Facebook nagyhatalom 2013-09-30 Kórkép Megosztás: Tweet Úgy tűnik az információs kor gyermekei tartós szerelembe estek a multifunkcionális média platform palackjából kiszabadított szellemmel, a közösségi portál óriással. A kollektív élményért felelős FACEBOOK tagjának lenni ma már evidencia. Gazdaságilag és társadalmilag is meghatározó szerepe miatt az emberek hálózati szerveződése teljesen természetes igénynek látszik. Az új trend szerint, az, aki nincs fent a kapcsolati hálón, olyan mintha nem is létezne….Tagadhatatlan, hogy a Facebook mára jelenséggé vált, azt azonban senki sem tudja megjósolni mi lesz a hamis illúzió vége, amely a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Noha Mark Zuckerberg jól kitalált közösségi oldala megbotránkoztató, olykor szánalmas, időnként örömteli, esetenként meghökkentő és bizarr, és kellőképpen provokatív fórumok táptalaja, mégis nagyon úgy tűnik pótolhatatlan szerepe van mindennapjainkban. A facebook hivatalos statisztikai adataiból legalábbis ez derül ki: Egy friss kimutatásból megtudhatjuk, hogy az egymilliárd felhasználó naponta 2,5 milliárd hivatkozást oszt meg, és 2,7 milliárdot lájkol. Fotókból és képekből naponta 300 milliót töltenek föl, ez pedig naponta 500 terabájtnál is több tárhelyet igényel. Az adattároláshoz szükséges HDFS rendszerek mindegyike több mint 100 petabájt adatot képes tárolni. Az adatok reálisnak tűnnek; ezek szerint egy felhasználó naponta három lájkot oszt ki, és háromnaponta tölt fel egy fotót. Mi más lehet ez, ha nem az újgeneráció cyberszerelme. Nekünk pedig nincs más dolgunk mit sodródni az árral, és amennyire lehet rugalmasan és értékítéletünknek megfelelően nyomkodni azt a bizonyos bal klikket. Hiszen egyre több olyan dolog kerül nyilvánosság elé a facebook által, amely hol súrolja, hol pedig át is lépi a tabu, az undorkeltés, az exhibicionizmus, vagy az intimitás területét. Tabuk nélkül Egészen rendhagyó formája például a gyásznak, hogy az elhunytnak üzenünk profilján keresztül… nemde? Ráadásul ez még nem is a legextrémebb módja annak, mi mindenre is használjuk manapság a közösségi szupersztrádát. Legyen szó megcsonkított állatokról, szívszorító történetekről, segélykérő levelekről, nemzeti összefogásról, szexulitásról, házasságkötésről, születésről, magzatéletről, esetleg a nagy-nagy semmiről, ami eddig szigorúan bizalmas információ volt, az ma már a csoportszellem és a self branding részévé vált. A szabad kommentelés világában nincsenek szabályok, így mindenki úgy építgetheti a magáról kialakítani kívánt képet, ahogy eddig semmilyen más fórumon nem tehette. Persze azok számára akik, stabil értékrendel, önbizalommal, önértékeléssel rendelkeznek nem cél a virtuális tekintély és presztizs megszerzése, amely olykor olyan veszélyekkel is járhat, amit fel sem vagyunk képesek mérni. Veszélyes terep Egyre népszerűbb a fiatalok körében megjelölni, hogy mikor és hol tartózkodnak, kivel és mit tesznek, de gyakori jelenség a meztelenül vagy alulöltözötten pózoló fotók feltöltése is a Facebookra. Ezeknek súlyos következményei lehetnek. Egy tanulmány szerint a közösségi oldalak tagjainak 52 százaléka oszt meg magáról kockázatosnak minősülő információt. A tanulmány megállapítása szerint a Facebook felhasználók még az „átlagos felhasználónál” is könnyelműebbek és többségük azzal sincs tisztában, a megadott információkból melyek nyilvánosak. A Facebookra feltöltött adatok tömkelege pedig vonzza a bűnözőket is, és maga az oldal sem kezeli elég egyértelműen adatainkat. A felelőtlenül feltöltött adataink számtalan kockázatot rejtenek magukban: Egy kutatás szerint például minden tízedik felsőoktatási intézmény ellenőrzi a hozzájuk jelentkezők adatlapját, az esetek 38%-ában találtak olyan képeket és üzenő falra írt posztokat, amelyek alapján kiderült, hogy nem ők a megfelelő alanyok. A közgazdasági és orvostudományi egyetemek felvételiztetői előszeretettel böngésznek a közösségi oldalakon, csak úgy, mint a leendő munkaadók. A munkáltatók és a fejvadász cégek egyre nagyobb számban ismerik fel a közösségi információk jelentőségét. Egy felmérés szerint a fejvadászoknak, valamint a vállalatok HR-es szakembereinek több mint fele már kifejezetten az álláskeresők felkutatására használja a közösségi oldalakon fellelhető információkat. Természetesen a rendőrség sem vonhatja ki a nyomozások alól a közösségi oldalt. Az amerikai rendőrök egyre gyakrabban használják többek között a Facebookot is feltételezett bűnözők lebuktatására, akár úgy is, hogy a gyanúsítottak rokonainak, ismerőseinek adják ki magukat. Nem feltétlenül törvényes módszer, de legalább lehet róla tudni. A magyar rendőrség „nyomozati érdekekből” nem árulja el, használja-e a Facebookot és ha igen, mire és hogyan, mégis tudomásunk van néhány adatról. Az Országos Rendőr-főkapitányság illetékesei állítólag lekérhetik a Facebooktól a titkosított adatokat is, és a cégnek legfeljebb harminc napon belül teljesítenie kell a kérést. Az idei év első félévben összesen 38 ezer felhasználó adatai iránt érdeklődtek 74 ország nyomozati szervei a Facebooknál, a közösségi oldal a kérések 60 százalékát teljesítette. A közösségi szájtok rendőrségi célokra, sőt fedett akciókra való használata számos kérdést felvet. Köztük az egyik legérdekesebb, hogy egy rendőr vagy szövetségi nyomozó büntetlenül megszegheti-e a közösségi szájtok felhasználási feltételeit, amelyek között a legtöbbször az szerepel, hogy a felhasználók nem adhatják ki magukat másnak, mint akik valójában. A száraz tények A magyarországi Facebook-tagok száma idén átlépte a hárommilliót. A 18 - 64 éves, legalább egy közösségi oldalon jelen lévő internetezők több mint fele már napi szinten használja az ilyen jellegű oldalak egyikét. A KutatóCentrum által elvégzett felmérés szerint a közösségi oldalakban rejlő legtöbb lehetőséget a fiatalok aknázzák ki: a megkérdezett 18 - 24 évesek 45 százaléka gyakrabban használja a hasonló portálokat üzenetküldésre, mint e-mail fiókját, és közel felük szívesen telepít kisalkalmazásokat, illetve lép be különböző csoportokba. Üzleti célokra a válaszadók 4 százaléka használja a közösségi médiát, így például hirdet, céges profilokat kezel, vagy rövid üzenetekben kommunikál ügyfélkörével. A jelenlegi 4,4 milliós aktív magyarországi facebookozó réteg a teljes internetező bázis 70 százaléka, de a teljes lakosságnak is majdnem a fele. Jóllehet, egy ilyen oldalon senki és semmi nincs biztonságban, azonban néhány adatvédelmi funkció használatával kivédhetjük, hogy célponttá váljunk! – Tegyük priváttá profilunkat. – Ne fogadjunk el nyilvánosan buliba szóló meghívást a közösségi oldalon. – Ügyeljünk arra, hogy milyen címet adunk feltöltött képeidnek. Inkább általános címeket válasszunk! – A képbeállításoknál szabályozzuk, hogy ki láthassa fotóinkat! – Szülőként sok gondtól megóvhatjuk gyanútlan gyermekünket, ha odafigyelünk a profiljára, és szemmel követjük, milyen képeket és információkat tesz közzé magáról. A legbiztonságosabb talán az, ha ellenőrizzük, hogy kiket vesz fel a barátai köz. Nemegyszer fordult már elő, hogy gyerekek képeit lopták le a Facebookról, majd kis átalakítással pedofil tartalmú oldalakra tették ki. A tinédzserek csoporthoz tartozása Hazánkban is egyre elterjedtebb a köznyelvben a Facebook-depresszió, a Facebook-függőség kifejezés. A kis kamaszoknak még ingatag az önbizalma, és egymás társaságában is szükségük van visszaigazolásokra, hogy tudják, hova helyezhetik magukat a közösségben. Az iskolában is gyakran azért dúl a harc, hogy ki ciki, illetve menő, és nincs ez másként a közösségi portálokon sem. A visszahúzódó gyerekek számára kecsegtetőbbnek tűnhet az internetes kapcsolatteremtés. Már ez önmagában kialakíthat egy függőséget, hiszen, míg a való életben a gátlásai visszafogják, az online világban az lehet, aki akar. A számítógép életük része az iskolában és otthon egyaránt, ám sok esetben a fiatalabb korosztály nem igazán tud különbséget tenni a valós és fantomkapcsolatok között, illetve nem képesek felismerni a virtuális szemfényvesztést. Forrás: