Ne rágd a körmöd!

A gyerek már csak ilyen: orrot piszkál, dobol a lábával, zajong, és körmöt rág. Utóbbinak sokszor szorongás az oka. Nagyon sokan vagyunk, akik gyermekként rendszeresen rágtuk a körmünket, sokszor nem is tudatosan. Van, hogy az ember azt hiszi, már leszokott, de akkor jön egy izgalmas film, és az ujj megint a szájba kerül. Pedig a rágott körmöknél kevés csúnyább látvány van, ésszerű a gyermeket is mielőbb leszoktatni erről a rossz szokásról, de hogyan?

A körömrágó gyerekek sok esetben csak akkor kezdenek gondolkodni a leszokáson, amikor – különösen a lányok – már szeretnének körömlakkot használni, ám a csúnyán lerágott körmökön bizony az sem mutat valami jól.

A fiúknak ez sem probléma, nem akarnak hosszú körmöket, de a látvány azért magáért beszél, és előfordulhat, hogy kicsúfolják a többiek, ha körömrágáson kapják. Egy szó mint száz, a körömrágás nemcsak látványra csúnya, de nagy eséllyel szedhetünk össze miatta betegséget is, hiszen a körmökön megtapadó piszkot a szánkba visszük.

Szorongás állhat a háttérben!

Sok csemete nincs is vele tisztában, hogy rágja a körmét, sőt, gyakran már a körömágyát is felsérti. Amikor rászólnak, abbahagyja, de egy idő után ismét előkerül a dolog. Sajnos, ha az ok valamilyen szorongás, akkor a gyermek ezt használja levezetésképpen, és nem lesz túl egyszerű leszoktatni róla. Hat-hétévesen már rágják ilyesmi miatt a körmüket a gyerekek. Ugyanők általában az ujjukat is szopták, mivel azonban ezt már valóban kínosnak érzik, az ujjszopás okozta örömöket a körömrágásra cserélik.

A gyerek igen gyakran a vele szemben támasztott szülői, esetleg tanári elvárások miatt szorong. Új körülmények közé kerül, új feladatokat kell megoldania, melyekkel nem mindig érzi úgy, hogy meg tud birkózni. Ráadásul az iskolában nincs is annyira tere levezetni a feszültségét, sokkal többet kell figyelnie és fegyelmezettnek lennie, mint az oviban. Sokszor a szülőktől való elválás is okozhatja, hogy a hiányérzet miatt a körmét csócsálja egy gyermek.

Egyes szakértők szerint a körömrágást folytatók között szép számmal akad, aki nyáron, a tanítási szünetben „elfelejti” ezt a rossz szokást, ám amint újra becsöngetnek, ismét előveszi.  Persze nem biztos, hogy valami miatt bánkódik a gyermek, és ezért rágja a körmét. Előfordulhat az is, hogy csak átmenetileg csinálja, valamilyen hirtelen dolog miatt, amit traumaként élt meg, de pár hét alatt leszokik róla.

Hogyan szoktassuk le róla?

A leszoktatás sajnos a legtöbb esetben nem ilyen egyszerű. Drasztikus módszerhez nem érdemes nyúlni – például valamilyen kellemetlen ízű dologgal bekenni a gyerek körmét -, mert megtörténhet, hogy a csemete a körmök helyett valami mást kezd el magán tépkedni, dörzsölni, rágni: például a haját, esetleg a szempilláit tépi, vagy hevesen vakarózik, de van persze, akinél ez is megoldást jelenthet.

Némelyik ecsetelő íze valóban annyira keserű, hogy még később is megmarad a szájban. Segíthet, ha a gyermek környezete felhívja rá a figyelmét, hogy milyen rosszul néznek ki lerágott körmei, de a tiltás, kényszer-leszoktatás sokszor nem vezet eredményre.  Az annál inkább, ha a szülő igyekszik rájönni, mi vezeti a gyermeket a körömrágásra. Megfigyelheti, hol van, amikor rágni kezdi a körmét, kinek a társaságában van, milyen téma bosszantja fel, vagy milyen történéshez köthető a dolog!

Többet segíthet beszélni a problémáról és elmondani a gyermeknek, hogy ez nem a legjobb megoldás! Ígérhetünk neki jutalmat, valamilyen apró ajándékot, amit megkap, ha leáll a körömrágással, így kárpótolva érzi magát ahelyett, amit „elvettek tőle”. A lányoknál motiváló lehet a többi kislány egyre hosszabbodó, „nőies” körmeinek látványa, vagy az, hogy szép körmeit lakkal festhesse ki.

Forrás: