A rituálétól a függésig 2011-02-13 Kívül-belül Megosztás: Tweet A viselkedésfüggők függetlenek a viselkedésüktől? Mit tegyünk, ha kényszeresen szenvedünk? A rituálék részei a mindennapjainknak. Felkelünk és a megszokott dolgaink sorban követik egymást. Mit tehetünk akkor, ha egy cselekvés eluralkodik rajtunk? A rituálétól a függésig A függés túlzott ragaszkodást jelent. Viselkedésfüggésről, vagyis addikcióról akkor beszélünk, ha a hétköznapokban teljesen megszokott cselekvésnek válunk a rabjává. Ilyen lehet a folytonos kézmosás, a körömrágás, hajtépés, vagy az orr piszkálása, mely egy idő után, az önkontrollt elvesztve kórossá válik. A függőséget az eredményezi, hogy a cselekvést folytonosan, megszokott szabályok szerint végezzük, mellyel gyakran idézünk elő feszültséget a körülöttünk lévőknél. Mit tehet a család és a környezet? Új ember, új rigolyák. Mindenkinek megvannak a saját szokásai és ezekkel meg kell tanulni együtt élni. Sokkal nehezebb a helyzet abban az esetben, ha egy hozzátartozónk új szokásokat vesz fel, vagy egy korábbit önkénytelenül ismételgetni kezdi. Ez a viselkedésfüggőség. Gyakran a környezet okozta feszültség váltja ki a kényszeres magatartást. Az érzelmileg labilis embernek megnyugvást okoz, ha állandósítanak egy mozzanatot életükben. Ebből kiindulva pedig nem lepődhetünk meg azon sem, hogy a tartósan stresszes környezetben tevékenykedők is gyakran találkozunk kényszeres cselekvőkkel. A struccpolitika nem jó taktika Bár rendkívül idegesítővé válhat a család és a környezet számára, a gúnyolódó megjegyzések itt sem segítenek, inkább csak rontanak a helyzeten. Abban biztosak lehetünk, hogy az abbahagyásra képtelen személyt zavarják legjobban tettei. Mindenképpen kérjük szakorvos segítségét, emellett pedig legyünk megértőek és támogatóak. Rossz taktika viszont, ha belenyugszunk a helyzetbe, mivel a hallgatással és a zavaró cselekvés elfogadásával, erősödni fog a kényszeres viselkedésforma. A kóros szenvedély kezelhető, bár könnyen visszatérhet. Ezért nagyon fontos, hogy a beteg személy körül élők figyeljenek az árulkodó jelekre, mivel ők előbb észrevehetik azokat. A muszáj érzése Ha beleképzeljük magunkat a másik helyébe, az segít megérteni, mit élhet át. Mindez pedig megkönnyítheti a gyógyulást mindkét fél számára. Aki nem tudja elképzelni, hogy milyen lehet egy kényszeres cselekvő bőrébe bújni, az gondoljon bele, mit érez, amikor megcsípi egy szúnyog. Bár tudja, ha vakarja csak rosszabb lesz, sokszor mégsem képes tenni ellene. A példa banális, mégis elég, hogy megértsük milyen nehéz lehet kordában tartani tetteinket még az orvosi segítség ellenére is. Ehhez hasonló helyzettel kell megküzdenie azoknak az embereknek, akik kényszercselekvőkké váltak. Forrás:
