Négylábú terapeuták

A páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet.

Ló-mediált pszichoterápia, illetve gyógypedagógiai lovaglás a súlyos magatartászavarral küzdő, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek esetében.

A tudatos lovasterápia 30-40 évvel ezelőtt jelent meg először Németországban és Nagy-Britanniában. Magyarországon még gyermekcipőben jár ez a terület, de az utóbbi időben hazánkban is egyre elterjedtebbé válik. Korábban inkább csak a hippoterápiát alkalmazták a mozgáskorlátozottak, látás- és hallássérültek, illetve az értelmileg akadályozottak esetében mozgásrendszerük és érzékszerveik fejlesztésére. A legújabb tapasztalatok szerint azonban a lovasterápia számos más probléma esetén is óriási segítséget jelenthet ? gyerekeknek, fiataloknak felnőtteknek egyaránt.

A lovasterápiának az évek során több fajtája alakult ki. Az egyik a gyógypedagógiai lovaglás, ennek során a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használják fel nevelő, fejlesztő célzattal. Ez a forma eredményesen használható értelmileg és tanulásban akadályozott, autista, hiperaktív, vagy magatartásproblémás egyéneknél.

A legfiatalabb ág a ló-mediált (vagy ló-asszisztált) pszichoterápia, melyben a ló segíti, erősíti a terápia folyamatát. Ebben a pszichoterápiás formában tehát a terapeuta, a páciens és egy terápiás ló vesz részt. Így a páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet. A terápia folyamán a ló többféle szerepet is betölt. Van egy ?jégtörő funkciója?, ennek segítségével hamar megtöri a páciens védekező mechanizmusait, de fontos motiváló szerepe is van; a ló továbbá egy elfogadó, őszinte társ, aki erőt, biztonságot sugároz. Magára irányítja és megtartja a páciens figyelmét, erősíti az ént és az önkontroll érzetét. Emellett a ló kommunikációs partner is: fejleszti a szociális készségeket. A terápia során jól használható jellemzője még, hogy ?viselkedéses tükörként? funkcionál, ami azt jelenti, hogy hűen tükrözi lovasa lelkiállapotát, annak legkisebb rezdüléseire is azonnal reagál.

A ló-mediált pszichoterápiával jelentős pozitív változásokat értek el többek között különféle magatartászavarokkal küzdőknél, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok esetén, affektív kórképekben szenvedőknél, szenvedélybetegeknél.

A tiszadobi Gyermekvédelmi Központ vezetője, Illésné Áncsán Aranka több mint két éve taníttatja lovagolni az állami gondozott gyerekeket. Ebben az otthonban nagyon sok nehezen kezelhető, enyhébb vagy súlyosabb magatartászavarokkal küzdő gyereket nevelnek.

2006 őszén a Nyíregyházi Fedeles Lovarda vezetője, Pócsik Gábor felajánlotta az otthonnak, hogy ingyen lovagolhatnak nála a fiatalok. Persze a gyerekek nem csupán lovagolnak, hanem elvégeznek mindenfajta feladatot a lovak körül, mint például a lovak befogása, ápolása, felszerelése. Emellett gyakran besegítenek az etetésnél, az istálló és lovarda kitakarításánál is.

Eleinte a legsúlyosabb problémákkal küzdő növendékek jártak a lovardába heti 1-2 alkalommal. A gyerekek nagyon hamar rájöttek arra, hogy a lovak közelében csak fegyelmezetten, higgadtan viselkedhetnek, különben saját magukat sodorják veszélybe. Néhány alkalom után pedig az is világossá vált számukra, hogy ha meg akarnak tanulni lovagolni, illetve ha biztonságban akarják érezni magukat a lovon, figyelembe kell venniük azt az élőlényt is, akinek a hátán ülnek, és nem tekinthetnek rá úgy, mint egy élettelen eszközre. Emellett figyelniük kell az oktatóra ? és hallgatniuk is kell rá, csak így tudnak eredményt elérni. A Gyermekvédelmi Központnak ez óriási lehetőség volt, a gyerekek még ma is rendszeresen járnak Nyíregyházára.

Egy évvel később azonban még nagyobb vágya teljesülhetett az otthonnak: sikerült három saját lóra szert tenni. Már több éve gyűjtögetett az intézmény egy saját hátasra, de valahogy csak nem akart összegyűlni a pénz, pedig a hely, az istálló már adott volt, mivel évekkel ezelőtt pónikat tartottak itt.

2007 augusztusában azonban megérkezett Tim Cope, egy ausztrál kalandor, aki már több mint három éve úton volt három lovával. Mongóliából indult lóháton Magyarország felé, a célja az volt, hogy átélje a nomád népcsoportok vándorlását, megismerje életmódjukat. Tiszadobon is megszállt egy éjszakára, a lovait pedig a Gyermekvédelmi Központ szállásolta el. Már ekkor nagyon megtetszett Timnek a tiszadobi környezet, később még többször visszajött videofelvételeket készíteni, fotózni ? és egy fantasztikus előadást tartani a gyerekeknek az útról. Az utazás ünnepélyes befejezése Ópusztaszeren zajlott, ahová a gyermekotthon lakói is hivatalosak voltak. Tim az ünnepség végén elmondta, hogy az út igazi hőseit, a lovakat itt hagyja Magyarországon, mert már nem tudja magával vinni őket ? de eladni sem akarja, mert mint mondta, az ember nem adhatja el a barátait. Végül bejelentette, hogy a Tiszadobi Gyermekvédelmi Központnak ajándékozza a három lovat, mivel tudja, hogy az intézmény már régóta szeretne saját hátast növendékeinek.

