehérvasárnap

A húsvéti ünnepeket követő első vasárnap a fehérvasárnap, ami egyben a húsvéti ünnepkör zárónapja, ahogyan a vidékiek mondják, mátkáló vasárnap.

Ősi egyházi szokás szerint a nagyszombaton megkeresztelt katekumenek, vagyis az első gyónásra és áldozásra készülő gyermekek ekkor vetik le fehér ruhájukat, innen az elnevezés, fehérvasárnap. Ilyenkor vendégelik meg őket a kereszt szüleik és ekkor veszik szemügyre a keresztkomákat is.

Zala és Somogy megyében a komálás, mátkálás vagy komatál küldése az ősi kereszténység hagyományából változott át szertartásos barátságkötéssé. A lányok díszes ruhába öltöznek, bort, hímes tojást, süteményt és perecet gyűjtenek egy tálba, azt fehér kendővel letakarják és a komaasszonyukhoz ilyen mondóka kíséretében kopogtatnak: „Koma tálat hoztam, föl is aranyoztam, Koma küldi komának, Koma váltsa magának!” Ez azt is jelenti, hogy életük végéig jóban-rosszban együtt maradnak.

Ha a vendéglátó hímes tojással viszonozta az ajándékot, a barátság örökké tartott. Egyes vidéken, ha valaki elfogadta a tálat, másikat adott helyébe, s ettől kezdve a cserepet cserélők magázódtak és komának vagy mátkának szólították egymást. Elképzelhető, hogy napjainkban a szakadozó barátságokat egy ilyen „lelki díszes tál” szorosabbra köthetné?

Szerző: Szigethy Emma