Az első 1000 nap az egész életet meghatározza 2015-07-14 Blog, Kebelbarát Megosztás: Tweet Az élet első 1000 napja, azaz a várandósság (270 nap) és az első két életév (365 nap+365 nap), az emberi élet leggyorsabb növekedési időszaka, aminek során a sejtek, szövetek és szervrendszerek differenciálódása és fejlődése a legintenzívebben zajlik. Ebben az időszakban az emberi szervezetet rendkívüli rugalmasság és fokozott érzékenység jellemzi. Különösen nagy jelentősége van ennek, ha azt is szem előtt tartjuk, hogy az újszülötteknek testtömegkilogrammonként háromszor annyi energiára van szükségük, mint a felnőttkorúaknak, makro- és mikronutriens (vitamin és ásványanyag) szükségletük pedig jóval meghaladja a többi korosztály igényét, miközben szervezetük a tápanyagokat csak korlátozott mértékben képes tárolni és a korosztályos igényektől eltérő táplálékbevitelt kiegyensúlyozni. Az élet ezen érzékeny időszakában a táplálkozásban meglévő különbségek programozni képesek az egyén jövőbeni fejlődését, anyagcseréjét és egészségi állapotát. A programozás folyamatáért az epigenetika a felelős. Epigenetika az új tudományág Az epigenetika adja meg a választ arra, hogy a legfontosabb környezeti tényezők, kiemelten kezelve a táplálkozást, miként hatnak a hosszú távú egészségre. Az epigenetika az örökítő anyag változatlanul maradása mellett egyes közvetített információk módosulását jelenti. Az állatvilágban a programozás jelenségére a méhek életéből lehet példát említeni. A méhek közül, a táplálásban megnyilvánuló különbség alapján, vagyis aszerint, hogy az utódot mézzel vagy méh pempővel táplálják, fejlődnek ki a dolgozók illetve a méhkirálynő. Humán vonalon a táplálkozás epigenetikus befolyásoló hatásának legismertebb példája a várandós anyák anyagcseréjében a metilációs folyamatok rendezésére az étrend folsavval, illetve inkább ennek aktív formájával, az L-metilfoláttal, továbbá B12-vitaminnal történő kiegészítése. Ennek során, vagyis amennyiben a reprodukciós időszakban lévő, terhességet tervező nő étrendje a fogantatás, illetve a sejtosztódás kezdeti időszakában (a várandósság első 4 hetében) megfelelő mennyiségű folsavat és B12-vitamint tartalmaz, vagy azzal kiegészített, úgy a velőcsőzáródási rendellenességek (nyitottgerincűség) kialakulásának kockázata jelentősen csökkenthető. Folsavban gazdag élelmi anyagok: (azonos mennyiségre vetített folsav tartalom szerint csökkenő sorrendben) búzacsíra, máj, paraj, szójabab, tojássárgája, endívia, fejes saláta, spárga, lencse, teljes őrlésű gabonafélék, brokkoli, karfiol. B12-vitamin forrás: máj, hús, tojás, tej. A korai anyagcsere programozás Az ember fenotípusát, vagy megjelenését, lényegében az ember külső jegyeit, mint például a szem vagy a haj színét, de még a krónikus betegségekre való hajlamot is, a génkifejeződésben megfigyelhető módosulások határozhatják meg. A környezeti tényezőkre válaszként létrejövő változást egy, a génekhez közeli molekuláris szerkezet irányítja, amit epigenomnak nevezünk. Az epigenomon keresztül egyes környezeti hatások, mint például a várandósság és a csecsemőkor alatti táplálkozás, közvetlenül hathatnak a génkifejeződésre. A génkifejeződésben megfigyelhető változások válaszként lépnek fel táplálkozási hatásokra vagy stresszre, a korai fejlődés kritikus szakaszában, amikor az egyén fokozottan érzékeny a változásokra. Ezek a génkifejeződésben fellépő változások generációkon át öröklődhetnek és állandósíthatják élettani jellemzőinket, anyagcserénket felnőttkorban. Ezt a folyamatot nevezzük korai anyagcsere-programozásnak. Jelentősége a következőkben foglalható össze: kimutatták, hogy ha a tápanyagbevitel korlátozott a terhesség alatt, a magzat anyagcseréjében változás megy végbe, amely olyan anyagcsere-problémák kialakulásának fokozott veszélyét rejtheti magában, mint például az elhízás. Ehhez hasonlóan a tápanyagszegény étkezés a terhesség alatt alulfejlett magzat születéséhez vezethet, ami gyakran köthető össze a 2-es típusú cukorbetegség, az anyagcsere-szindróma és a szív- és érrendszeri megbetegedések későbbi kialakulásának nagyobb kockázatával. születés után a táplálkozás hosszú távon is fontos szerepet játszik az egészségben. Tanulmányok kimutatták, hogy a csecsemőkori túlzott fehérjebevitel, megnövekedett testtömeg-indexet (BMI) és súlygyarapodást eredményez a későbbi években. A túlzott fehérjebevitel epigenetikus változásokat okoz az anyagcsere génkifejeződésében, míg a megfelelő fehérjebevitel normál génkifejeződést eredményez az anyagcserével kapcsolatos génekben. A kutatási eredmények napjainkra egyértelművé tették tehát, hogy a betegségekre való hajlamban észlelhető változások a korai rossz anyagcsere-programozásnak tudhatók be, ami mögött egyértelműen a kora csecsemőkori nem megfelelő táplálás, a túlzott fehérjebevitel áll. Az epigenetika felismeréseinek birtokában kimondható, hogy a nem fertőző betegségek – mint például az elhízás, a diabétesz, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a sztrók – előfordulását a genetikai kockázati tényezőkön és a felnőttkori életmódon kívül a születés körüli időszakban zajló metabolikus (anyagcsere) programozás is nagyban meghatározza. Csecsemőkorban dől el A metabolikus programozás csecsemőkorban alapozódik meg és fontos hatást gyakorol a testsúlyra a teljes élettartam során. A korai élet környezeti tényezői közül, ami gyors gyarapodáshoz, majd pedig következményes elhízáshoz vezet, kiemelt jelentőségű a táplálás. Az anyatejnek, illetve az anyatejes táplálásnak a rövidtávú hatásai számos kutatással, tanulmánnyal igazolást nyertek, azonban egyre inkább előtérbe kerülnek azok a hatások, amik hosszútávon, akár a fiatal felnőttkor időszakára is meghatározó jelentőségűnek mutatkoznak. Napjainkban, a népbetegségként is jellemezhető elhízás, valamint a szoptatás, anyatejes táplálás kapcsolata egyértelműen bizonyított. Forrás:
