Ne nyúljunk félre! 2010-03-30 Iskolatáska Megosztás: Tweet Bár kedves dolog a csokinyúl mellett igazi nyuszival feldobni az ünnepet, sokan nem gondolnak bele igazán, valóban kell-e a házhoz. A húsvéti nyúl az ünnephez kötődő figura, a gyermekfolklór része és régi hagyomány – hiszen ő hozza a húsvéti ajándékot titokban! Nem csoda, hogy manapság egyre elterjedtebb szokás a csemetéket igazi nyuszival meglepni. A szülők sokszor nem tudnak nemet mondani, ha gyermekük meglát egy aranyos kis nyulat. Gondoljuk meg azonban kétszer is, hogy veszünk-e valódit! A kisállat-kereskedők készséggel eladják nekünk őket, de felelősséggel vesszük-e meg? Szükségünk van-e rá, tudunk-e róla az ünnep elmúltával is megfelelően gondoskodni? Ha igen, semmi probléma – de sok esetben pár nap vagy hét elteltével jön a gond: minek is kellett ez a nyúl – hiszen azzal foglalkozni is kell: koszt csinál, rágcsálja a dolgokat, és ha nem tartjuk tisztán, előbb-utóbb nem túl kellemes a szaga. Ha csupán múló szeszélynek bizonyul a nyuszi megvásárlása és a gyermek is megunja, mit tehetünk? Van, aki nem túl humánus módon, egyszerűen keres egy zöld helyet a közelben, és letudja a nyúl-gondot azzal, hogy otthagyja a szegény állatot, ami szinte biztosan elpusztul. De ha otthon hagyjuk és nem törődünk vele, azt is igencsak megsínyli. A házinyúl és törpenyúl is szerethető, és ő is meghálálja a gondoskodást, igaz, nem annyira látványosan, mint a közkedveltebb háziállatok. Mivel növényevő, legokosabb rostban gazdag élelmiszerekkel etetni, vagy nyúltáppal – efelől az állatkereskedésben is felvilágosítást kaphatunk. Kapjon elég szálastakarmányt és vizet. Szívesen megeszi a káposztát, a répát. Ne tartsuk túl szűk helyen – ha nincs elég mozgástere, szörnyen fogja érezni magát. Ha pedig kutya is van, az valószínűleg megtámadja. A kertben vagy az erkélyen egy elkerített rész jó lehet a tapsifüles számára, nem árt, ha egy búvóhelye is van. Legyen lehetősége naponta futni, és nem árt a kötelező oltás felvétele is. Ha jó körülményeket biztosítunk a nyuszinak és szeretjük, simogatjuk, ugyanolyan kedves lehet számunkra, mint egy macska. Komolyabb betegséget nem terjeszt, szőrallergiásoknál fordulhat elő gond, de ez ritka. Ha szerencsés a nyusziját megunt gazdi, továbbadhatja a "kedvencet" a családi- vagy baráti körbe, hátha kell valakinek. Vissza lehet vinni akár a vásárlás helyére is, hátha visszaveszik – a pénzünket azért ne nagyon várjuk, hogy visszakapjuk. Nyúltenyésztőknek is felajánlhatjuk őket. A különféle állatvédő, állatmentő szövetségek, alapítványok és menhelyek többsége is befogadja a "szükségtelenné vált" állatokat. Egyébként, ha csak nyuszisimogatást szeretnének ajándékozni a gyermekünknek, elég, ha elvisszük egy helyre, ahol erre lehetősége van – ilyen a Fővárosi Állat- és Növénykert is -, de nyulakat kevés összeg ellenében jelképesen örökbe is fogadhatnak az állatkertben. Forrás:
