„Ismerd meg önmagad”

Vannak a személyiségünknek bizonyos részei, amit a barátaink sokkal racionálisabban látnak, mint mi magunk.

„Ismerd meg önmagad.” – javasolta Szókratész, és ez egybevág a hagyományos gondolkodásmóddal. „Mindenki hajlik azt gondolni, hogy jobban ismeri saját magát, mint mások őt.” – mondta el a Washingtoni Egyetem adjunktusa, Simine Vazire.

Vazire és Erika N. Carlson új cikke azonban felülbírálta a nézetet, és hozzátett egy keveset: Kérdezz meg egy barátot. „A személyiségünknek vannak olyan részei, melyet mások világosan látnak, mi azonban nem tudunk magunkról, és ez oda-vissza működik. A teljes képhez mindkét nézőpontra szükség van.” – mondta Vazire. Eredményeikről a Current Directions in Psychological Science című folyóirat számolt be.

Ez nem azt jelenti, hogy senki sem tud saját magáról semmit. A megértést azonban holtterek gátolják, melyeket a félelmek, vágyak és tudattalan motívumok befolyásolnak, melyek közül az egyik az énkép fenntartásának igénye. Ez derült ki a kutatásból. Még az se nagyon változtat sokat az önészlelésen, ha valaki videofelvételről nézi vissza magát. Mások könnyedén és azonnal rámutatnak azokra a vonásokra, amivel az illető esetleg egyáltalán nincs is tisztában.

Nem meglepő, de minden embert az ismer a legjobban, aki a legközelebb áll hozzá, és a legtöbb időt töltik együtt. Még az idegenek számára is ezernyi vonás jelzi, kivel áll szemben: az öltözék, a zenei ízlés, a Facebook kiírások.

Ugyanakkor a közeli ismerősök véleménye több okból is torzulhat. „Szorgosan raktároztuk, amit a szüleinktől hallottunk, de a legtöbben később abba is hagytuk, mert rájöttünk, hogy nem sok értelme van. Ebből csak az derült ki, hogy mindenkinek a saját gyereke a legszebb, legokosabb, legjobb.” – mondta Vazire.

Érdekes, de az emberek nem ugyanazokat látják meg magukkal kapcsolatban, mint mások. A szorongással kapcsolatos vonások, mint például a lámpaláz, nyilvánvalóak mindenkinek, de mások nem biztos, hogy észreveszik. A kreativitás, intelligencia, vagy a durvaság mások számára inkább feltűnő. Nem csak azért, mert ezek látványosak, hanem mert értékítéletet hordoznak, ami általában befolyásolja az önértékelést is. A külvilág azonban nem mindig a legszigorúbb kritikus. Mások gyakran többre értékelik az erősségeket, mint az ember maga.

Miért nem járul hozzá a jobb megismeréshez mindezen információ? Az emberek összetett jelenségek, mindenkinek sok-sok vonása van, mások észlelését elhomályosíthatják a saját érdekek és előítéletek. Az információ beszerzése is nehézkes. „Elképesztő, hogy mennyire nehéz közvetlen visszajelzéshez jutni.” – jegyezte meg Vazire, és hozzátette, hogy nem javasolja a kíméletlen őszinteséget.

Hallgatni néha arany. A kihívás abban rejlik, miként használja fel az ember megfelelően azt, ami tudomására jutott. „Miként adhatunk másoknak visszajelzést, és hogyan gyarapíthatja ez az önismeretet?” – tette fel a kérdést Vazire. „Az önismeret birtokában miként segíthetjük mások boldogulását az életben és a kapcsolataikban?" Az első válasz lehet a legkézenfekvőbb, de cseppet sem a legegyszerűbb: Meg kell hallgatni másokat. Lehet, hogy többet tudnak, akár másokról is.

Forrás: