Az elhízás és az alultápláltság is okozhat zsírmájat 2009-12-30 Kórkép Megosztás: Tweet Az éttermek kínálatában az egyik legdrágább és legfinomabb előétel a libamáj. Ám a libákat bizony tömni kell ahhoz, hogy igazán szép, nagy máj kerülhessen a tányérunkra. Sajnos ez a mechanizmus, ami igaz ezekre a szárnyasokra, az embernél is működik: a túltáplált embereknek gyakran nagyra nő és elzsírosodik a mája. A zsírmáj a nyugati népesség körében gyakori jelenség, minden ötödik embernél észlelhető, de az elhízottaknak már mintegy fele érintett. Ennél talán kevésbé közismert, hogy a zsírmáj kialakulásához az elhízással kísért ún. metabolikus szindrómán túl egyéb okok is vezethetnek. Az éhezés is ok lehet A máj zsírosodásának persze leggyakoribb oka a mértéktelen alkoholfogyasztás – a zsírmáj az első lépése az alkoholos májbetegségnek -, de kialakulhat cukorbetegekben is, elhízás nélkül, zsíranyagcsere zavarban szenvedőknél, illetve egyes gyógyszerek hatására, és ami meglepőnek tűnhet: a hosszan tartó éhezés ugyancsak zsírmájat okoz! Magyar viszonyok között ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki a szó szoros értelmében nem jut táplálékhoz, inkább arról lehet szó, hogy elhúzódó intenzív osztályos kórházi kezelés, drasztikus fogyókúra vagy lisztérzékenység miatti kialakuló felszívódásai zavar esetén a szervezet hiába kap táplálékot, az mégsem megfelelő összetételű, így nem tud hasznosulni, ezért a szervezet úgy reagál, mintha ténylegesen éhezne.Lappangó gyulladás A zsír lerakódása a májban önmagában nem jelent gondot, a probléma akkor kezdődik, amikor a zsír lerakódását gyulladásos jelenségek kezdik kísérni. Angol betűszót használva ezt a jelenséget NASH-nek vagyis nem alkoholos-májgyulladásnak nevezzük. Ez az állapot már veszélyes, mert a gyulladás észrevétlenül, sejtszinten zajlik, azaz nem kísérik azok a jelenségek, amelyeket általában a gyulladáshoz kötünk. Nincs láz, a máj nem fáj, a beteg nem sárgul be. A folyamat lassan, de biztosan a májsejtek pusztulásához és a máj kötőszövetes átalakulásához, végső soron pedig májzsugorhoz vezet. Így tehát olyan betegben is kialakulhat a májzsugor, aki soha egy csepp alkoholt nem iszik, az egyetlen “bűne” annyi, hogy szeret sokat és jókat enni. Hogyan diagnosztizálható? Mivel általában nem jelentkeznek tünetek, a porbléma leggyakrabban egyéb okból végzett laboratóriumi vizsgálat során észlelt májfunkciós eltérések vagy hasi ultrahang vizsgálat során kerül felszínre. A diagnózis alapvetően az egyéb májkárosító tényezők kizárásán (alkohol, májvírusok, autoimmun betegségek) és a zsírmáj rizikófaktorainak feltárásán alapszik. A kezelésben az első lépés a zsírmájhoz vezető alapbetegség gyógyítása. Az orvos beállítja a vércukor szintet, megállapítja az étrend ideális összetételét, alternatívát javasol a májat károsító gyógyszer helyett. Fontos lépés a szinte már közhelyszámba menő tanács: csökkenteni kell a testsúlyt, de semmiképp sem gyorsan vagy drasztikusan (ld. éhezési zsírmáj!), hanem tudatos életmódváltással, fokozatosan növelve a fizikai aktivitást. Életmód váltással és az anyagcsere folyamatok optimalizálásával a folyamat visszafordítható, így a súlyos szövődmények megelőzhetők. Bár a gyógyszeres kezelésre is történnek próbálkozások, de egyelőre egyértelműen bevált és ajánlható módszer nem áll az orvosok rendelkezésére. Forrás:
