A kutyák szociális viselkedésének genetikai háttere 2014-01-19 Napi Hírek Megosztás: Tweet A kutyák emberre irányuló szociális viselkedését befolyásolja, hogy az oxitocinra (kedvelt nevén “szeretethormon”) érzékeny receptorfehérje mely genetikai változatait hordozzák. Az oxitocin főként a vonzalom, bizalom szabályozásában játszik fontos szerepet. Az oxitocin – mint minden hormon – hatását úgy fejti ki, hogy a sejtfelszínen elhelyezkedő speciális fehérjéhez (receptorhoz) kapcsolódik. A receptor működése attól függ, hogy az azt kódoló gén melyik változatát hordozza egy adott egyed. A különböző variációk ember esetében kapcsolatban állnak a szociális viselkedéssel, például azok, akik bizonyos variációkat hordoznak jellemzően barátságosabbak, könnyebben ismerik fel mások érzelmeit. Az oxitocint a kutya-ember kapcsolatok esetében is egyre intenzívebben kutatják. A kutyával való interakció során megnő a hormonszint azokban, akik erősen kötődnek a kutyájukhoz, sokat foglalkoznak vele, ölelgetik, és a kutya is gyakran keresi velük a kapcsolatot. De a kutyában is hasonló a helyzet, a hatás tehát kölcsönös. Erre alapozva vetették fel magyar kutatók, hogy a kutyában is kapcsolat lehet az oxitocinreceptor-gén variációi és az ember felé irányuló szociális viselkedés között. Tudósok annak jártak utána, hogy német juhászkutyák és border collie-k viselkedése vajon összefüggésben áll-e azzal, hogy az oxitocinreceptor-gén melyik variációjával rendelkeznek. „A border collie-k szívesebben közeledtek a gazda és a barátságos idegen felé, ugyanakkor kisebb reakciót mutattak, ha a gazda eltávolodott tőlük, kevésbé voltak barátságosak, ha a kísérletvezető fenyegetően közeledett feléjük vagy passzívan viselkedett és többet néztek a tesztben szereplő emberekre (gazdára, kísérletvezetőre)” – foglalta össze a tanulmány egyik szerzője. Vizsgálatok alapján a kutyák oxitocinrecpetor génje három pontban tért el egymástól a DNS szekvenciát tekintve. Ezek közül az egyik mindkét fajtában kapcsolatban állt a közelség kereséssel, a másik kettő pedig a barátságossággal. Utóbbi esetben azonban a génváltozatok ellentétes hatásúak voltak: az a változat, ami a német juhászban a nagyobb barátságossággal állt kapcsolatban, a border collie-ban a kisebbel. „A fajták közötti különbség arra hívja fel a figyelmet, hogy más genetikai és sejtes mechanizmusok is jelentős szerepet játszanak a viselkedés kialakulásában, amiket további vizsgálatoknak kell feltárnia” – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás egyik vezetője. Az eredmények azonban azt sugallják, hogy akárcsak az embereknél, a kutya szociális viselkedésének is vannak oxitocinrendszerrel kapcsolatos genetikai rizikófaktorai. A kutyák viselkedése mögött meghúzódó genetikai faktorok további kutatása segít megérteni egyes humán szociális zavarok biológiai hátterét. Forrás:
