Menjek, vagy maradjak? Mi a jó a babának? 2012-08-27 Kebelbarát Megosztás: Tweet Egy édesanya életében legkorábban a gyermek féléves kora után eljön a nagy kérdés: maradjon otthon, vagy menjen vissza dolgozni? A gyermeket nevelő szülők számára előbb-utóbb elérkezik az időszak, amikor el kell dönteniük, az anya (vagy netán az apa) otthon marad a kicsivel, vagy visszamegy dolgozni. Egyes szakértők szerint a legjobb döntés a baba fejlődésének korai szakaszában, ha a szülő addig marad vele otthon, amíg csak lehet. A szülői gondoskodást ugyanis aligha helyettesítheti valami – különösen a gyengén finanszírozott gyermekgondozási intézmények világában. Két úttörő jellegű tanulmány, melyet az amerikai országos gyermekegészségügyi intézet valamint a Minnesotai egyetem gyermekfejlesztési intézete vezetett, felfedezte, hogy azoknál a gyermekeknél, akik egész napjukat gyermekgondozási intézményben töltik, magasabb szintű a stressz, sőt náluk az agresszió is nagyobb mértékű, mint az otthoni nevelésben részesült gyerekeknél. Egy 2010-es kutatás megerősítette ezeket az eredményeket, kimutatva, hogy az alacsony minőségű gondozás negatív hatása még a gyermekek serdülőkorában is megmutatkozik. Más tanulmányok ugyanakkor ellentmondanak ennek: a legtöbb szakértő úgy véli, nem a gyermekgondozás típusa, hanem minősége számít. Egy remek dada, bébiszitter, gyermekgondozó a bölcsődében, egy rokon, vagy akárki más, aki felügyel a gyermekre, gondoskodhat arról, hogy a csemete megkapja a megfelelő ösztönzést, szeretetet, amire szüksége van. Mi az előnye annak, ha otthon marad a szülő? Ha otthoni nevelést választjuk, biztosak lehetünk benne, hogy olyan személynek van gondja a gyermekre, aki hosszútávon mellette lesz, és nem egy gyermekgondozónak, aki talán a következő hónapban másik munka után néz. Személyesen felügyeljük gyermekünk fejlődését, és tudjuk, hogy nyugodt, gondoskodó környezetet teremtünk számára. Ezek a dolgok pedig valóban hihetetlenül motiválóak lehetnek. Otthon maradni hosszabb távon a gyermekkel azt is jelenti, hogy fizikai, szellemi fejlődését lépésről-lépésre, testközelből figyelhetjük, valóban nem maradunk le semmiről. Boldoggá teszi a szülőt, hogy ő az, aki először látta felülni, felállni, nevetni a gyermekét, és nem egy gondozó. Van olyan édesanya, aki 24 éve van otthon 7 gyermekével. Őt a gyermeknevelés teljes mértékben kielégítette, és olyan érzelmi töltetet adott számára, mint semmi más a világon. Úgy érzi, ez az egyetlen karrier, ami állandó jutalmazással jár. Gyermekünk számára pótolhatatlanok vagyunk. A gyermek egy olyan, folyamatban levő „beruházás”, ami túlél bennünket és sok-sok örömöt ad. Számos család számára kevésbé megterhelő anyagilag is, ha egyik szülő marad otthon a gyermekkel és nem fizetnek gyermekgondozót. S ha az anya (vagy az apa) számára ez egy elfogadható dolog, akkor stressz szintje is jelentősen csökken majd. Sok szülő azért marad otthon végül, mert sikertelenül próbálkozott összhangba hozni a munkáját és a családi életét. Ha valaki nem boldogul ebben, és folyamatosan azt érzi, nem csinálja a dolgokat jól, az hamar kiégéshez vezet. Amennyiben a szülő otthon marad a gyermekkel, sokkal több és minőségi időt tölthet vele, többet foglalkozhat a háztartással, az otthon melegének megteremtésével, könnyebben fenntarthatja a családi élet zökkenőmentességét. Gyermeknevelés, de hogyan! No, de mik a hátrányai az otthonmaradásnak? Sok ember számára a magány érzése áll a lista tetején, ha azt kérdik tőle, miért nem marad tovább otthon a gyermekkel. Kétségtelen, hogy az anya, aki hónapok óta csak a csecsemővel és a családtagokkal érintkezik -, hiába szép dolog a gyermeknevelés -egy idő után szinte éhezni kezd más emberek társaságára is, no meg az ösztönzésre, a motivációra. A szülő, aki korábban szívesen működött együtt és szabadidejében is trécselt a kollégákkal, szerette a társaságot, könnyen magányosnak érezheti magát a négy fal között, több hónap után – akár depresszióba is eshet. Az otthon maradt apák különösen elszigeteltnek érezhetik magukat, mivel belőlük eleve kevesebb van. Nem sok apuka mászkál a parkban kisgyermekével napközben – az otthoni nevelés inkább a nőkre jellemző. A kellemetlen érzések elsősorban azokat az anyákat és apákat érintik, akik nem szívesen váltak meg munkahelyüktől. Ha a karrier fontos részét alkotta életünknek, könnyen lehet az az érzésünk, hogy elvesztettük személyiségünket. Az önbecsülés megsínyli ezt az időszakot, a munkáját szerető szülő szenvedni kezd az inspiráció, ösztönzés, a feladatok, a kollégák nélkül. Ráadásul a szülő nem mindig kap pozitív visszajelzést a nyűglődő újszülött vagy a hisztis, dackorszakban levő kisgyermek részéről. A pelenkacsere és a végeláthatatlan házi teendők unalmasak és frusztrálóak lehetnek. Az elégedettség érzése szinte lehetetlenné válik egy idő után. Plusz, saját magára vajmi kevés ideje van egy szülőnek, aki otthon van állandó figyelmet igénylő gyermekével. Még egy zsúfolt, forgalmas irodában is több privát tere van az embernek. A szülő, aki nem érzi jól magát csupán édesanyaként, frusztrációként éli meg, hogy elsősorban anya, utána feleség és csak ezután következik ő maga. Állandóan azon aggódik, hogyan és mikor folytathatja karrierjét, és mi lesz a következménye a kimaradásnak. Az, hogy az egyik szülő otthon marad, és ezzel a család egykeresőssé válik, egyben nehéz döntés is. Lehetséges, hogy ez olyan életmódbeli változtatásokkal jár, amelyek nem tűnnek vonzónak a számunkra. Gondot jelenthet a gyermek számára is, ha túl sokáig van otthon a szülővel. Ahogyan társadalmilag is aktívabbá válik, kimaradhat olyan élményekből, melyekben a közösségben nevelkedő, bölcsődébe járó gyermekeknek része van. Egy bizonyos kor után a gyermeknek szüksége van külső ingerekre, ösztönzésre, kihívásokra. Végezetül, az otthon maradás nem várt konfliktusokat is teremthet az anya/apa és partnere között, amennyiben ő nem teljesen elégedett a helyzettel. Legyünk tehát biztosak abban, hogy ezt a komoly döntést alaposan megvitattuk egymás közt is! Forrás:
