Cyberpszichológia, avagy árulkodó érzelmeink 2010-06-22 Kórkép Megosztás: Tweet Érzelmeink leggyakrabban a hangunkból és az arckifejezéseinkből olvashatók ki. Ki ne ismerné a félelem remegő hangját vagy az öröm apró sikolyát? Észre tudjuk-e azonban venni azokat az apró jeleket, amelyek a pillanat töredéke alatt suhannak át mások arcán? A pszichológusok igen, és lassan a minket figyelő számítógépek is… Általános tapasztalat, hogy mindennapi gondolkodásunkban, döntéseinkben és cselekedeteinkben az érzelem legalább annyit számít – ha nem többet -, mint a megfontolás. Kevesen gondolunk azonban arra, hogy érzelmeink tudatosan nem kontrollálható, árulkodó jelei belső szellemi és fizikai állapotunknak, sőt erkölcsi és szakmai integritásunknak is. Az ezeket a jeleket jól ismerők számára tehát nyitott könyv az életünk, ismereteiket értünk vagy ellenünk könnyen felhasználhatják. Érzelmeink leggyakrabban a hangunkból és az arckifejezéseinkből olvashatók ki. Ki ne ismerné a félelem remegő hangját vagy az öröm apró sikolyát? Észre tudjuk-e azonban venni azokat az apró jeleket, amelyek a pillanat töredéke alatt suhannak át mások arcán? A pszichológusok igen, és lassan a minket figyelő számítógépek is… Érzek, tehát vagyok: evolúciós előnyök Érzelmeink univerzalitását már az 1800-as években Duchen és Darwin is leírta. Kutatásaik során korán észrevették, hogy kortól, nemtől, kultúrától és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül az emberek hasonlóan mutatják ki érzelmeiket. Ezek tehát nemcsak társadalmilag kialakult jelek és konvenciók, hanem evolúciós előnyöket adó kommunikációs eszközök is, amelyek évmilliók alatt kiemeltek minket az állatok sorából. Pontosabban érzelmeink tesznek képessé bennünket arra, hogy vészhelyzetben gondolkodás nélkül reagáljunk. Az evolúció során ez a gyorsaság a legalapvetőbb döntésekkel függött össze, például egy állattal való szembekerüléskor a pillanat tört része alatt kellett eldönteni, hogy ki eszi meg a másikat. Ha egy lény túl sok időt vesztegetett a mérlegelésre, akkor nem sok esélye maradt, hogy lelassult génjeit az utódokra hagyja. A modern pszichológia álláspontja szerint kétféle agyunk, kétféle elménk, kétféle intelligenciánk van: értelmi (amelyet az IQ segítségével mérhetünk) és érzelmi. A pszichológusok csak mostanában kezdik felfedezni az érzelmi intelligencia fontosságát. Az érzelmi skála minden elemének megvan a maga sajátos élettani mechanizmusa. Harag esetén a vér a kézfejbe tódul, mintegy a fegyver megragadását megkönnyítendő, a szívverés üteme felgyorsul, és hormonok áradata (pl. adrenalin) ad lökést a határozott erőkifejtéshez. Félelem esetén viszont a vér a nagy vázizmokhoz (pl. lábszár) áramlik a menekülés megkönnyítésére – ezért sápad el az arc -, és ugyanakkor egy pillanatra sóbálvánnyá dermedünk, hogy legyen időnk felmérni, mit tegyünk. Érzelmeink és pszichénk egészsége Érzelmeink erősen hatnak a racionalitásunkra, központi szerepet játszanak döntési mechanizmusainkban, mindennapi életünkben. A legújabb kutatási eredmények szerint azonban érzelmeink agyunk belső állapotát és egészségét is pontosan leírják, hiszen azok mindegyikének sajátos élettani mechanizmusát az agy más és más régiói vezérlik. Ez a szeparáltság teszi lehetővé, hogy érzelmeink tanulmányozásán keresztül a pszichológusok jobb képet kapjanak agyunk belső szerkezetéről és mőködéséről. Érzelmeink külső megnyilvánulásai többnyire arckifejezéseinkben jelennek meg, így azokon keresztül vizsgálhatók a legjobban. A pszichológusok és az agykutatók már Darwin óta egészséges és beteg emberek arcképeit használják az agy működésének, betegségeinek pontos felderítésére. Az egyik leghíresebb ilyen tesztet a magyar Szondi Lipót vezette be. A Szondi-teszt egy 48 fényképből álló sorozat, amely különböző elme- és szellemi betegségben szenvedő emberek arcát ábrázolja. A páciens ezekre adott reakciója alapján alakul ki az orvosban a diagnózis. A módszer azon alapul, hogy a beteg tudat alatt vonzódik a hozzá hasonló betegségben szenvedőkhöz. Az eljárás az elmúlt hatvan évben azáltal vált általános érvényűvé, hogy betegek tízezreinek mutattatták meg ugyanazokat a képeket reakcióik kiértékelése céljából. Ha a fenti módszereket kicsit továbbfejlesztjük, és a fotók helyett háromdimenziós arcmodelleket alkalmazunk, akkor ezek segítségével pontosan feltérképezhető, hogy valaki milyen pszichés betegségben szenved. Egy olyan új orvosi diagnosztikai eszközről van szó, amely a számítógépes grafika segítségével lehetővé teszi, hogy korunk egyre gyakrabban jelentkező betegségei – a depresszió, a Parkinson-kór, a Huntington-betegség és sok más pszichiátriai rendellenesség – a páciens érzelemfelismerő képességének vizsgálatán keresztül már korai fázisukban jól diagnosztizálhatók legyenek. Az új módszer azoknak a legújabb neuropszichológiai és klinikai kutatásoknak az eredményeire és megállapításaira épül, amelyek szerint a pszichiátriai gyakorlatban általánosan elfogadott hat emberi alapérzelem (boldogság, félelem, harag, undor, szomorúság, meglepődés) vizsgálata segítséget nyújthat a kialakult vagy kialakulóban lévő mentális betegségek diagnosztizálásában, a kór folyamatának ellenőrzésében és a terápiában.A fejlesztés alatt álló prototípus egy olyan számítógépes animációs eszköz, amely a digitálisan létrehozott 3 dimenziós (3D) arcokat és érzelmeket vezérelhető módon jeleníti meg, majd a beteg reakciói alapján segíti az orvost a helyes diagnózis felállításában. Az eljárás kulcseleme, hogy egy valós személy hat alapérzelméről felvett képekből kiindulva olyan digitális arcot hoznak létre, amely finom átmeneteket képes generálni az egyik érzelemből a másikba. Az ilyen, élő emberekről készített digitális másolatok segítségével gyakorlatilag minden pszichés betegség azonosítható. Az undor felismerésének hiánya például Alzheimer-kórt takarhat, a depresszió pedig felismerhető pusztán azzal, hogy a páciens képes-e a semleges arckifejezés kiválasztására. Internetpszichiátria és kábítószer-használat A világstatisztikák szerint a kábítószer-használók igen nagy százaléka élete későbbi éveiben a fentebb említett súlyos betegségek valamelyikében nagy valószínűséggel szenvedni fog. Ez várhatóan súlyos terheket ró majd társadalmunkra és minden érintett családra. Szerencsére a legtöbb agyi elváltozás a korai fázisban még jól kezelhető, és léteznek megfelelő gyógyszerek is. A betegek jelentős része azonban csak későn jut diagnózist felállító orvoshoz. A 3D-animáció módszereivel azonban hosszú távon lehetővé válik majd, hogy olyan szűrőeszközt hozzunk létre, amely megoldja, hogy az orvosok személyes jelenlét nélkül – akár az interneten keresztül – végezzenek el egyszerű teszteket olyan embereken is, akik másként sosem találkoznának pszichiáterrel. A szerző köszönetet mond prof. Simon Lajosnak, a SOTE egyetemi tanárának, dr. Csukly Gábornak és Takácsné Kiss Bernadettnek a szakmai konzultációkért és a cikkhez nyújtott segítségükért. Forrás:
