A tükörbe nézés művészete- így javíthatjuk a testedhez való viszonyunkat

Ha nem vegyunk magunkkal megelégedve, akkor úgy tükörbe nézni, hogy magunkat dicsérettel és elismeréssel illessük, nevetségesnek számít. Szinte már-már az a konnotáció, hogy szégyenletes. Gyakran az egyetlen elfogadhatónak tartott változata az önmagunkra nézésnek az, hogy nem nézünk, hanem sminkelünk vagy fodrászkodunk, hogy a külsőnk mások számára rendben legyen.

Ha ezt egy másik szintre emeljük, ahol tiszteljük magunkat – amikor a testünket valódi testként, a sajátunkként, értékesnek, méltónak tekintjük -, akkor az segíti az önbizalmunkat.

Aki először szembesül a tükörmunkával – a tükörbe nézés gyakorlatával és azzal, hogy valóban látja is magát -, annak nagy kihívást jelenthet kezdetben. Szembe menni mindazzal, amit egész életünken mondtak nekünk arról, hogyan kellene látnunk magunkat és hogyan kellene látnunk másokat. A tükörmunka kimozdít minket ebből a térből, ahol a szépségünket másoknak kell meghatározniuk, és nem nekünk kell elfogadni. Ez különösen igaz a nőkre és a nőiességre.

Amikor az emberek az intimitással kapcsolatos küzdelmeiktől szenvednek, sokszor a meglátásról van szó. Az intimitás a tanúságtételről szól. És sokan azért küzdenek azzal, hogy mások tanúi legyenek, mert még magunknak sem engedik meg, hogy tanúi legyenek önmagunknak.

Ha képtelen vagyok magamra nézni, hogyan fogom megengedni a partneremnek, hogy rám nézzen? Hogyan fogok eljutni arra pontra, ahol valódi intimitást élhetek meg a partneremmel, ha rettegek az önmegjelenítéstől? Ha attól félek, hogy valaki más meglát valamit, amit én nem engedek meg magamnak sem látni?

Foto:pixabay.com

Ez a kihívás eltávolíthat minket az intimitástól, és megakadályozhatja, hogy valódi intim kapcsolatokat alakítsunk ki. Minden a felszínen marad. Lekapcsolt lámpák mellett csináljuk. Reméljük, hogy senki sem veszi észre, hogy mindezek az érzelmek bennünk vannak. Azt akarjuk, hogy megelégedjenek azzal, amit képesek vagyunk adni.

De amikor elkezdünk tükörmunkát végezni, akkor kitágul a szeretetre és az intimitásra való képességünk. Sokkal több lesz, mint amit egyébként megengedünk magunknak.

Így végezzük a tükör – gyakorlatot otthon:
A tükörmunkához egy dologgal kell rendelkezni: egy egészalakos tükörrel, amelyben az egész alakunkat láthatjuk. A többi nem kötelező, de segít abban, hogy a legtöbbet hozzuk ki a gyakorlatból.

1. Állítsuk be a teret.

Még ha csak egy kis időnk is van, kezeljük ezt valami fontos és értékes dologként azzal, hogy fizikailag és energetikailag megtisztítjuk a teret. Megérdemeljük, hogy törődjünk magunkkal és egy templomszerű környezetben tiszteljük magunkat.

Győződjünk meg róla, hogy rend van körülöttünk. Pakoljuk el a széthagyott dolgokat, teremtsünk kellemes környezetet

Egészséges önbizalom lépcsőfokai

A tér energetikai tisztítása nem más, mint egy kellemes zene,  illatos gyertya, vagy füstölő használata. Női energiákat erősít például a fahéj vagy az ylang-ylang.

2. Készítsük fel a testünket.

Ideális esetben a tükrös munka előtt fürödjünk vagy zuhanyozzunk le. Itt az ideje azoknak a szuper finom szappanoknak vagy testradíroknak, amelyeket ajándékba kaptunk, és valami különlegesre tartogattunk. Gyújtsunk meg egy gyertyát. Szánjunk a fürdésre időt. Töltsünk utána egy kis időt a bőrünk olajozásával és hidratálásával is, kényeztessük magunkat, engedjük át magunkat a pillanatnak. Ezután vegyünk fel egy köntöst -, és álljunk a tükör elé.

Fotó: 123rf.com

3. Lépjünk a tükör elé.

Vetkőzzünk le a tükör előtt. Aztán egyszerűen nézzük és vegyük észre magunkat.

Ismerjük el magunkat ítélkezés nélkül. Ismerjük el magunkat tetőtől talpig. A szürke fürtöket, a ráncokat, a barázdákat, a rozáceát, az arcunk rózsaszínét, az ajkunk teltségét, a bőrünk színét. Talán észrevesszük, hogy az egyik mellbimbónk nagyobb, mint a másik. Ezt ítélkezés nélkül tegyük. Egyszerűen csak észrevesszük. Így menjünk végig az egész testünkön. Nem ítélkezünk, csak látjuk, nézzük. Általában, amikor a tükörbe nézünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos vonásokat azonnal rossznak érzékeljünk – különösen, ha valami megváltozott, és még inkább, ha valami olyasmi, ami idősebb korunkban változott. Észrevesszük, hogy mi az, ami megereszkedett vagy gödröcskés, vagy ha valami nem olyan telt, mint régen, vagy ha van egy új ránc, és ezért elítéljük magunkat.

Ajánljunk fel magunknak néhány dicséretet és megerősítést. Erőteljesen eltávolíthatjuk azt a gondolatot, hogy valami baj van azzal, amit látunk. Az első megerősítés, amit használjunk, a következő: “Látlak téged.” Mint például: “Én látlak téged. Látom magam”. Innen továbblépve, az a lényeg, hogy azt mondjuk, amit érzünk. Amikor nem ítélkezünk, akkor ki tudunk lépni a gondolatainkból, és be tudunk lépni a testünk érző elméjébe.

Foto:amazon.com

Most tanúja lehetünk önmagunknak, és mondhatunk valami kedveset, dicsérve azt, amit a bőrünkben, a hajunkban és a fogainkban látunk, mint például:

“Hálás vagyok ezekért a mellekért.”

“Hálás vagyok ezért a testért, ami átsegített a szülésen”.

4. Terjesszük ki a gyakorlatot.

Ez a munka segít megteremteni egy szeretetteljesebb, bensőségesebb kapcsolatot önmagunkkal. Néha előfordul, hogy egy héten többször is meg kell ismételni a rituálét: rendet rakni, pihentető fürdőt vagy luxuszuhanyt venni, meggyújtani a gyertyákat, és megtisztítani a teret, hogy a tükörmunkával  foglalkozunk. A test rituálékra vágyik. És amikor elkezdünk magunkon dolgozni, ha olyan helyet találunk a lakásban, ahol rituálissá tehetjük a saját öngondoskodásunkat, a saját intimitásmunkánkat, az segít a testnek emlékezni arra, hogy ez fontos számunkra.

Ez egyfajta önimádat. A bennünk rejlő Istennő felfedezése. Fontos, hogy imádjanak minket – magunk és a partnereink is. Csak meg kell tanulnunk, hogyan. És ez a gyakorlat segít megtanulni, hogy isteni énünk hogyan akarja, hogy megerősítsék, megbecsüljék, elfogadják és szeressék.

Forrás: