Szingli vagyok és nem bánom!

A világ akkor sem áll meg, ha egyedül éled. Szabadon, kötöttségek nélkül, saját szabályaid alapján. Egyszóval szingliként.

Valljuk be őszintén, manapság a barátságok tartósabbak a legtöbb házasságnál. Ahogy azon sem lepődünk meg, ha valamelyik barátnőnk bejelenti, hogy elválik, úgy azon sem, ha egy másik jó barátunk 30 évesen még mindig inkább a karrierjére összpontosít a családalapítás helyett.

A szinglik édes élete

Itt az ideje, hogy leszámoljunk a sztereotípiákkal, és belássuk, egy nő nem lesz fél ember, attól hogy szingli! Ez a mára általános fogalommá vált szó valójában azt akarja kifejezni, hogy nem jelent problémát, ha az életünk bizonyos szakaszaiban tartós párkapcsolat nélkül éljük mindennapjainkat, pusztán azért, mert így döntöttünk, felállítva a saját rangsorunkat. Vagyis többről van szó az ,,egyedülálló” kifejezés szinonimájánál, valójában egy életstílust fejez ki.

Úttörő-nők

Míg nálunk mindez csak az elmúlt években kezdett kibontakozni, addig a nagy vízen túl ennek mára kultusza van. Elég, ha a mindenki által ismert Szex és New York sorozatra gondolunk, esetleg Terézanyura és Bridget Jonesra, vagy a hatalmas sikereket elért Single ladies című számra Beyoncetól.

A sor persze folytatható, és nem is áll meg a fiataloknál, ugyanis ha egy házasságnak vége – nem feltétlenül a válás következtében – az egyedül maradt félnek nem kell bezárkóznia. Ezt a nőt testesíti meg Meryl Streep karaktere a Mamma Mia! című filmben. Jól látható tehát, hogy meg kell tanulnunk átértékelni a korábbi nézeteinket, hiszen rohamosan változik a világ és ehhez igazodva a mindennapi életünk is.

Az egyedüllét pszichológiája

A házasság mellett nyilvánvalóan fontos szempont a gyerekkérdés is. A hagyományos családmodellek végleg átalakultak. Abban a korszakban, ahol a homoszexuális párok gyermekvállalásán vitatkozunk, nem jelenthet problémát, ha egy nő úgy dönt, egyedül neveli fel gyerekét.

Természetesen rengeteg pszichológiai tanulmány születik ezek negatív hatásáról, de azt mindenképpen mérlegelni kell, hogy egy feszültséggel teli családi légkör, ahol bár az apa és az anya is jelen van, szintúgy romboló hatással lesz a fejlődő szervezetre. Nem beszélve arról, hogy korábban is voltak gyermeküket egyedül nevelő nők, igaz többnyire más okok következtében, de a végeredmény ugyanaz maradt. A legfontosabb tehát az, hogy elvonatkoztassunk az elavult, idejétmúlt társadalmi berögződésektől, és arra törekedjünk, hogy a számunkra felkínált lehetőségekből kihozzuk a maximumot!