Alkoholizmus vagy kulturált ivás? Hogyan igyunk egészségesen?

Az alkohol évezredek óta része a kultúránknak. Volt, hogy azért itták a gyenge bort vagy sört, mert nem volt iható a víz a környéken, vagy előfordult, hogy a bort vízzel higították, hogy savanykás frissítőként szolgáljon a melegben (ennek kései leszármazottja a ma ismert fröccs). Az tehát a kultúránk része, hogy a felnőttek alkoholt isznak, mióta kicsi gyermekként láttuk a szüleinket inni családi ünnepekkor – rosszabb esetben esténként. Az alkoholfogyasztás módja azonban már akkor sem volt mindegy, és nem mindegy ma sem.

Egyáltalán, miért iszunk? 

A nyári melegben könnyű megindokolni: a folyadékpótlás fontos, és mivel nem valami ingergazdag dolog egész nap vizet inni, hát az ember erjesztett italokat iszik. Tápláló, mint a sör, könnyen emészthető, mivel erjesztett, és hát jó az íze, és oltja a szomjúságot. Egyébként is, a természet annyira bőkezű, valamit csak kell csinálni azzal a rengeteg gabonával és gyümölccsel, hát az erjesztés jó módja a tartósításnak. Hogy módosítja a tudatállapotot? Nos, ez vele jár, majd megtanuljuk kezelni – innen kezdett el elindulni az alkoholfogyasztás kultúrája. 

A másik ok, amiért iszunk, pontosan erre a tudatmódosító hatásra vezethető vissza: a hétköznapok mókuskerekéből való kiszakadás is lett a cél, hogy egy kicsit máshogy lássam a világot, hogy ellazuljak egy nehéz nap után, hogy letegyem a gondokat. Ha ez ráadásul társaságban történik, akkor meg végképp kellemes és hasznos is, hiszen a társas kapcsolataimat is erősítem, pótolom a kiizzadt-elvesztett folyadékot, és főként: kieresztem a feszültséget és a gőzt, ami felgyülemlett a munkahétben. Win-win, gondolhatnánk, ha nem tudnánk nagyon jól, hogy mindezek mögött van még valami. 

Mert természetesen csodálatos dolog a Badacsony oldalában néhány jó baráttal vagy akár egyedül is egy pohár szürkebaráttal ücsörögni a naplementében – jó barátoknak kicsi pohár kell, hogy gyakrabban koccinthassanak, javasolja Hamvas Béla – de valljuk be, kevesen vannak, akiknek ez gyakran összejön. Ez pedig nem a Badacsony vagy a szürkebarát hiánya, de még csak nem is a pénztárcánké, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak gyakran. 

Emberből vagyunk, a legtöbb döntésünket érzelmi alapon hozzuk meg. Ha tehát bármilyen alkoholos italt iszunk, azt várjuk tőle, hogy valahogy érezzük magunkat – lehetőleg jól. Jó kellék hozzá a szép táj és a jó társaság, és persze a minőségi ital – csak azt felejtjük el általában, hogy mindez nem ahhoz kéne eszköz legyen, hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy a jelenben legyünk. 

Az imént felvázolt balatoni borozásba egyikünk se képzeli bele az okostelefonját vagy a másnaposságot. Arra vágyunk, hogy végre a saját központunkban legyünk, itt és most, a jelenben. Ez pedig nagyon is valós és jogos kívánság. Mélyen belül jól tudjuk, mik a valódi szükségleteink: tápláló emberi kapcsolatok, tápláló ételek és italok, természetben töltött minőségi idő. Csakhogy az alkohol rendszeres fogyasztása a legritkább esetben hozza ezt meg. 

A komolyabb alkoholfogyasztás valódi okai

Aki naponta vagy rendszeresen két-három korsó sört vagy egy-két pohár bort fogyaszt, az már komoly fogyasztásnak számít, és könnyen megkapja az alkoholista minősítést. Egészen pontosan alkoholhasználati zavarnak kellene neveznünk. Az alkoholizmus kifejezés önmagában már régóta szégyent keltő megbélyegzés, ezért sem az érintettek, sem a hozzátartozók nem beszélnek róla szívesen, így aztán nehéz is vele érdemben foglalkozni. A megnevezés tehát fontos, az okok azonban még inkább. Az alkohollal való rossz viszonynak azonban sok oka lehet, és ezek jó része nem a jelenben keresendő. 

Ok lehet a kora gyermekkorban ért súlyos trauma, elhanyagolás. Oka lehet a magány, a társas kapcsolatok hiánya, de ide tartozik a kezeletlen stressz is. A saját kultúránk alkoholt promotáló és a keményebb ivást férfiasnak minősítő hozzáállása is oka lehet az alkoholhasználati zavarnak, hiszen ki ne szeretne legalább a saját szemében menő lenni? 

A dolog tehát fedő jellegű: a komoly belső munkát megspórolván kiváló pótcselekvést találhatunk az ivásban. A rendszeresség megágyaz neki, az alkohol pedig szépen végzi a maga dolgát a szervezetünkben. Hosszú távon nem köszönjük meg neki. 

Ami lejátszódik egy görbe estén az agyunkban

Csakhogy az alkohol jellegénél fogva inkább kiszakít önmagunkból, mint visszasegít oda. Az érzést, amit várunk az esti borozástól-sörözéstől-koktélozástól-fröccsözéstől, a töményekről nem is beszélve, az alkohol a legritkább esetben adja meg. 

Sokaknál már egy pohár alkohol is kibillenthet az egyensúlyból, amelyben normál esetben vagyunk: önmagunk középpontjából. Gyakorlottabbaknak (és előrehaladottabb állapotban lévőknek) pedig egyre több kell ugyanahhoz. A dopamint várjuk, mely az első kortynál megjelenik, mely megjutalmaz, jó érzéseket kelt egy röpke negyedórára – de nagy árat fizethetünk érte. 

Gyengébben kezdjük érzékelni a testünket és a saját határainkat. Elfog a sóvárgás még egy pohár ital után. A józan eszünk veszi a kalapját és elköszön, a kicsi démon pedig, amelyik felemeli a kezünket egy következő körre, marad, sőt, egyre aktívabb lesz. Amikor pedig az alkohol elkezdene kiürülni a szervezetünkből, rosszul érezzük magunkat (üdv, kortizol és dinorfin), ezt pedig egy újabb pohárral próbáljuk orvosolni, hiszen a józan eszünket a prefrontális lebenyben hamar elküldte melegebb éghajlatra az első néhány pohár. Mindez a hormondömping már egyetlen alkalommal is beindulhat, a rendszerességgel pedig egyre erőteljesebb lesz. 

Ezért érdemes már a legelején odafigyelmi az ivás módjára.

Fotó: 123rf.com

Hogyan igyunk?

Ha hosszú, tartalmas és örömmel teli életet tervezünk, akkor csakis mértékkel igyunk. Nagyságrendekkel javíthatunk a helyzetünkön, ha minden második poharunkban víz van. Ezzel egyrészt pótoljuk a folyadékot, amelyet az alkohol és a cukor együttes erővel présel ki a szervezetből, másrészt fizikailag sem tudunk annyi alkoholt meginni, mintha vizet nem innánk mellé. Természetesen a teli gyomor is egy alapszabály, hiszen ilyenkor nehezebben és lassabban jut el az agyba az alkohol. 

Adjuk meg a módját! Jó társaság (ahol nem az a cél, hogy minél hamarabb az asztal alá kerüljünk), megfelelő pohár (mert borospoharak és söröskorsók közt is lehet a különbség ég és föld), és persze hasznos az is, minél több mindent tudunk meg arról a bizonyos italról, ami a poharunkban van. Amit ismerünk, azt jobban megbecsüljük, amit pedig megbecsülünk, azt kevésbé fogjuk csak úgy legurítani, víz helyett. 

Legfőképpen pedig: tudatosítsuk magunkban, hogy miért iszunk. Azért, mert mi most éppen így döntöttünk; azért, mert mindenki így szokta, vagy azért, hogy ne kelljen egyedül szembenézni a saját gondolatainkkal, problémáinkkal. Ha kétségeid vannak magaddal kapcsolatban, egy rövid alkoholizmus teszt sokat segíthet abban, hogy többet tudj magadról.

Szerző: Stenszky Cecília

Forrás: Napidoktor.hu