Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó 2010-02-10 Kívül-belül Megosztás: Tweet Már gyermekként sem gondoltuk teljesen komolyan, amikor ezt skandálva ígértünk meg valamit, felnőttként pedig sajnos még kevésbé teszünk így. Mégis vannak, akik már kórosan űzik a hazudozás sportját. Ők azok, akik semmilyen lelki teher alatt nem képesek igazat mondani, mindenfajta hazugság-vizsgáló gépek rémálmai. Mondtad már beteg szemébe, hogy meg fog halni? Nem vagyunk mindannyian orvosok, így a szerencsésebbeknek nem kellett átélnie ilyen pillanatokat. A válasz egyébként nem igen vagy nem. A válasz az, hogy nem mondhatod a beteg szemébe, hogy nem fog felépülni. Persze, ott vannak a csodák, a hírértékkel bíró, újságok hasábjaira kívánkozó ritkaságok, de mi az az egy-két ember ahhoz a sok millióhoz képest, akiket már elvitt az a betegség?A társadalom egyik mozgatórugója a hazugság. Ez a fajta valótlan állítás pedig nem más, mint egy szükséges rossz, amire szüksége van az embernek, mint szomjazónak a vízre. Néha egyes szituációk, életszakaszok túléléséhez, ott, ahol a remény már nem segít, a csodákban kell hinnünk. A magyar hazudozók 2009 októberében egy felmérés eredményeit tette közzé a tarki.hu, ?Kutatás a magyar társadalom értékszerkezetéről, gazdasági attitűdjeiről? címmel. Elmondják benne, hogy hazánk emberei milyen sötéten látják a jelent, a múltat, a jövőt, miközben mindenkiből kinézik a hazugságot, ezen felbuzdulva pedig maguk sem átallnak valótlant állítani. De a felmérés kitér az okokra is. Azokra a nemzetünket ért eseményekre, amik felelősek azért, hogy ilyenek lettünk. Mert így védekeztünk, így maradhattunk fenn. A hazugság tehát sokszor nem más, mint egy tény, amivel képtelen vagyunk szembenézni. De gyakrabban egyszerűen nem is akarunk. Mik az okok?Persze ez nem mentség annak, aki hűségéről biztosítja a feleségét, miközben a fejében még mindig a titkárnőjével átélt élmény kavarog. Hazudni bűn, hiába állítják közben kutatások, hogy a kóros füllentés nem csak pszichés, hanem testi eredetű is lehet. A Dél-Kaliforniai Egyetemen vizsgálták a hazudás fiziológiáját, és arra jutottak, hogy az igazság elkendőzésére hajlamos egyének fejében akár huszonhat százalékkal több fehérállomány tálalható, mint az őszinte emberek agyában. Kényszerbetegség? Úgy tűnik, hogy a valóság állandó elferdítése nem más, mint egy verbális pirománia, ami egy idő után nem lángokat, hanem indulatokat szül. Vajon a hazudozónak is olyan érzelmi töltést jelent egy-egy súlyos átverés, mint a kleptománnak egy jól sikerült bolti szarkaság? Erről őket kéne megkérdezni. A kérdés, hogy hihetünk-e nekik, bármit is állítsanak? Forrás: