Defibrillátor beültetés után lehet sportolni?

A Dánia-Finnország mérkőzésen összeesett, majd újraélesztés után kórházba szállított Christian Eriksenről a napokban derült ki, hogy defibrillátort kell ültetni a szívébe. Az ICD nevű eszközre az esetleges szívritmuszavarok okán bekövetkező szívrohamok miatt van szükség. 

Mit jelent a hirtelen sportolói szívhalál?

A dán játékos esete bejárta a világot, és bár szerencsére pozitív kimenetelű volt, mindenképpen felhívta a figyelmet a hirtelen sportolói szívhalál jelenségére. Eriksen esetében egyelőre nem ismerhető a kórtörténet és a háttér, de magát a jelenséget ismerik a kardiológusok.

„A rendszeres mozgás hatására egyrészt nő a szív tömege, javul a pumpafunkciója, másrészt a szívizomban olyan kis hajszálerek alakulnak ki, illetve nyílnak meg, melyek növelik a szív oxigén ellátottságát. Az élsportolók körében ugyanakkor az intenzív terhelés hatására sajnos bekövetkezhet, hogy a hajszálerek kialakulása nem tudja követni a szív tömegének növekedési ütemét, így a korábbi érhálózat képtelen megfelelő mennyiségű oxigént biztosítani a megnövekedett szívizomzat számára. Ennek következtében még ép koszorúérrendszer esetén is kialakulhat szívizomelhalás (azaz szívinfarktus), kitágult, renyhén működő szívizomzat vagy mindezek talaján életveszélyes ritmuszavar. Ugyanakkor számos más, sporttól független, tüneteket nem okozó szívbetegség is rejtőzhet a szomorú halálesetek hátterében. Elengedhetetlen lenne mindezeket kardiológiai szűrővizsgálat során idejében felismerni, amely a sportolók életét védhetné meg. Ugyanakkor a versenyengedély kiadásához, meghosszabbításához ma még a legtöbb országban, így hazánkban sem előírás a sportkardiológiai szűrés vagy a rendszeres kontrollvizsgálat. Éppen ezért fontos, hogy a sportolók vagy sporttevékenységet rendszeresen űzők még inkább tisztában legyenek a saját megelőzési lehetőségeikkel” – hangsúlyozza Sztancsik doktornő.

Fotó: 123rf.com

Személyre szabottan kell felépíteni a fizikai aktivitást

A szívritmuszavarral élőknek fontos tudniuk, hogy csupán nagyon kevés olyan genetikus formája van a ritmuszavarnak, amikor a sportolás veszélyes lehet. De még ilyenkor is érdemes gyógytornász vagy orvos által felügyelt mozgást végezni – természetesen részletes kardiológiai kivizsgálás után. A szívritmuszavarok döntő többségében a fizikai aktivitás nem csak megengedhető, de kifejezetten ajánlott.   

 

Azok, akik bármiféle szokatlan tünetet tapasztalnak – akár edzés közben, akár attól függetlenül -, mindenképpen jelentkezzenek be kardiológiai kivizsgálásra. Tehát akár erős szívdobogás, akár nehézlégzés, akár magas pulzus, fájdalom vagy lebegő, remegő érzés jelentkezik a mellkasban, feltétlenül ki kell vizsgáltatni. Ugyanis kiderülhet, hogy szívritmuszavar áll a háttérben, és ezen belül is pontosan diagnosztizálni kell annak típusát. Ebben segíthet egy 24 órás Holter EKG vizsgálat és a terheléses EKG vizsgálat is. Előbbi a különböző tevékenységek alatti szívműködést monitorozza, utóbbi a szív vérellátását ellenőrzi. Egész pontosan azt, hogy a koszorúerek mennyire képesek fokozott oxigénigény mellett (vagyis fizikai terhelés mellett) megfelelő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak, illetve oxigénhiány esetén a szívizom milyen tünetekkel reagál – jelentkezik-e fájdalom, nehézlégzés, esetleg ritmuszavar. Az is kiderülhet, mi az az aktivitási szint, ami még jól tolerálható a szív számára. Vagyis például lehet, hogy 10-11 km/óra sebességgel nem ajánlott futnia egy páciensnek, de a 7-8 km/órás kocogás kimondottan jót tesz” – mondja dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, sportorvos, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Mindazoknak pedig, akik véralvadásgátló kezelésben részesülnek, vagy beültetett defibrillátorral élnek, kerülni kell az ütközéssel járó sportokat, és minden olyan tevékenységet, amelynek során trauma érheti a testet.  Azok, akik egy potenciálisan súlyos szív-érrendszeri betegséggel élnek, és intenzív edzésben vagy versenysportban szeretnének részt venni, mindenképpen végig kell menniük egy alapos kardiológiai kivizsgáláson, rizikóbecslésen, amely során kiderül, ajánlható-e az adott mozgásforma vagy kerülendő. A mozgáshoz, a teljes élethez való visszatérésben pedig hatalmas támogatást jelent a hosszú távú kardiológiai rehabilitáció.

Félünk használni a defibrillátort? – A mentőalapítvány felmérte, mitől lennénk bátrabbak

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.