Szeretni bolondulásig, elolvadásig? 2009-12-28 Kórkép Megosztás: Tweet Nem véletlenül mondjuk, hogy szerelembe estünk valakivel. Mintha egy gödörbe esnénk, ahol reménytelenül vergődünk, hogy kijussunk. De mindig visszacsúszunk. ?Szeretni bolondulásig, de finom lenne, csak az a másik észrevenne, és benne lenne. Fantáziám kalandozó, te vagy talán a nekem való, valakit bolondulásig szeretni volna jó.? Amikor Szécsi Pál először énekelte Szenes Iván dalát, valóban őszintén tette ezt: Domján Edithez fűződő forró, őrjítő szerelme végül mindkettőjük öngyilkosságában ért véget. A szenvedély olykor végletekig elmenő hatásainak élettani okuk van. A kezdődő szerelem ugyanis kedélyváltozást okozó kémiai anyagokat szabadít fel a szervezetben, amelyek alaposan felkavarják agyunk normál vegyi összetételét. És már el is indult a lavina: lassan de biztosan elveszítjük józan eszünket és ítélőképességünket, és a következő pillanatban azon kapjuk magunkat, hogy képtelenek vagyunk bezárni az iwiw ablakot, ahol pont három perce ellenőriztük szerelmünk fotóalbumát, de már ismét a profilképeit böngésszük. Ne ijedjünk meg akkor sem, ha kívülről fújjuk a Nagy Ő facebookos posztjait, és mindenfajta aktivitását magánnyomozóként dokumentáljuk; vagy a Google Earth-ön rákeresünk lakóhelyére, és azt tervezgetjük, hogy milyen stílusban is rendezzük át az új, közös otthont. Semmi pánik, mint mondtam, csupán szerelmesek vagyunk. Igaz, az emberek döntő többsége nem megy a falnak, és nem kockáztatja saját és mások testi-lelki épségét, mégis ez a fajta érzelmi kavarodás eszement akciókba hajszolhat egyeseket.A normalitás (túlsó) határán Ha valaki fülig szerelmes, minden percét választottjával szeretné tölteni. Ám ha előfordul, hogy fizikailag el kell szakadni a másiktól, sokszor túllövünk a célon: nem bírjuk türtőztetni magunkat és elkezdjük zaklatni szerelmünket. Ez sem meglepő. Lángoló szerelem idején felszökik szervezetünkben egy ingerületátvivő anyag, a dopamin, amely agyunk jutalomközpontját serkenti és csillapíthatatlan vágyat kelt bennünk partnerünk iránt. Ugyanakkor a dopamin aktiválja a frontális agykérget is, amely a koncentráció motorja. Ezért van, hogy fülig szerelmesen semmi másra nem tudunk gondolni, csak a kedvesünkre és ez a gondolat szinte megőrjít bennünket. A lángoló szerelemnél talán csak egy dolog rosszabb: a szerelem vége. Talán még emlékszünk arra a megdöbbentő hírre, amely 2007 márciusában járta be a világot. Lisa Nowak kiváló asztronauta egyszerre levezetett közel 1700 kilométert Hustonból Orlandóig, hogy elrabolja kolléganőjét, aki feltételezhetően viszont folytatott volt barátjával. Mindezt pelenkában, csak hogy ne kelljen egészségügyi megállókat beiktatnia. De nem kell elmennünk Floridáig, hogy hasonló esetekről halljunk. Gondoljunk csak arra a salgótarjáni férfira, aki féltékenységből a napokban mészárolta le ex barátnőjét és annak új barátját egy bozótvágóval.De van-e kiút? Az idő valóban minden sebet begyógyít? Vitathatatlan, hogy a szerelmi bánat életünk egyik legfájdalmasabb tapasztalata. A szívfájdalmat sajnos nem lehet gyógyszerekkel kezelni, viszont ha tudatosan dolgozzuk fel magunkban a szerelem végét, az idő múlásával lezárhatunk egy korszakot és újra megtalálhatjuk önmagunkat. Kezdetben, amikor még friss a seb, reménykedünk, hogy talán kapcsolatunk a kedvessel még rendbe jöhet. Ez rövidtávon hasznos lehet, mert amíg erre koncentrálunk, erőt gyűjthetünk a továbblépéshez. Hosszú távon viszont egyértelműen árt, ha átadjunk magunkat az önsajnálatnak. Az első sokkhatás után aztán megjelenik egy olyan fázis, amikor elhagyatottnak, reményvesztettnek érezzük magunkat, amely a düh és gyűlölet érzésével társul. Ezen a ponton sokszor úgy érezhetjük, hogy a szakítás egy szabadulással ér fel. A harag ugyanakkor rossz tanácsadó, ezért próbáljuk megszüntetni a negatív gondolatokat. Tanulmányok bizonyítják, hogy a szakítás után átlagosan még három évig érzünk haragot ex partnerünk iránt. Viszont csak abban az esetben tudunk tovább lépni, ha elfogadjuk a történteket és megbocsájtunk volt partnerünknek. Ha már letisztult a múlt, talán észre tudjuk venni azokat a pozitívumokat is, amelyeket az exünk ?segítségével? nyertünk. A love storynak vége, a szép emlékek viszont örökre megmaradnak. ?Tudom, ha egyszer átölel, utána úgysem enged el, magasba repülni volna jó valakivel!? ? Forrás:
