Miért szeretünk félni? 2011-02-03 Kívül-belül Megosztás: Tweet Vannak emberek, akik képtelenek a fenekükön maradni – menni kell, a félelem sem állítja meg őket. Állandó adrenalinfokozásra van szükségük. Ugrás, sikítás, borzongás – a mások számára félelmetes és inkább kerülendő tevékenységnek számító sport, hobbi az adrenalinfüggő számára jóformán létszükséglet. A "hormonvihar", mely például a bungee jumping előtt, közben és után végigsöpör a testén, szinte állandó igényévé válik – mondja saját tapasztalatai alapján az artista Timothy Haskell. Az extrém sportok kedvelői számára ijesztő és mégis mókás, amit csinálnak. "Ez egy egész utazás: az izgatott várakozástól kezdve az aggódáson és a félelem megtapasztalásán át addig, hogy az adrenalin-löketet követően megkönnyebbülsz" – véli az artista. A félelem és a jókedv, az emelkedett hangulat igen közel áll egymáshoz. Mondhatni, kéz a kézben járnak. Megfigyelhetjük, hogy egy ijesztő helyzetben sokszor az ember első reakciója, hogy egyszercsak elkezd nevetni. Arra, hogy vajon egyesek miért szeretnek félni, szándékosan ijesztő helyzetbe hozni magukat, van magyarázat: számukra ez egyfajta belső hullámvasút, amely aztán biztonságosan visszarepíti őket a valóságba. Adrenalin-löketet ad, ahogyan a bungee-jumping vagy egy horrorfilm megnézése is. Veszélyt érzel, de mégis biztonságban vagy. A "vérfagyasztó gyönyör" A test nem tud különbséget tenni a szándékosan generált borzongás – melyet például ejtőernyőzéssel vagy egyéb, extrém sporttal hozunk létre – és aközött, amikor valós veszélybe kerülünk. Dr. Cristoph Leonhard pszichológus professzor szerint sokan azt gondolják, minden az agyban játszódik ilyenkor, pedig valójában a vesében. Veszélyhelyzetben a mellékvese epinefrin hormont zúdít a véráramba, ez reakciók sorát váltja ki a szervezetben. Hevesen ver a szív, a légzés is felgyorsul. A szakember szerint a szervezet számára nincs különbség aközött, hogy éppen bungee-jumping-olunk, vagy éles helyzetbe kerülünk autóvezetés közben. A nyugtalansági szint ugyanaz. Akit az ilyesmi izgalomba hoz, az az ember az érzés rabjává válik. Különös, hogy a horrorfilmet nézve például a másik félelme váltja ki belőlünk ezt a érzést. Van, aki könnyebben megijed, másoknak többre van szüksége a borzongáshoz. Azok, akik a "nagy veszélyt" keresik, általában csoportban csinálják. Bizonyítanak egymásnak és aggódnak is a másikért. Szórakoztatóbb együtt átélni a hátborzongató élményt….De gondoljunk csak bele, a horrorfilmre is elvisszük a barátunkat, párunkat: hogy legyen kibe kapaszkodni… Forrás:
