Mi az a diszlexia? 2009-10-29 Iskolatáska Megosztás: Tweet Diszlexia: az olvasási képesség súlyos zavara. A népesség 5-10 százalékát érintő probléma jellegzetessége, normál vagy magas intelligencia ellenére, a nehezen elsajátított olvasás, illetve a folyamatos és értő olvasás kialakulásának elmaradása. Diszlexia esetén az olvasási teljesítmény és gyakran a helyesírás is messze elmarad a gyermek életkora, illetve a felnőtt képzettségi szintje alapján elvárhatótól. A diszlexia változatos formáinak megjelenéséért elsősorban annak a 18-20 területből álló agyi hálózatnak az átlagtól eltérő működése felelős, amely a beszélt és az írott nyelv összekapcsolásában szerepet játszik. A diszlexia egyik meghatározó alcsoportját a nyelvi rendszer zavarai jellemzik. A veszélyeztetettség egyik leggyakoribb korai megnyilvánulása a szavak hangalakjának feldolgozási zavara, a nyelvi tudatosság kialakulásának elmaradása. Az elsősorban, nyelvi zavarral jellemezhető diszlexiások egyik alcsoportja, akinkek problémájuk van betűk és a beszédhangok lebontásában és összekapcsolásában, másik csoportja inkább az olvasás automatizálásában mutat súlyos elmaradást. A diszlexiások egy részét a látási észlelés olyan zavarai jellemzik, amelyek a forma, a kontraszt feldolgozásában és a szemmozgás szabályozásában nyilvánulhatnak meg. Tünetek, melyek felébreszthetik a gyanút A szülők már egészen pici korban megfigyelhetnek kialakuló rendellenességeket. Ezek megnyilvánulhatnak a beszéd elsajátításakor jelentkező artikulációs problémákban, vagy ha a gyerek hároméves koráig sem tanul meg beszélni, és a mozgása esetlen, ügyetlen. Kisiskoláskorban már valamivel egyértelműebbek a tünetek, de az azonosítás gyakran igen bizonytalan, így többnyire kizárásos módszerrel állapítják meg a diszlexiát: ha a gyerek rendesen jár iskolába, ha legalább átlagos értelmi képességű, ha kizárhatjuk az érzelmi, pszichológiai problémákat (például a szorongást), és az érzékszervi zavarokat, ám a gyermeknek mégis nehézséget okoz az olvasás megtanulása, akkor nagy valószínűséggel a diszlexia áll a zavarok hátterében. A kizárásos módszeren kívül, bizonyos tünetekből is megállapítható a diszlexia, ezek a következők lehetnek: zavarok az egyensúlyérzékelésben, ügyetlen mozgás, távolságok felmérésének hiánya, térorientációs zavarok; a gyermek nem tudja követni a mozgásokat, még akkor sem, ha bemutatják neki, s képtelen a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetésére, az egymásutániság felfogásának nehézsége; a gyermek többnyire csak azt tudja megjegyezni, ami épp előtte van, kusza rajzok, olvashatatlan írás, rossz ceruzafogás, beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, gyakran keverik az A és O hangokat, betűk azonosításának problémája, például; hasonló felépítésük miatt összekeverik a B, a D és a P betűket, sortartási zavarok; az írást, olvasást, gyakran a sor végéről kezdik, betűket, számokat felcserélik. Forrás:
