Gázos kérdések – Bölcs Salamonon túl

Lehetnek hangosak és hangtalanok, szagosak és szagmentesek is: szervezetünk egyik legmegosztóbb funkciója a szellentés. Sokan nem beszélnek róla és vannak olyanok, akik viccet űznek belőle. Ennek ellenére fontos, hogy e tekintetben is odafigyeljünk testünkre.

Dr. Bakucz Tamás, a Duna Medical Center gasztroenterológus szakorvosa segít nekünk eligazodni a gázos kérdésekben.

Szagos tények

Mindenkinek más a bélflórája, ezért is különbözünk abban, hogy ki, mitől, mennyit szellent. Emiatt lehetséges, hogy egyesek bélgázai nem tartalmaznak metánt.
A bélgázok 99%-a színtelen, szagtalan, a kellemetlenséget 1%-uk okozza.
A magas kéntartalmú ételek, például a brokkoli, kelbimbó, fokhagyma, bor, de az állati fehérjék is befolyásolhatják a szagokat. A sok fehérjeport fogyasztó testépítők ezért több, kellemetlenebb gázt termelhetnek, mint mások.
A borok fogyasztásánál a dekantálás egyes irodalmak alapján segíthet megelőzni a kellemetlen utóhatásokat.
A hüvelyesekben található sztahióz és raffinóz olyan szénhidrátok (oligoszacharidok), melyet az emésztőrendszerünk nem bont le, így a vastagbélbe jutva fokozzák a gázképződést.
Az édesítőszerek is okolhatóak, mivel ezek nem szívódnak fel, hanem vastagbélben tovább utaznak és felerősítik a kellemetlen szagokat. Gondoljunk a rágóban lévő édesítőszerekre is!
Ha szorulásunk van, a széklet túl sokáig tartózkodik a belekben, ezért egyre szagosabb lesz.

Miért szellentünk?

A kérdés megértéséhez fontos, hogy az alapoknál kezdjük. A szellentés és a böfögés egyaránt a belek gáztartalmához köthető. Hogyan is kerül az oda? – vetődik fel a kérdés.

Egyrészt lenyeljük. Itt elsősorban nem kell komoly betegségekre gondolni, normál étkezés, rágózás, dohányzás mellett is bőven jut levegő a tápcsatornába. Igaz evészavarokban, egyes pszichiátriai betegségekben több levegő is juthat a belekbe. A lenyelt levegő nagy része böfögés formájában távozik, azonban egy kevés továbbhaladhat a vastagbél felé. A másik lehetőség magunkban keresendő, hiszen az emésztési folyamat során is képződik gáz. A félig megemésztett táplálékot a vastagbélben élő baktériumok tovább bontják, fermentálják. A kémiai reakciók eredményeként gáz képződik.

Veszélyes ételek

Mindannyian megfigyeltük már, ha bizonyos ételeket (pl. káposztafélék, hagyma, tejtermékek, élesztő stb.) eszünk, később a fokozott gázképződés miatt többet fogunk szellenteni. Azt azonban kevesebben tudják, hogy egyes zöldségek – leginkább a káposztafélék családjába tartozók (pl.: karfiol, brokkoli, karalábé, káposzta), bizonyos húsok, sőt a magas kéntartalmú borok fogyasztása nemcsak a napi „szellentés-átlagot” növeli, de felelőssé tehető a csípős, kellemetlen szagokért is. Problémásak lehetnek még a sokak által használt édesítőszerek (pl.: sorbitol, mannitol) is. Kalóriát nem lehet velük bevinni, de emésztetlenül a vastagbélbe jutva az ottani flóra fermentálja azokat, fokozva így a gázképződést.

Akkor most sok vagy kevés?

Ez a kérdés már sokakat foglalkoztatott, és vannak, akik kutatásokat végeztek ezen a területen is. Tomlin és társai 1991-ben közölt cikkükben a következőről számoltak be: 10 egészséges férfinél és 10 egészséges nőnél mérték a szellentések mennyiségét egy speciális katéter segítségével. 24 óra alatt átlagosan 705 ml bélgáz távozott az önkéntesektől (476 – 1491 ml), a férfiak és nők között nem volt eltérés. Éjszaka is zajlott gáztermelés, igaz csökkent mennyiségben (16 ml/h vs 34 ml/h). A vizsgálat során megnézték a kiürített gázelegy összetételét is. Az eredmények azt mutatták, a jellegzetes illatért felelős alkotók, különböző kéntartalmú vegyületek (hidrogén-szulfid, metil-mercaptan, dimetil-szulfid stb.) minimális mennyiségben vannak csak jelen, a távozó gázok nagy része színtelen-szagtalan. 1998-ban Bolin és munkatársai 120 (60 férfi – 60 nő) egészséges önkéntes szellentési szokásait vizsgálták. Azt találták, hogy a férfiak kissé gyakrabban, átlag 12.7-szer, míg a nők mindössze átlag 7.2-szer szellentettek (többi irodalom nagyjából 8-20 szellentésről számol be naponta). A különbség azonban nem a nemek eltérő anatómiájában, sokkal inkább a férfiak táplálkozási és italfogyasztási szokásaiban keresendő.

Túl sok szellem a palackban

Akkor csak az étkezésen és a bélbaktériumokon múlik minden? A helyzet nem ilyen egyszerű. Bizonyos élethelyzet, szituáció hajlamosít egyébként is a szellentésre. Gondoljunk csak a köhögés, erőlködés – fokozott hasűri nyomás mellett megszökő levegőre. Sőt! A szerelmi együttlétek alkalmával jelentkező bosszantó gázokról már Jannus Pannonius is megemlékezett Luciáról ír pajzán epigrammáiban. Ugyancsak gyakoribbak a szellentések az alsó záróizom tudatos vagy éppen tudattalan elernyedése mellett, például ha alszunk. Speciális helyzet a terhesség, ekkor a hormonális változások következtében lassul a bél működése, ezáltal a hosszabb fermentációs idő miatt több gáz is képződik. A fentiek mellett az alsó záróizom feletti kontroll is csökken, így törvényszerű a gyakoribb szellentés is. Sokak félelme, hogy mi történik, ha bennmarad. Semmi. Normális esetben egy darabig ellen lehet állni, de előbb utóbb úgyis távozni fog.

A hang számít?

Nem, így a Salamonhoz köthető bölcsességnek nincs valóságtartalma. A hang a záróizmok feszességétől és a kirobbanó gázok gyorsaságától függ. Igaz, ezt még befolyásolni tudja az elhízás mértéke, esetleg a távozó gázok mellé került folyadék jelenléte is.

Ha már túl kellemetlen…

A fentiek alapján a túl sok – túl kevés, halk – hangos, szagos – szagtalan csoportokról beszélgetni nincs értelme. Amikor már szélviharaink zavaróvá válnak, akkor az első lépés a diéta. „A fenti panasszal hozzám forduló betegeimhez is az első kérdéseim a diétájukkal kapcsolatosak” – árulta el Dr. Bakutz. Egyrészt kiszűrhető a panaszt okozó táplálék, másrészt felhívhatja a figyelmet bizonyos betegségekre (pl.: laktóz érzékenység). Amennyiben diétával kapcsolatos kérdés merül fel, úgy a dietetikusok tudnak segíteni. Mikor érdemes mégis szakorvoshoz fordulni? Amennyiben nem segít a diéta, illetve a szellentés – puffadás mellett más panaszok (hasmenés, hasi fájdalom, láz) is előfordulnak. Fokozottan igaz ez abban az esetben, ha úgynevezett „vészjósló” – „alarm” tünetek (például hányás, vérszegénység, sárgaság, székelési szokások megváltozása, nem akaratlagos fogyás) is jelentkeztek, melyek akár komolyabb betegségre is utalhatnak.