A gyerekek öröme leírhatatlan volt. Ennél csak akkor voltak boldogabbak, amikor egy héttel később a három ló megérkezett Tiszadobra. Hamar megszokták a helyet, megnyugodtak a sok izgalom után, és pár nap múlva már teljesen otthon érezték magukat. Nemsokára egy nagy legelőt is kialakítottak nekik, ahol eleget mozoghatnak, és szabadon legelészhetnek.

Az otthon az összegyűjtött pénzt felszerelésekre tudta költeni, emellett adományként is kapott nyergeket és kantárokat Lóska Jánostól, a Magyar Lovasturisztikai Szövetség elnökétől (aki egyébként is nagyon sokat segít az intézménynek, hogy a lovakkal minden ?rendben menjen?). Így két héttel a lovak megérkezése után elkezdődhetett a munka ? s ők minden várakozást fölülmúltak. Nem csupán alkalmasak új feladatukra, de nagyszerű terápiás lovak. Nyugodtak, jóindulatúak, kitűnő természetűek.

A gyerekek rövid idő alatt nagyon megszerették őket, és mára rengeteget tanultak tőlük. Elsősorban fegyelmezettséget, önkontrollt, felelősségérzetet, kötelességtudatot (mely jellemzők sok esetben hiányoznak ezeknél a gyerekeknél), továbbá kitartást, együttműködést, céltudatosságot. A lovaglás, a lovakkal való foglalkozás emellett fejleszti gondolkodásukat, figyelmüket (néhány gyerek szinte teljesen képtelen volt figyelme összpontosítására). Fejlődik kommunikációs készségük, kapcsolatteremtési képességük (a lóval, az oktatóval, a társakkal, környezetükkel). Türelmesebbé, nyugodtabbá válnak.

Fontos még, hogy a gyerekek így kellemesen és hasznosan töltik szabadidejüket, miközben sikerélményeket szerezhetnek. Növekszik önbizalmuk (ami szinte valamennyi növendéknél gondot jelent), bátorságuk, ügyességük és fizikai erőnlétük. Emellett bővül élmény- és tapasztalati körük, új ismereteket szereznek.

Szert tehetnek a hatékony önérvényesítés képességére, miután megtapasztalják, mely viselkedésformákkal érhetik el céljaikat, és melyek nem alkalmasak rá. A lovakkal szemben sem a passzív visszahúzódás, sem az agresszió nem vezet eredményre, ezek a fiatalok pedig többnyire csak ezeket ismerték.

A gyerekek a lovaglás hatására jelentős emocionális fejlődésen mennek keresztül. Megélhetik a feltétel nélküli elfogadást, ami nagyon sok állami gondozott gyerek életéből hiányzik.

Természetesen a lovaglás, a lovakkal való foglalkozás nem lehet kizárólagos terápia. Önmagában nem oldja meg az állami gondozott gyerekek problémáit, nem szünteti meg egy csapásra magatartászavarukat. De kétségkívül hatalmas segítség, és nagyszerű kiegészítése lehet más jellegű terápiáknak. Sajnos azonban csak akkor működik, ha a gyerek érdeklődik iránta, szeretne vele foglalkozni. A

Gyermekvédelmi Központban sok olyan gyerek, fiatal van, aki nem akar, nem mer lóra ülni. Ám így, hogy az intézmény saját lovakat tart, ezekre a növendékekre is jó hatással lehetnek az állatok. Ők is elidőznek néha a lovaknál, megsimogatják őket, megnéznek egy-egy lovas foglalkozást.

Idővel egyre több gyerek kezdett el lovagolni tanulni a tiszadobi gyermekotthonban. Vannak, akik egy idő után abbahagyták, néhányan csak időnként lovagolnak egy kicsit. De akadnak olyanok is szép számmal, akik annyira megszerették, hogy az első alkalomtól kezdve folyamatosan járnak. Akkor is mennek, ha éppen nem lehet lovagolni, csak segíteni a lovak körül. Néhányan közülük mára igazi lovasokká váltak, és a rajtengedély-vizsgára készülnek.

Fantasztikus élmény nézni ezeket a gyerekeket lovaglás közben. Akikkel régebben nem lehetett bírni, akik soha nem tudtak viselkedni, agresszivitásukkal, dühkitöréseikkel nem tudott mit kezdeni környezetük, most átszellemült arccal ülnek a lovon, fegyelmezettek, komolyak, büszkék ? és közben nagyon jól érzik magukat, élvezik a lovaglás minden pillanatát?

Forrás: