Borzalmas a magyarok beszédállapota

Igaz az a mondás, hogy „a beszéd személyiségünk tükre”. Beszédmodorunk, mondanivalónk sokat elárul rólunk, de a testtartásunk, a mozdulataink, a gesztusaink, valamint öltözködés- és viselkedés kultúránk is árulkodik rólunk.

A helyes, artikulált beszéd magától értetődőnek tűnik legtöbbünk számára, ám manapság nem divat, sőt, nem elvárás szépen, helyesen beszélni. Pedig állásinterjún, konferencián, szakmai tárgyaláson, de családi életünkben és a párkapcsolatokban sem elhanyagolható, hogyan fejezzük ki magunkat, milyen szavakat használunk. Persze, csak, ha az illetőnek igénye van a minőségi beszédre.

Jártamban-keltemben rémülten figyelem, hallgatom a fiatalokat, az idős korosztály nagy részét, a szolgáltatásokban dolgozókat, nem különben a különböző sajtóorgánumokban megszólalókat (műsorvezetőket, riportereket, interjú alanyokat), hogy mennyire igénytelen, hiányos a szókincsük, sokszor milyen ízléstelen a beszédük. A fiatalok szinte vetekszenek, hogy ki tud trágárabbnál-trágárabb szavakat használni, amelyek már kötőszavakká váltak a mindennapi kommunikációjukban.

Fotó: 123rf.com

Nézzük – a teljesség igénye nélkül -, hogy a mindennapi beszédben, kommunikációban milyen hibákat hallunk:

Este 22 óra: nincsen, hiszen a 22 óra az estét jelzi, helyesen este 10 óra vagy az este szó nélkül 22 óra, vonatkozik ez a különböző napszakokra is.

15 óra vagy 3 óra magasságában helytelen: helyesen 15 óra körül vagy 3 óra körül.

Más az egyelőre és más az egyenlőre értelme. Az egyelőre „most és még egy ideig, jelenleg még” jelentésben használatos, pl. egyelőre nem vásárlok új telefonkészüléket.
Az egyenlőre az egyenlő melléknév ragos (-re) alakja, amelynek jelentése „egyenlő részekre”, pl. egyenlő darabokra vágom fel az uborkát.

Ha nincsen az illető személy jelen a beszélgetésnél, akkor nem kell a titulusát mondani, pl. X Y polgármester úr, vagy X Y miniszter úr stb., csak a nevét mondjuk, X Y, ezzel nem vagyunk udvariatlanok. Ha valaki személyesen van jelen a beszélgetésnél, akkor természetesen a megszólítás helyesen: pl. polgármester úr, miniszter úr.

„Örömet szerzünk, bánatot okozunk.” Az öröm pozitív állapot, a bánat negatív, helyesen tehát: örömet szerzünk, bánatot okozunk, nem pedig örömöt okozunk.

Ha valaki érti, tudja, hogy miről beszél, akkor nem őőőőőő-zik, nem makog, nem keresi a szavakat, hanem folyamatosan beszél.

Hölgynek nem mondjuk, hogy Maga, csak azt, hogy Ön!

A ba-, be-, ban-, ben helyhatározót is a legtöbbször hibásan alkalmazzák. Hol kérdésre ban-, ben, hová kérdésre ba-, be. Így tanultuk, így helyes. Pl. nem Németországban utazom, hanem Németországba utazom.

Helység, helyiség: a helység külső terület, a helyiség zárt terület.

A dolog töltelék-szó, sajnos, szinte mindenki gyakran használja, van, aki minden mondatában többször is. „Hogy áll ez a dolog” – kérdezi a riporter a szakácstól. Borzasztó még hallgatni is! Pedig vannak megfelelő kifejezések arra, amiről szeretne beszélni, vagy, amit említ. Pl. „Nézzük, milyen ételekkel készült el a szakács?”

Ha egyes számban beszélünk valamiről, akkor a mondatot a folytatásában is egyes számmal mondjuk, ne váltsunk többes számra, csak, ha indokolt.

Kvázi – tehát: mindkettő ugyan azt jelenti, nem kell mindkét szót egyszerre alkalmazni: vagy kvázi, vagy tehát.

Sokszor halljuk: „vagyis, magyarul”. Miért, eddig nem magyarul beszélt? De, ha nyomatékot akar adni az elhangzott mondatának, akkor helyesen, pl.: konkrétabban, konkrétan, szóval.

Ha valakinek az érkezését jelzik, helytelenül azt mondják: „már útban van”, helyesen: úton van. Az útban van azt jelenti, pl.: ne állj ide, mert útban vagy, de: pl. már úton van a stúdióba.

Akadálynál: „vigyázz az asztalra!”, helyesen: vigyázz az asztalnál!

Aki, ami, amely: aki – személyeknél, ami, amely – tárgyaknál, intézményeknél. Helytelen kifejezés, hogy pl. „az iskola, aki”.

Elterjedt egy pozitív megnyilvánulás kapcsán ez a kifejezés: brutál finom, brutál jó, brutál szexi. Maga a kifejezés negatív előjelű, visszataszító, ne használjuk akkor, amikor pozitív eseményről, témáról van szó. Mennyivel szebb így: „nagyon finom”!

„Bocsánatot kérek érte”: helyesen: „bocsánatot kérek miatta”.

„Kaptam már egy telefont.” Nem telefonkészüléket kapott, hanem telefonhívást! Helyesen: kaptam már egy telefonhívást, érkezett egy telefonhívás.

A stúdióban a műsorvezetők többsége a helyszíni tudósítót úgy „hívja be”, hogy Szia! Nem illik! Helyesen: Szervusz! S persze a műsorba jelentkező tudósítónak a visszaköszönésnél ugyan így Szervusz-t illik köszönni és illik köszöntenie a nézőt vagy a hallgatót is.

Szakemberek, sajtó munkatársak sorra hibáznak, amikor egy vélt vagy valós bűnözőt úgy említenek, hogy úriember. A helyes kifejezés: feltételezett tettes vagy feltételezett elkövető, vagy csak így: személy. Azt mégse gondoljuk, hogy egy feltételezett bűnöző úriember.

„A jövő héten ezzel is fogunk foglalkozni”, helyesen: a jövő héten ezzel is foglalkozunk. A „fogunk” töltelét szó felesleges.

Parkírozó nincsen csak parkoló.

Mióta – amióta: időpont, időszakasz vonatkozásában, amely időpont óta: Mióta nem láttalak!? Idő elteltével, mennyi ideje: amióta máshol élsz, ritkábban látlak. De e két szóhasználatnak van kérdő- és vonatkozó értelmezése is.

Folytathatnánk még a sort a helytelen- és helyes kifejezések, szavak használatáról. De legyen a Kedves Olvasónak egy kis házifeladata, írja le, hogy milyen szót, kifejezést használ helytelenül, és próbálja meg annak helyes megjelenítését. Ezzel máris tanult a hibájából, és ugye milyen öröm a sikerélmény?

Nem különben szókincsünket is bővíthetjük, javíthatjuk, ha sokat olvasunk, és a telefonok nyomkodása helyett beszélgetünk.

Szerző: Szigethy Emma

Forrás: https://napidoktor.hu/index