Hogyan alszanak a magyarok?

A nemzetközi átlaghoz képest sokkal rosszabbul alszunk.

Az ismert budapesti magán alvásklinika vezetője,  G. Németh György által koordinált felmérés arra a következtetésre jutott, hogy a felnőtt lakosság negyven százalékára ráférne a kivizsgálás, más   adatok szerint pedig minden második magyarnak vannak időszakos alvászavarai.
90 százalék küzd rendszeres napközbeni álmossággal, 36 százalék horkol, vagyis népbetegség(ek)ről beszélünk. Csakhogy az alvászavarokat nagyon kevesen azonosítják betegségként, bár kétségtelen, hogy a gyógyszeres kezelés, ami a leginkább marékszámra szedett altató fogyasztását jelenti, igen elterjedt nálunk. Pedig ennél rosszabbat nemigen tehetnénk: az altató hosszú távon csak ront a helyzeten, és az orvosok szerint számos esetben ugyanúgy erősen ellenjavallt, mint a dohányzás és az alkohol, vagy épp a hanyatt fekve alvás.

Ha nem tudunk meglenni altató nélkül, akkor (először is menjünk orvoshoz, de mindenesetre) ne szedjük egy-két hónapnál tovább, és ha ez nem megy, akkor (tényleg irány a kórház, de semmiképp) ne ragaszkodjunk a “régi, jól bevált” termékhez.

Első Országos Alvásfelmérés nem reprezentatív, de közel ezres mintavételéből sokféle új következtetés vonható le a magyar emberek alvási szokásairól. A legszembetűnőbb a fenti adat, s emellett figyelemre méltó, hogy a nők semmivel sem rosszabb alvók, mint a férfiak. S amíg nálunk estenként jópofának tűnő viccekkel ütjük el a horkolási jelenségeket, tőlünk fejlettebb országokban  a horkolást akár halálos bajt okozó jelzésként fogják fel.Ideje hát  szembenéznünk a valósággal és a realitással: a horkoló ember egyáltalán nem vicc tárgya kell, hogy legyen, hanem egy súlyos alvásbetegség, az apnoe vészhangja, vagy inkább ?vészharangja?.

Ne nyugodjunk bele, ha párunk, hozzátartozónk, barátunk vagy akár magunk észleljük a horkolási jeleket.

Figyelmeztetés ez, vegyük komolyan: szervezetünk éjszaka nem jut megfelelő levegőhöz. S ha nem segítünk, egyre nagyobb lesz a baj. Mígnem egy szépnek induló éjszakán akár meg is fulladhat a szerencsétlenül horkoló. S bár ismerősei szép elalvásos halálról beszélnek, akit álmában ér a halál, a valóságban igen nagy borzalom főszereplője: a fulladásban senkitől nem kaphatott segítséget.

Forrás: