Szervezetünk és a magasság 3. – Hegyi betegség és ödémák 2013-01-11 Kórkép Megosztás: Tweet Az emberi szervezet kb. a tengerszinttől 4500 méter magasságig képes tartósan élni. Ezen felül, hosszútávon az élet jelentős problémákat okozhat. A leggyakoribb magaslati betegségekről. A magaslatra történő emelkedést követően kialakuló betegségek az akut hegyi betegség, a magaslati tüdőödéma és a magaslati agyödéma. Utóbbi két betegség akár halálos kimenetelű is lehet, ha nincs megfelelő, szakszerű beavatkozás. A gyors, alacsonyabb magaslatra történő visszatérés, akár mentőhelikopterrel is, megelőzheti a súlyos halálos kimenetelt. E betegségeken kívül léteznek más magaslat által kiváltott panaszok, mint: hóvakság, retina bevérzés, hypotermia (lehűlés), és a tartós magaslaton való tartózkodás által kiváltott más zavarok. Akut hegyi betegség Az akut hegyi betegség a leggyakoribb, magasság miatt kialakuló betegség. A kritikus magasság elérése után azonnal vagy 3 napon belül jelenik meg, gyakran spontán megoldódnak. A tünetek általában 4 000 méter feletti magaslaton érezhetők. Fejfájás már 2 439 méter (8000 láb) felett az érintettek 70 százaléknál megjelenik. Alvás közben a légzés lelassul, majd felgyorsul, és ez periodikusán ismétlődik, ami a kérgi légzésszabályozás alvás alatti felfüggesztése miatt alakul ki. Az alvás nem kielégítő és ez is fokozza a rossz közérzetet. Ezen kívül hányinger, hányás, nehézlégzés, a végtagokon jelentkező ödémák, rossz körérzet, étvágytalanság és fáradékonyság is jelentkezhet. Nincsenek jellegzetes laboratóriumi eltérések, a betegséget csak elmesélésből, anamnézis alapján lehet diagnosztizálni. A betegségnek több oka van, a legfontosabb valószínűleg az, hogy a betegségben szenvedőknek kisebb mértékben tudják kompenzálni a légzés fokozásával az oxigénhiányt, az oxigénhiány miatt kialakuló fokozott agyi véráramlás és a kapilláris (hajszáleres) átszivárgás pedig súlyosbítja a panaszokat. Az akut hegyi betegség magától megszűnik, ritkán van szükség kezelésre, még a tovább emelkedés is megengedett egy rövid pihenőt követően. Tüneti kezelésként alkalmazhatunk hányinger elleni szereket, továbbá fájdalomcsillapítókat fejfájásra. Ha a tünetek nem szűnnek, vagy súlyosbodnak, akkor a további emelkedést el kell halasztani és lejjebb ereszkedni 300 méterrel. A magaslati tüdőödéma A magaslati tüdőödéma jóval alacsonyabb arányban jelenik meg (2-15 százalékban), ám súlyosabb kimenetelű lehet. Főleg fiatal, jól edzett egyéneknél jelenik meg, akik gyorsan eljutnak 2500 méter fölé, általában második éjjel. A panaszokat a tüdő ereinek elváltozása okozza, az oxigénhiány miatti érszűkülés, és a hajszálerek fokozott áteresztőképessége. A vérrel együtt a léghólyagokat fehérjében gazdag folyadék árasztja el, és tovább rontja az oxigénfelvételt. A nehézlégzés fokozódik és megmarad nyugalmi állapotban is, száraz köhögés jelentkezik és rózsaszínű köpetürítés. Gyorsult légzés jelenik meg, ellilulnak az ajkak. Mivel az állapot életveszélyes, azonnal és sürgősen be kell avatkozni. 600-1000 méterre le kell vinni az érintettet. Oxigént adni, lehetőleg túlnyomásos sátorban. Az áldozatokat általában a rossz idő miatti mentés lehetetlensége okozza. Kalcium csatorna blokkolók (nifedipine 20 mg 6 óránként) adása hatásos lehet. A magaslati agyödéma A magaslati agyödéma ritkábban jelentkezik a tüdőödémánál. Mozgáskoordinációs zavar, mozgásnehezítettség és később tehetetlenség, majd tudatzavar, kóma, hallucinációk jelzik. Az érintettet le kell szállítani 1000 méter alá, segíthet a dexamethasone kezelési, illetve a túlnyomásos oxigénsátor. Dr. Brugós László, tüdőgyógyász Forrás:
