Sustorgók

Mindenki őrizget magában titkokat. Ez alapvetően jó dolog, hiszen ki az, aki szeretné, hogy környezete minden viselt dolgáról tudjon?

A bloggerek korát éljük, amikor alig pár perces kutakodás után vadidegenek hétköznapjaiba, gondolataiba tekinthetünk bele. Chatszobákban 007-es és egyéb álnevű egyénekkel beszélgethetünk akár legféltettebb titkainkról, anélkül, hogy annak bármi következményével számolnunk kellene.

Online lelki szemetesládák

A két személy közötti kommunikáció feltörekvőben lévő színtere az online világ, ahol a különböző neten-átcsevegő programokkal pillanatok alatt kapcsolatot létesíthetünk szinte bárkivel, akivel csak akarunk, és akinek tudjuk az elérhetőségét.

Kedvenc lelki szemetesládáinkkal így már nem csak szóban cserélhetünk eszmét, hanem az internetnek és a különböző levelező-rendszereknek, közösségi portáloknek, webes üzenetküldőknek köszönhetően bármelyik pillanatban megoszthatjuk véleményünket akárkivel. Az álnév mögött általában ismerőseink rejtőzködnek. De ez nincs mindig így.A bloggerkedés szerelmesei

Ma már azt is megtehetjük, hogy követve sok ember mintáját, online naplót nyitunk, ahol kiépülő olvasóközönségünk arra kíváncsi, amit leírunk ? legyenek ezek legmélyebb titkaink, vagy akár olyan gondolatok, amiket egy ismerősnek el nem mondanánk.

De más a teljes anonimitás, amikor a minket olvasók csupán egy kitalált megszólítást látnak, akiről talán soha nem tudnak meg semmi konkrétat, hiszen a bejegyzéseiben előkerülő más személyeket is csak becenevekként ismerik meg? ilyenkor a hitelességet legfeljebb az növelheti, mikor már tényleg kénytelenek vagyunk elhinni, hogy ezeket a hajmeresztő dolgokat át kell élni, mert ilyet napról napra nem lehet kitalálni.

Hiába, az élet a legjobb forgatókönyvíró, néha bármelyik pókerjátékosnál ügyesebben tud bánni a lapokkal.

Webes szennyes-teregetés

A teljes névtelen és személytelen panaszkodásnak melegágya a töménytelen fórum, beszélgető-szobák és más online helyek, ahol eladhatjuk magunkat teljesen másvalakinek is, hogy aztán mégis a saját titkainkról beszéljünk, abban a reményben, hogy soha nem bukhatunk le.Az, hogy különböző nicknevek mögé bújhatunk, amiket bármikor törölhetünk, majd más néven újra regisztrálhatunk, amúgy is azt érzékelteti velünk, hogy bármikor bármiről beszélhetünk. Ledőlnek a gátlások, legmélyebb bugyrainkból törhetnek fel addig féltve őrzött titkaink ? de nem csak sajátunk, hanem másoké is, amiről aztán felelősség nélkül beszélgethetünk.

A másik oldal

Az internet világában pedig aztán tényleg kimeríthetetlen tárházát találjuk szemetesláda-jelölteknek. Sokszor, aki panaszkodik, bele sem gondol abba, hogy ő még sosem hallgatta meg igazán másét. Csak mondja és mondja saját kis lelki problémáit, boldognak-boldogtalannak, élve minden ilyen lehetőséggel, miközben eszébe sem jut, hogy másokra figyeljen.

Akár teljes személytelenségben koptatjuk a klaviatúrát, akár legjobb barátunkkal osztjuk meg gondjainkat, jobb, ha szem előtt tartjuk: néha a kevesebb több. Az állandó panaszáradatnak sosem lesz alja. Ez pedig se nekünk, se ismerőseinknek nem jó.

Forrás: