Programozott duhajkodás 2011-07-20 Kórkép Megosztás: Tweet A legújabb kutatás szerint a nyugati emberek genetikailag jobban be lehetnek programozva a zsíros ételek és az alkohol fogyasztására, mint a keletiek. Az Aberdeen Egyetem kutatói szerint az éhséget és a szomjúságot egy genetikai kapcsoló szabályozza, vagyis egy DNS, amely fel- és lekapcsolja a géneket a sejtekben. Ez a depresszióval is összefüggésben állhat. A kutatást vezető Dr. Alasdair MacKenzie azt is elismerte, hogy ez nem akadályozza meg a nyugatra költözőket abban, hogy átvegyék az életstílust. Az elhízás mértéke a nyugati országok többségében az 1970-es évek óta jelentősen megugrott. MacKenzie szerint az európaiak hajlamosabbak a zsíros ételek és az alkohol fogyasztására, de a keletről származó emberek is ugyanezekkel a problémákkal szembesülnek, ha egy új kultúrához alkalmazkodnak. Az egyetem Kosterlitz Központjának kutatói azt állítják, hogy a kapcsoló a galanin gént szabályozza. A kapcsoló azokat az agyi területeket irányítja, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megválasszuk, milyen ételeket szeretnénk enni, és ha túlságosan erősen van bekapcsolva, nagyobb valószínűséggel kívánunk zsíros ételeket és alkoholt. Az eredményekből az derült ki, hogy a gyengébb kapcsoló gyakrabban fordul elő az ázsiai emberekben, mint az európaiakban, ezért ők kevésbé hajlamosak az ilyen ételek és az alkohol választására. A kutatók szerint ezek az eredmények betekintést engednek az európaiak korai életébe, amikor az alkohol- és tejtermékek készítése fontos kalóriaforrást biztosított a téli hónapokban. A nagyobb zsír– illetve alkoholtartalmú táplálék választása tehát fontos volt a túlélés szempontjából. Akkoriban még nem sokat számítottak a zsír és az alkohol negatív hatásai, mert a várható élettartam mindössze 30-40 év volt. Dr. MacKenzie azt is hozzátette, hogy a galanin az amigdalában is termelődik, mely agyi terület a félelmet és a szorongást szabályozza. A galanin változó szintje az amigdalában tehát hatást gyakorol a személy érzelmi állapotára. A kutatás azt mutatta, hogy a kapcsoló érdekes módon az amigdalában is aktív volt. A kutatás eredményei a Journal of Neuropsychopharmocology szaklapban olvashatók. Forrás:
