Óvoda és stressz? - 4 tipp, hogy jobb kedvre derüljön a gyermek!

Az odafigyelés, az aktivitás mindig segíthet

A kisgyermekek túl fiatalnak tűnhetnek ahhoz, hogy számos problémával küzdjenek – mégis, már az óvodás is lehet stresszes. Ha a dolgok nem mennek túl jól, boldogtalan, s ennek a kicsiknél többnyire az ovi, az iskola és a baráti kör az oka. Hogyan kezelhetjük a helyzetet?

Amikor az óvodás szomorúan, sőt, bosszús arckifejezéssel jár-kel a lakásban hazaérkezése után, jó ötletnek tűnhet egy kis édességgel, rajzfilmnézéssel vagy videójátékkal kiengesztelni, ám hosszú távon nem ezek a legjobb megoldások arra, hogy újra mosolyt csaljunk az arcára. Az óvoda is lehet stressz a számára, amit tartósan szükséges kezelni.

Fotó: 123rf.com

Érzelmi evés helyett…

Nem jó ötlet „megvenni” a gyermek boldogságát – figyelmeztet Kristy vanMarle, PhD, professzor asszisztens a columbiai Missouri Egyetem pszichológiai tanulmányok tanszékéről. – Nincs értelme úgy nevelni a gyermeket, hogy problémái megoldása érdekében mindig a hűtőszekrényt nyitogassa valami finomságért. Olyan képességeket kell neki tanítanunk, amelyek segítenek felülkerekedni a szomorúságon és a haragon.” Arról nem is szólva, hogy az édességek csak elhízást okoznak, valamint kialakítják az ún. „érzelmi evést”, ami bizony élethosszig tartó problémakezelései stratégiává válhat.

4 ötlet a megoldásra

Ha az óvoda stresszes a gyermek számára, mit tehetünk mégis, amivel eltereljük a figyelmét és mosolygós percekkel ajándékozzunk meg őt?

1.Játsszunk együtt. Ha a gyermek zaklatott, stresszes valamelyik, bosszantó iskolai, óvodai társa miatt, töltsünk vele elég időt. A gyermekek nagyon igénylik az érzékeny, gondoskodó figyelmet a szüleiktől – ez emlékezteti őket arra, hogy szeretik őket és különlegesek. Olyan játékot játsszunk, ami aktivitást kíván. Sétáljunk együtt vagy biciklizzünk, tanítsuk meg őket arra, hogy a testmozgás csökkenti a stresszt és jó közérzetet eredményez.

2.Beszéljük ki a dolgot. A gyermekeknek ebben a korban nem könnyű kifejezniük érzéseiket, nem valószínű, hogy el tudják mondani, hogy „csalódottnak érzem magam” vagy „frusztrált vagyok”, csak azt tudják, hogy nem boldogok. Segítenünk kell nekik, hogy kifejezhessék, mit éreznek. Mondjuk azt például, hogy „ez úgy hangzik, mintha azért lennél szomorú, mert Lilla nem ül már melletted az ebédnél”, vagy „gondolom, bántott téged, hogy Peti nem téged választott partnerének a játékban.”

Fotó: 123rf.com

Szülőként nem tehetjük meg, hogy elbagatellizáljuk a gyerek érzéseit. Ha panaszkodik, hogy szomorú, fél vagy mérges, nagyon fontos leülni vele beszélgetni. Ez ugyanis igazolja érzéseit és látja majd, hogy a szülei támogatják, így kevésbé őrli fel az óvodai stressz.

Beszéljünk arról is, mit tehetne a gyermek, hogy következő alkalommal jobban érezze magát egy ilyen szituációban. Például üljön le játszani valaki mással. A tanácsok segítenek neki abban, hogy tudja, megoldás létezik, érezheti jobban magát egy helyzetben. Beszélgetés után is elmehetünk járni egyet, hogy kitisztuljon a fejünk. Nagyon lényeges, hogy meghallgassuk a lurkót és legyünk vele szemben empatikusak!

3.Adjunk a csemetének időt arra is, hogy egy kicsit egyedül lehessen. A gyerekek hozzá vannak szokva az elektronikai kütyük hangjához, a játékhoz, más gyerekek ricsajához. Egy kis csend jót tehet. Segíthet nekik relaxálni, lenyugodni. Miután beszélgettünk, hagyjuk egy kicsit magára a lurkót.

Arra azonban ügyeljünk, hogy napi 2 óránál tovább ne tévézzen, számítógépezzen vagy videójátékozzon, mivel a túlságosan sok képernyő előtt töltött idő inaktívvá teheti és sokkal egészségesebb, ha inkább a szabadban játszik vagy sportol valamit.

Az egyedül töltött idő abban is segít, hogy úgymond „önellátó” legyen, ne kelljen mindig valaki, aki szórakoztatja vagy megnyugtatja, különösen stresszes helyzetben. Szükséges, hogy a gyerekek egyedül is képesek legyenek elfoglalni magukat és elszórakozni – ez is egy képesség, melyet meg kell tanulni elsajátítani.

4.Fektessük ágyba a gyermeket. Sok esetben azért is rossz a közérzete, mert fáradt. Az óvodás-, majd iskoláskorú gyermekeknek 5-12 éves koruk között 10-11 óra alvásra van szükségük éjszaka. Ahhoz, hogy ezt biztosan elérjék, érdemes egy megnyugtató lefekvés előtti rutint bevezetni. Beszéltessük kicsit a csemetével a napjáról, fürödjön meg, olvassunk együtt egy könyvet.

Fontos a stressz kiküszöbölése az otthoni környezetben. A lurkó szobájában segítse a nyugodt pihenést a hangulat, a lámpák fényét tompítsuk, a szoba hőmérséklete ne legyen túl magas, a kicsit hűvösebb ugyanis alkalmasabb az alvásra. Lényeges, hogy a gyermek minden nap ugyanakkor keljen és feküdjön. Tanítsuk meg neki, hogy szervezetének szüksége van az alvásra, mert csak így lesz energiája a játékra és minden egyébre.

Szerencsére, ebben a korban a gyerekek még viszonylag könnyen jókedvre deríthetők, ha valami gondjuk van – lehet az óvodai stressz is. Amíg a szülő gondoskodó, empatikus és segítőkész, kellő figyelmet szentel a csemetének, minden rendben lesz.